Szerző: Kováts Judit

A nulladik óra (regényrészlet)

“Felszállás előtt kicsit arrébb sétáltam a fatemplom végétől, de Brenner rám kiáltott: Hartmann, maga hová megy?, és hebegésemre a mama is fejcsóválva mondta, hogy nem jönnek, ők nem németek, de én csak néztem értetlenül, mert addig a pillanatig soha nem gondoltam Kingára magyarként, Jarinkára szlovákként, magamra németként, akkor sem, ha Jarinka a tanévzárón szlovákul énekelt, Kinga a Magyar Házban magyar verseket szavalt, én pedig a Német Házban a Träumereit zongoráztam.” – Kováts Judit készülő regényének részlete.

Tovább

Elszakítva (regényrészlet)

“A halottaktól nincs mit félni, gyerekkorában a mezei kóborlások után a fiúkkal is mindig itt pihentek meg. Elmajszolja a kenyeret, amit Zoli bácsi felesége csomagolt, a kulacsból hideg forrásvizet kortyol rá, bevackolja magát a domb tövében a fűzfa ágai alá, a dombtetőn nagyanyja, nagyapja, bácsikái, nénikéi, fölöttük a csillagos ég. Mélységes mély a csend, se kutyaugatás, se tücsökcirpelés nem hallatszik, s a halál nem ellenség. Nem kell harcolni vele, és nem kell legyőzni! A halálban elrendeződik az élet.” – Kováts Judit Elszakítva című regényének részlete

Tovább

Elszakítva – regényrészlet

“A hajnali fegyverropogás Wildner Áron anyját és fiát is kiugrasztja az ágyból. Hálóruhában, egymásba kapaszkodva, a földön lapulva vészelik át a tűzharcot. Amikor csend lesz, és az ablakhoz merészkednek, autókkal, lovakkal, pufajkás, usankás oroszokkal tele az udvar. A négy megpakolt szekérnek azonban hűlt helye. Éjszaka a németek, a magyarok vagy hajnalban az oroszok hajtották el? Nincs kit kérdezni felőle.” – részlet Kováts Judit Elszakítva című regényéből.

Tovább

Se nevük, se emlékük

Wieland Anna tipikus kelet-közép-európai története, hazáról és idegenségről, emlékezésről és felejtésről. Kováts Judit prózája a nyíregyházi Mindenütt nő programsorozat Múzsák között A Vörös Postakocsival című rendezvényén hangzott el 2013. március 9-én a Móricz Zsigmond Színház Krúdy Kamara termében.

Tovább

Szerzőink

Hírek

Gyorsposta

  • “– Velem kihal Kárpátalján a Kölcsey nemzetség – konstatálja Natália, aki máig nem tud beletörődni abba, hogy az ukrán átírás úgy eltorzítja szép magyar családnevét. Ezért öröm számára, ha Beregszászban az emléktáblán eredetiben olvashatja. Ez a vallomás nagyobb meglepetés volt számomra annál, hogy egy kárpátaljai ruszin faluban sikerült élő Kölcseyeket találnom.” – Látogatás a ma élő Kölcseyeknél.

Programok – A Vörös postakocsi ajánlja

Kultúrkalendárium

<< feb 2019 >>
hkscpsv
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 1 2 3