Thesaurus

Halottak napja után

Kováts Judit

2010. november 2. kedd

Halottak napi szójegyzék, többszörösen szomorú örök aktualitásokkal.
tovább »

Hol a haza?

Kováts Judit

2010. július 6. kedd
Hol a haza?

Tárca a betléri Andrássy kastély egyik “lappangó” kincséről – Barabás Miklós Wieland Arankát ábrázoló festményéről, Basics Beatrix korábban közölt tanulmányához kapcsolódva.

tovább »

Embertelen halál

Kováts Judit

2010. május 28. péntek

Nem lenne szabad hagyni úgy meghalni a szeretteinket, ahogy az oly gyakran történik! A legtöbben kórházi ágyon, idegen helyen fejezik be az életüket, idegenek veszik körül őket, mi, hozzátartozók csak látogatóba mehetünk hozzájuk. Ha az utolsó órákban mégis mellettük vagyunk, akkor sem lehetünk egyedül velük, hiszen mások, idegenek is fekszenek a kórteremben, nekünk pedig viselkedni kell a betegtársak, a látogatók, a nővérek előtt.

tovább »

Íme, az ember!

Kováts Judit

2010. március 31. szerda
Íme, az ember!

Régi, fekete-fehér fénykép. Négyen mennek lassan, leszegett fejjel, görbe háttal valahová rajta. Hátulról fényképezték őket, egyiküknek sem látom az arcát.

Elől két gyerek és egy idősebb nő, fogják egymás kezét. Középen a kislány úgy három éves lehet. Világos színű nagykabátja majdnem a sarkáig ér, a karján hurkákba gyűrődik, szinte elveszlik benne. Balról egy ötéves forma gyermek fogja a kezét. Fején a kendő hátulra, a tarkójára van kötve. Fekete, térdig érő kabát, mackónadrágféleség van rajta, egyik lábán a kötött harisnya a bokájára szaladt. Bal kezében csöppnyi, fehér vászontarisznya, talán valami elemózsiát visz benne. Fejét a kicsi felé fordítja, mintha éppen mondana neki valamit, lehet, hogy biztatja vagy nyugtatja.

tovább »

Megismerhető-e a múlt?

Kováts Judit

2010. február 23. kedd

A múlt mindig is központi része volt az életemnek, a szakmám, a hivatásom és a szenvedélyem a mai napig. Levéltárosként két évtizeden keresztül hivatásszerűen kutattam a különböző korszakokat, az utóbbi években azonban, a forrásokon alapuló történettudománnyal szemben, egyre inkább az oral history felé fordultam, mert rendkívül fontosnak tartom, hogy megragadjuk az élő emlékezetet, amíg még lehet.

tovább »

Párhuzamok

Kováts Judit

2010. január 11. hétfő
Párhuzamok

Néhány évvel ezelőtt úgy adódott, hogy egy hét leforgása alatt két ország két Károlyi kastélyában fordultam meg egymás után hamarjában. Nagykárolyba, az ősi fészekbe – lepusztult és elhanyagolt volt – egy delegációval látogattam, a pesti palotába – vörösben, zöldben, aranyban pompázott, márványburkolatai, kristálycsillárjai, velencei tükrei csillogtak, villogtak, ragyogtak, mint hajdanán – egy irodalmi fesztivál kedvéért mentem.
tovább »



Keresés

Friss diskurzus

Interjú

Állandóan írjuk

Irodalom

Kritika

Magazin

Esszé/Tanulmány