Az Útirány rovatban a folyóirat legutóbbi irodalmi estjén elhangzott írások olvashatóak kortárs alkotóktól; Szilágyi Zsófia tanulmánya Móricz szeméremsértési pereiről; gasztroesszék Kis János szellemében Gerliczki Andrástól és Papp Réka Kingától; tanulmányok művészetről és szerelemről és a csikánó dráma dilemmáiról.
Friss lapszámunk Útirányul A régi Nyíregyházát tűzi ki: Kujbusné Mecsei Éva Múltbéli kapcsolatok c. tanulmányában Nyíregyháza 1753 és 1848 közötti kapcsolatairól ír, Galambos Sándor pedig a dualizmus kori Nyíregyházáról közöl tanulmányt. A Fogadó rovatunk a mai Nyíregyháza köztereivel foglalkozik: előbb Onder Csaba kérdezi Simon László talajvédelmi kutatót a Kossuth téri fákról, majd Gucsa Magdolna írását olvashatják az Életfáról. Gyaloggalopp rovatunkban Kulcsár Attila értekezik Nyíregyháza múltjáról és jelenétől a városfejlesztés tükrében, de Forspont rovatunk -- melynek alcíme ezúttal Iskolapéldák -- első tanulmánya is a városhoz kötődik még: Kedves Júlia Nemzetiség és nyelvhasználat a nyíregyházi evangélikus népiskolában (1876-1910) címmel közöl tanulmányt - valamint még sok minden mást. Immár letölthető pdf-formátumban is!
2011. október 22-én volt a nyíregyházi evangélikus Nagytemplom felszentelésének 225. évfordulója, amelyről a gyülekezet október 29-30-án rendezett ünnepségsorozaton emlékezett meg. A jubileum alkalmából 2011. decemberére több szerző közreműködésével elkészült az épület történetét és értékeit bemutató kötet, a Kövekbe épített hitvallás. Ebben olvasható Garai Péter írása, aki a templom elcsendesedésre indító hangulatát, a kövek, a formák és a fények üzenetét próbálta megragadni és feltárni – építész szemmel. A Vörös Postakocsi hasábjain a tanulmány összefoglalóját adjuk közre.
Borbély Szilárd helyzetértékelése a magyar líráról: “Bár tíz éve nem prognózis alkotására vállalkoztam, de tévedéseimet mégsem hagyhatom néhány utólagos kommentár nélkül. Akkor még nem volt előre látható, hogy milyen jövő vár a magyar lírára. Ahogy az ország jövőjét is másként képzelték akkor, akik effélékről képzelődtek. Köztük például a lírikusok.”