Szerző: Huba Ildikó

Soha el nem múlnak

A cigarettát eldobja, és nekivág a toronynak. „Feljössz velem, Babika?” Miska tudja, hogy fel akarok mászni. És felmegyünk. A toronyba is besüt a nap, és tompán dobognak a lábaink a falépcsőn. Egy ideig kerülgetem a galambszart, aztán már mindegy. Lihegve érkezem.

Tovább

Pofon

Egészen kicsi lány volt még, mikor először gondolt rá. Hallotta a szomszédoktól, mert falun nemigen vannak titkok. Aznap mindenki erről beszélt. Másnap már másról. Senkinek nincs három napja egy csodára.

Tovább

A kalács

Azt mondjátok, nem vagyok elég valószerű. Hogy igazából a katicáknak nem kell strucctollas legyező, hogy azok a csodák nemcsodák, és hogy senkit se lehet Vitéz Senkiházy Karácson Ignácnak nevezni. Csak Kevinnek. Jól van, Ti akartátok. Akkor most elmesélem, hogyan volt nálunk a karácsony, mikor én még csepp voltam. De őszintén. Semmi mese – Huba Ildikó kisprózája

Tovább

Szerzőink

Hírek

Gyorsposta

  • “– Velem kihal Kárpátalján a Kölcsey nemzetség – konstatálja Natália, aki máig nem tud beletörődni abba, hogy az ukrán átírás úgy eltorzítja szép magyar családnevét. Ezért öröm számára, ha Beregszászban az emléktáblán eredetiben olvashatja. Ez a vallomás nagyobb meglepetés volt számomra annál, hogy egy kárpátaljai ruszin faluban sikerült élő Kölcseyeket találnom.” – Látogatás a ma élő Kölcseyeknél.

Programok – A Vörös postakocsi ajánlja

Kultúrkalendárium

<< feb 2019 >>
hkscpsv
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 1 2 3