Ünnepek – A Vörös Postakocsi Online

Kovácsné Kiss Csilla: Kezdetben volt az üresség – Turczi István új kötetéről
“Kötetét az alkotó a tragikus sorsú Borbély Szilárd emlékének ajánlotta (az ő Hosszú nap el című műve ihlette), melyben nemcsak tiszteleg előtte, hanem a halott költőtárs „Ki voltam én Hogy többé nem vagyok” kérdéséből indulva a lét-nemlét titkaiba tekint be elégikusan szemlélve a világot, de keresve a fényt, botladozva a sötétségben.” – Kovácsné Kiss Csilla recenziója Turczi István Üresség című kötetéről.
Jován Katalin: „Újraszőni a kárpitot / lehet. Felesleges remény” – Jónás Tamás: Törzs című kötetéről
“A megszólaló csak utánoz, másol, érzései betanultak. Megint csak az örökség, a közvetítő szerep problémája juthat az eszünkbe, amelyben a családhoz, a közösséghez tartozáson túl azok a jegyek, sajátosságok uralják az ént, amelyek emberivé teszik, hiszen az undor, az öröm alapérzelmek, amelyek mindenkiben hatnak. De akkor mi van az egyénnel? ” – Jován Katalin recenziója Jónás Tamás Törzs című kötetéről.

Kürti László: „A történeteken keresztül mintha egy rés nyílna, amin keresztül messzire ellátni” – Beszélgetés Tóth Krisztinával
Az írásnak része az, hogy az ember közeli kapcsolatban legyen a világgal, és ismerje az anyagokat, a szagokat, tudja, hogy milyen egy erdő, milyen illata van a fűszereknek, ismerje a növényeket, ismerje az állatokat, a világgal olyan érzéki, élő, létező kapcsolata legyen, ami visszaforgatódik az írásba. Sokféle tudást meg lehet a könyvekből szerezni, de mégis azt gondolom, hogy a fizikai munka és a manuális tevékenység az hozzátartozik az íráshoz, sőt, ilyen tevékenység közben az ember jobban képes a gondolkodásra. ” – A Költők egymás közt sorozatban Tóth Krisztina volt Kürti László vendége.
Kulin Borbála: Küllők, sávok, napalvó kertek, visszafelé, el – Beszélgetés Nagy Zsukával
“Szerintem fontos az ’arcbaolvasás’. Hogy legyen tétje annak, amit írsz. Ha úgy éred el, hogy meghatod az olvasót, akkor úgy, de ez nem jön tudatosan, hanem ott van a tapasztalásban, a megírni akart témában természeténél fogva.” – Nagy Zsukával a Küllők, sávok című új verseskötete apropóján Kulin Borbála beszélget.

Gerliczki András: Vidor-napló az Arany-emlékév jegyében: 6.nap
“Ej, be kár, hogy nem veled sétálgatok most e meghitt városka főterén! Tudom, hiszem, a látnivalóktól mind a Te alkati melancholiád, mind az én makacs hipochondriám illanó füstté válna! Most, hogy ezeket a sorokat formázom, nem is a gigászi produkciókon, nem a grandiózus spektákulumokon jár az elmém. Apróbb csodák tolulnak elém:” – a Vidor fesztivál 6. napjáról Tompa Mihály levele, Gerkiczki András rekonstrukciójában.
Simon Adri: Egyén és közösség az irodalomban; magán- és közélet a szövegben, elefántcsonttorony és/vagy piactér
“Ha lenne annyi szabim és pénzem, akkor már inkább Atlantiszra mennék, nem az Elefántcsonttoronyba nézelődni. A nézést hamar meg lehet unni. Kétszer felmászom a toronyba, oké, de harmadszorra már unalmas, a szemhatár párás, semmit nem látni, csak a végtelen, egyhangú, szomorúkék óceánt az elmosódó horizonttal, és sehol egy sziget.” – Simon Adri tárcája.

Kudlotyák Krisztina: Most már kék és sárga színekkel álmodom… – Gondolatok az ukrajnai oktatási törvény nyelvi vonatkozásai kapcsán
“A kérdések súlyosak? A válaszok még súlyosabbak. Az Ukrajnában élő magyarok esete nem az ukrán nyelv elsajátításáról szól, hanem a megmaradásról. Az Ukrajnában élő magyarok eddig választhattak (és ez a választási joga mindenkinek megvolt még a szovjet időszakban is), hogy magyar vagy ukrán nyelvű iskolába íratják a gyereket. Mindenkit más vezérelt: egyeseket a nemzeti öntudat, az anyanyelv szeretete vezérelt az oktatási nyelv kiválasztásakor, másokat a beilleszkedés és érvényesülés motivált. ” – Kudlotyák Krisztina gondolatai az ukrán oktatási törvény kapcsán.
{a szerk.}: Művészasztal Boldizsár Ildikóval – képgaléria
A Vidor-fesztivál keretében debütált a Móricz Zsigmond Színház és a Vörös Postakocsi folyóirat közös rendezvény-sorozata. A Művészasztal első vendége Boldizsár Ildikó meseterapeuta volt, akivel az est ötletgazdája és háziasszonya, Kováts Judit beszélgetett. A beszélgetés után a Színház színművészei: Rák Zoltán, Kosik Anita, Dézsi Darinka és Gulácsi Tamás Boldizsár Ildikó Holle asszony című meséjét adták elő, saját feldolgozásban. Az est közreműködője volt továbbá Olajos Gábor gitárművész. Csutkai Csaba fotói az estről.

Vajda Mihály: Nagyregények – jegyzet
“’56 januárjában vagy februárjában lehetett, amikor valaki beszámolt egy ismerősömnek egy a Szovjetúnióból, a lágerből hazatért volt fogoly tapasztalatairól. Nem csak az döbbentett meg, amit elmesélt, hanem hogy hirtelen felbukkant valaki a semmiből – mondom, nem személyesen hallgattam, más számolt be róla -; azon döbbentem meg, hogy 11 év után újra vannak „hazatérők a pokolból”; csakhogy ezt a poklot más ördögök rendezték be, olyanok, akiket megváltóknak hittem” – Vajda Mihály jegyzete Franzen: Szabadság, Szolzsenyicin: A pokol tornáca című regényei és Kundera-regények kapcsán.
Kári Viktória: „…hogy könyv váljék belőle”- a saját halál archiválása (Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló)
“A kötetet olvasva úgy tűnik, nem csupán a közösségteremtés gesztusa, de a betegségről való diskurzus is a nyelviesítés új módjának keresésére kényszeríti az elbeszélőt. Esterházy Péter a napló szerzőjeként a kötet számos helyén reflektál arra, hogy a saját sorsesemény módosította élet és irodalom korábbi távlatait, s a betegséggel, akár a saját halál fenyegető lehetőségével való szembenézés az idegenség tapasztalatában részesíti” – Kári Viktória tanulmánya