Koppány Zsolt jegyzete

Kis módosítással, de tartom magam ahhoz, hogy Pilinszky aszexuális volt. Hogy melyik férfiúi korszakában, arról valóban nincsenek adataim. Hamar Péter mazsolázó reflexiója (ÉS, 2020.szept.15.Ex chatedra) melyhez hozzáteszi, „vajon számít ez hangyányit is a költő életművének megítélésében?” Ennyi, valóban nem számít. Nem ez volt az oka, hogy hozzászólást írtam Hermann Veronika recenziójához, (ÉS, 2020.július 17., Falakkal körülzárt magány), melyben a költő vélt vagy valós homoszexualitásáról írt. Bizony ismertem és ismerek embereket, akik ha csak egy apró foltocskát találnak az illető művész, gondolkodó, tudós életrajzában – nálunk mindenféle másság ilyen – képesek az életműveket visszafelé is annullálni. Csak fölhívtam a figyelmet, hogy elég ebből! Szorítkozunk a művekre, az ember úgyis meghal, a mű jobb esetben fennmarad, ha másként nem, hát az emlékezet által. Az igazi Európában mindevvel semmi baj sincsen, teszem hozzá kellő éllel.

Pongyola kérdésem? Hát, erről nem tudok mit mondani. Nagyon kezdő koromban mondták nekem utoljára, hogy fogalmazványom – pongyola. Na de egy kérdés? Csak azért jegyeztem meg – nem ex chatedra –, Simone Weil-től se Pilinszkynek, se Miłosznak nem jutott eszébe a mindössze harmincnégy évet élt misztikus szerelmi élete. Annál inkább a már talán nem is ebből a világból merítő gondolkodó végzetesen enigmatikus, nem sok örömhírt hordozó „evangéliuma.”

Ha már kérdezett, válaszolok. Ikarosz nem tudott repülni, mert sohasem létezett – ex chatedra jelenthetem ki –, hacsak ez a teremtény, meg az egész mitológia nem éppen a valósága maga!

Márkus Anna és Pilinszky házassága. Minő véletlen, hogy egy ad absurdum katolikus költő „csak” polgári esküvőt tartott! Egyébként mit bizonyít pár hónapos házasság? Kielégítő szexet? A hölgy disszidált, később Anna Mark néven nemzetközi grafikusművész lett Párizsban.

Hamar Péter nem kevés cinizmussal említi föl találkozásomat a költővel. Hogy talán akkor. Ott. Beszéltünk szexuális életéről. Először kollégám – mindketten hivatalsegédek voltunk 1977-ben, ő teológiai akadémiát végzett – kérdezett rá: – Fölugrunk Pilinszkyhez? Összerázkódtam. Gyöngécske verseimmel csak úgy bepattanjunk a világ egyik legnagyobb költőjéhez? Egyszer csak ott ültünk. Pilinszky kisfiús derűvel nézett ránk. Csak annyit mondott, hogy költő előtt nem szeret verseket olvasni. Én? Költő? Amúgy metafizikai-ontológiai, transzcendens szinteken folyt a társalgás. Olyan, hogy szexualitás, föl sem merült. És épp Simone Weilt kezdte fordítani. Négy-öt sűrítményt megpróbáltam hazáig memorizálni. Ilyen még nem hallottam azelőtt. Meg aztán honnan tudok mindent ex chatedra? Hát nem mindent. Másrészt sokfelől hallottam sok mindent. Legbensőbb barátai közül Törőcsik Marival nagyon jóba lettem, ha nem hiszi, hívja föl. És hát minden idők egyik legnagyobb muzsikusa, Kocsis Zoltán, és én voltam az egyetlen nem zenész barátja. 35 évig ismertük egymást. Olvasson! A Magyar Elektronikus Könyvtár lapjain megtalálja huszonegyedik kötetemet, címe: Volt egyszer egy Kocsis Zoltán. A L’Harmattan Kiadó 2018-ban jelentette meg, az első tíz évünkről szól. Persze a kötetet alaposan agyonhallgatták, mint minden eddigit. Sebaj. Amúgy meg, jobb, ha tőlem tudja, a költő 1981-ben bekövetkezett halála óta én vagyok az egyik azok közül, akik tettek is valamit, hogy Pilinszky művein kívül másképpen is fennmaradjon. Röpke húsz év alatt – a maradványelv alapján – sikerült elérnem, hogy a Belváros legközepén a Szivárvány-köz Pilinszky legyen. Közel tíz év alatt kiharcoltam, hogy emlékmű is készüljön. Ott van 2018 óta a Centrál Kávéház falában. Pirroszi győzelem mindkettő. Megérte? Nekem igen. Áldják is a nevemet sokan!

Hamar Péter kijelenti – ex chatedra –, hogy Buñuel és Hawking Jézus Krisztus nélkül is eljutottak a valóságig. Mi van akkor, ha minden idők egyik legnagyobb filmrendezője és a tudomány üstököse Isten akaratából lettek naggyá? Kicsit el kellene rugaszkodni néha pocsék kis köznapi reáliáinktól, Uram! A valóságig még senki sem jutott el – már megint ex chatedra, a mindenségit neki! – különben Rilke mondata nem volna axióma – Ex chatedra ki merem jelenteni, hogy sarkigazság. (Egyébként minden igazi alkotó kizárólagosságra törekszik.)

A magam részéről ezen a szinten a vitát nem vagyok hajlandó folytatni. Ön meg gondolja végig egyik kötetem címét, és kérdezze meg önmagától, miért jobb a hitetlenség a hitnél? Miért, hogy kétezer éve még mindig ugyanott tartunk: Árnyékban a Megváltó.