Simon Adri: Bringakör-villanella
Nem egész’ tipikus Észak-Balkán,/
ott telt karantén-vakációnk, és/
volt néhány zugjógaóra Ajkán./
Szerző: Simon Adri
Kőszájba bújó tenger – Székelyhidi Zsolt kötetéről
Székelyhidi mesterségbeli tudása ott érhető tetten, hogy a külső szemlélő számára is ismerős, tán kevésbé izgalmas eseményeket, sokszor csak érzéseket, benyomásokat, az otthon harmóniáját, a kedves hiányát is újszerűen, eredetien tárja elénk, az az érzésünk, hogy még mindig lehet, Székelyhidi még mindig tud újat mondani ezekről, és olvasása közben saját nézőpontunk is változik, új értelmezési horizont nyílik az ábrázolt valóság számára
Olvass továbbHosszú rehab – Nagy Zsuka Küllők, sávok című kötetéről
“Különös vagy épp túlvilági hangon szóló sorok húznak be a szövegvilágba, és tartanak ott fájdalmasan, mint az idézett kapcsos tű a bőrt, köd van a szíven, nem látni át semmit sem. Jó vers az, ami élni segít; Nagy Zsuka könyve egy komplett terápiás szolgáltatás, hosszú rehabilitáció.” – Simon Adri kritikája.
Olvass továbbÖrökingyenvíz; Hó, zivatar – versek
“Zárják el a közkutakat csapot mindre / mert pocsékba megy a víz elfolyik az idő / azt hiszik örök a fiatalság a gyógyulás / ezek aztán hisznek itt a mozdulatlan / örökkévalóságban az örökingyenvízben” – Simon Adri versei
Olvass továbbEgyén és közösség az irodalomban; magán- és közélet a szövegben, elefántcsonttorony és/vagy piactér
“Ha lenne annyi szabim és pénzem, akkor már inkább Atlantiszra mennék, nem az Elefántcsonttoronyba nézelődni. A nézést hamar meg lehet unni. Kétszer felmászom a toronyba, oké, de harmadszorra már unalmas, a szemhatár párás, semmit nem látni, csak a végtelen, egyhangú, szomorúkék óceánt az elmosódó horizonttal, és sehol egy sziget.” – Simon Adri tárcája.
Olvass tovább