Gyukics Gábor fordításai
Búcsú
(Departure)
Nem az éjszaka sötét, a föld sötét.
Maradj még egy darabig velem.
Kezed a szék hátlapján –
erre emlékezni fogok.
Az előbb finoman simogattad vállam.
Mint egy férfi, aki próbálja elkerülni a szívet.
A másik szobában, a szobalány diszkréten
lekapcsolja a fényt, aminél olvastam.
A krétafalú szoba –
Azon tünődöm, milyennek fogod látni,
miután elkezdődik száműzetésed? Azt hiszem a szemed
keresni fogja a holddal ellentétes fényt.
Kétségtelen, oly sok év után, hogy egyértelművé tedd intenzitását
szükséged van a távolságra.
Kezed a széken, testemet
és a széket pont ugyanúgy érintve.
Mint egy férfi, aki ismét vágyakozna,
aki a vágyat minden érzésnél többre tartja.
A parton görög földművesek hangja várja
türelmetlenül a napsütést.
Mintha a hajnal földművesből
hősőkké változtatná őket.
Korábban, mivel most elmész, a kezedben tartottál,–
Ezek a te állításaid,
nem válaszra váró kérdések.
Honnan tudhatom, hogy szeretsz,
ha nem látom, hogy levert vagy miattam?
Ceremónia
(Ceremony)
Azóta nem szeretem az articsókát, amióta nem eszem
vajat. Az édesköményt
soha nem kedveltem.
Egyvalamit mindig utáltam benned.
Utálom, hogy nem vagy hajlandó
embereket fogadni a házban. Flaubertnek
rengeteg barátja volt, pedig Flaubert
remeteségben élt.
Flaubert őrült volt: együtt lakott
az anyjával.
Veled élni olyan, mint egy
kollégiumban:
csirke-hétfő, hal-kedd.
Komoly baráti kapcsolataim vannak.
Más remetékkel
barátkozom.
Miért nevezed ezt merevségnek?
Nem neveznéd inkább a szertartás
ízének? Vagy szépség utáni éhségedet
saját személyiséged teljeséggel kielégíti?
Még valami: nevezz meg egy embert,
akinek nincsenek bútorai.
Azért van hal-kedd
mert a hal kedden friss. Ha tudnék vezetni,
akkor egy másik napon lehetne.
Ha ennyire kétségbeesetten
szeretnél iránymutatást, akkor
nézd meg Stevenst. Stevens
még soha nem utazott, ez nem jelenti,
hogy nem ismeri az örömöt.
Örömöt talán, vidámságot nem.
Amikor articsókát csinálsz,
csak magadnak csináld.
fordította Gyukics Gábor
Louise Glück: Búcsú; Ceremónia
