Thesaurus
Halottak napja után
Kováts Judit
Halottak napi szójegyzék, többszörösen szomorú örök aktualitásokkal.
tovább »
Hol a haza?
Kováts Judit
Tárca a betléri Andrássy kastély egyik “lappangó” kincséről – Barabás Miklós Wieland Arankát ábrázoló festményéről, Basics Beatrix korábban közölt tanulmányához kapcsolódva.
Embertelen halál
Kováts Judit
Nem lenne szabad hagyni úgy meghalni a szeretteinket, ahogy az oly gyakran történik! A legtöbben kórházi ágyon, idegen helyen fejezik be az életüket, idegenek veszik körül őket, mi, hozzátartozók csak látogatóba mehetünk hozzájuk. Ha az utolsó órákban mégis mellettük vagyunk, akkor sem lehetünk egyedül velük, hiszen mások, idegenek is fekszenek a kórteremben, nekünk pedig viselkedni kell a betegtársak, a látogatók, a nővérek előtt.
Íme, az ember!
Kováts Judit
Régi, fekete-fehér fénykép. Négyen mennek lassan, leszegett fejjel, görbe háttal valahová rajta. Hátulról fényképezték őket, egyiküknek sem látom az arcát.
Elől két gyerek és egy idősebb nő, fogják egymás kezét. Középen a kislány úgy három éves lehet. Világos színű nagykabátja majdnem a sarkáig ér, a karján hurkákba gyűrődik, szinte elveszlik benne. Balról egy ötéves forma gyermek fogja a kezét. Fején a kendő hátulra, a tarkójára van kötve. Fekete, térdig érő kabát, mackónadrágféleség van rajta, egyik lábán a kötött harisnya a bokájára szaladt. Bal kezében csöppnyi, fehér vászontarisznya, talán valami elemózsiát visz benne. Fejét a kicsi felé fordítja, mintha éppen mondana neki valamit, lehet, hogy biztatja vagy nyugtatja.
Megismerhető-e a múlt?
Kováts Judit
A múlt mindig is központi része volt az életemnek, a szakmám, a hivatásom és a szenvedélyem a mai napig. Levéltárosként két évtizeden keresztül hivatásszerűen kutattam a különböző korszakokat, az utóbbi években azonban, a forrásokon alapuló történettudománnyal szemben, egyre inkább az oral history felé fordultam, mert rendkívül fontosnak tartom, hogy megragadjuk az élő emlékezetet, amíg még lehet.
Párhuzamok
Kováts Judit
Néhány évvel ezelőtt úgy adódott, hogy egy hét leforgása alatt két ország két Károlyi kastélyában fordultam meg egymás után hamarjában. Nagykárolyba, az ősi fészekbe – lepusztult és elhanyagolt volt – egy delegációval látogattam, a pesti palotába – vörösben, zöldben, aranyban pompázott, márványburkolatai, kristálycsillárjai, velencei tükrei csillogtak, villogtak, ragyogtak, mint hajdanán – egy irodalmi fesztivál kedvéért mentem.
tovább »


A nyíregyházi Városi Galéria és a
Móricz Zsigmond Megyei és
Városi Könyvtár tisztelettel meghívja
Önt és kedves barátait a
Szökő fotóalbum bemutatójára
Az egy éve elhunyt János Istvánra emlékezve "...örök jóság az Isten részéről..." címmel kiállítás nyílik János István és Szilágyi Péter merített papírra készült könyvlenyomataiból.
Öt évfolyam, tizenhét lapszám után megszűnik A Vörös Postakocsi folyóirat nyomtatott kiadása.



Friss lapszámunk Útirányul A régi Nyíregyházát tűzi ki: Kujbusné Mecsei Éva Múltbéli kapcsolatok c. tanulmányában Nyíregyháza 1753 és 1848 közötti kapcsolatairól ír, Galambos Sándor pedig a dualizmus kori Nyíregyházáról közöl tanulmányt. A Fogadó rovatunk a mai Nyíregyháza köztereivel foglalkozik: előbb Onder Csaba kérdezi Simon László talajvédelmi kutatót a Kossuth téri fákról, majd Gucsa Magdolna írását olvashatják az Életfáról. Gyaloggalopp rovatunkban Kulcsár Attila értekezik Nyíregyháza múltjáról és jelenétől a városfejlesztés tükrében, de Forspont rovatunk -- melynek alcíme ezúttal Iskolapéldák -- első tanulmánya is a városhoz kötődik még: Kedves Júlia Nemzetiség és nyelvhasználat a nyíregyházi evangélikus népiskolában (1876-1910) címmel közöl tanulmányt - valamint még sok minden mást. Immár letölthető pdf-formátumban is!


