Ünnepek – A Vörös Postakocsi Online

Bedecs László: Szégyentelen – Németh Zoltán: Állati férj című kötetéről
“Vannak az irodalomban és különösen a prózánál mindig sokkal személyesebb, az egyes szám első személyű megszólalások esetében pedig kifejezetten alanyi hatású, a szerzőt és a megszólalót összemosó líranyelvben megfelelő formák a normálisnak tekintettől eltérő, de esetleg nagyon is hétköznapi szexualitás kifejezésére, leírására? Vannak olyan szavak és mondatok, amelyeken szégyenérzet nélkül lehet a szexualitás legintimebb, sokszor önmagunknak sem bevallott mélységeiről beszélni, a fétisekről vagy akár a perverziókról?” – Bedecs László kritikája Németh Zoltán Állati férj című kötetéről.
Beretvás Gábor: A tű fokán
“Hol is kezdjem? Az első kérdés, ami kihabzik a moziból kirontó kritikus száján, hogy volt-e különösebb mondanivalója Danny Boyle-nak azon kívül, hogy összetrombitálta a karrierjét megalapozó színészeket egy közös kaszálás erejéig. Nem hiszem. Mondjuk – zsörtölődöm tovább legyintve – a rendező abban az egyben biztos lehetett, hogy a történet első része már önmagában is be fogja csalogatni a kilencvenes években szocializálódott közönséget, sőt, még a többieket is. ” – Beretvás Gábor kritikája a Trainspotting 2-rőé.

Kulin Borbála: Küllők, sávok, napalvó kertek, visszafelé, el – Beszélgetés Nagy Zsukával
“Szerintem fontos az ’arcbaolvasás’. Hogy legyen tétje annak, amit írsz. Ha úgy éred el, hogy meghatod az olvasót, akkor úgy, de ez nem jön tudatosan, hanem ott van a tapasztalásban, a megírni akart témában természeténél fogva.” – Nagy Zsukával a Küllők, sávok című új verseskötete apropóján Kulin Borbála beszélget.
Kováts Dénes: Hiszek az eleve elrendeltségben – beszélgetés Jenei Judit színművésznővel
“Szeretem az ilyenfajta kihívásokat, hogy olyan karakterekbe helyezhessem magam, aki nem én vagyok. A félreérthető fiatalos külsőm és a mély hangom kontrasztot képez. Ha meglátnak, azt gondolják, csilingelő hangom van, de a személyiségem inkább olyan, amilyen a hangom, nem pedig mint a külsőm.” – A Zsöllyében Kováts Dénes Jenei Judit színművésznővel beszélget.

Antal Anikó Zsuzsanna: Fotoszín
Antal Anikó Zsuzsanna fotója Weöres-idézetre.
Szalay László Pál: Böjti csiga
“Fejtsük le a görcsbe rándult öklünket a sebváltóról, ami a következő fokozatot keresi. Tegyük üresbe a járgányt. Hagyjuk a motort, a kenőanyagokat, a fogaskerekeket, a láncszemeket lehűlni. Mi is engedjünk a figyelmünk állandó koncentráltságán. Mentsük fel az axonjainkat és dendritjeinket. Fogjuk vissza a magas fordulatszámot biztosító kávét, energiaitalt és amfetamint. Bátran hunyjuk le a szemünket. Kezdjük azzal, hogy „aki sokat alszik, keveset él” axiómát hatástalanítjuk.” – Szalay László Pál böjti tárcája.

Szalay László Pál: Hol vagy…?
“Feledéssel kezdeni egy évet. Nem lendülettel, hanem erős fékezéssel, hogy megtartsuk magunkat a szédülettől. Nem a megnyíló lehetőségek páratlan száma kápráztat el, hanem a megcsonkított családfa taszít bizonytalanságba. ” – Szalay László Pál tárcája nemzeti gyászunk kapcsán.
Drótos Richárd: Tudta?
“Tiszta sor, hogy a menekülteket egyszerű „illegális határátlépőként” vagy korábban csupán „gazdasági migránsként” stigmatizáló propagandakommunikáció és az a fajta hamis de- és rekontextualizálás, amely az Iszlám Állam horrorja elől kétségbeesetten menedéket és biztonságos életlehetőségeket kereső embereket kivétel nélkül az európai nőkkel erőszakoskodó és/vagy az iszlamista terrorizmus potenciális exportőreiként beállítva, hamis konnotációkat sugallva gyűlöletet szít. ” – Drótos Richárd gondolatai a közelgő népszavazáshoz kapcsolódó plakátkampány kapcsán.

Vajda Mihály: Nagyregények – jegyzet
“’56 januárjában vagy februárjában lehetett, amikor valaki beszámolt egy ismerősömnek egy a Szovjetúnióból, a lágerből hazatért volt fogoly tapasztalatairól. Nem csak az döbbentett meg, amit elmesélt, hanem hogy hirtelen felbukkant valaki a semmiből – mondom, nem személyesen hallgattam, más számolt be róla -; azon döbbentem meg, hogy 11 év után újra vannak „hazatérők a pokolból”; csakhogy ezt a poklot más ördögök rendezték be, olyanok, akiket megváltóknak hittem” – Vajda Mihály jegyzete Franzen: Szabadság, Szolzsenyicin: A pokol tornáca című regényei és Kundera-regények kapcsán.
Kári Viktória: „…hogy könyv váljék belőle”- a saját halál archiválása (Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló)
“A kötetet olvasva úgy tűnik, nem csupán a közösségteremtés gesztusa, de a betegségről való diskurzus is a nyelviesítés új módjának keresésére kényszeríti az elbeszélőt. Esterházy Péter a napló szerzőjeként a kötet számos helyén reflektál arra, hogy a saját sorsesemény módosította élet és irodalom korábbi távlatait, s a betegséggel, akár a saját halál fenyegető lehetőségével való szembenézés az idegenség tapasztalatában részesíti” – Kári Viktória tanulmánya