Oláh András: Bicikliút, Ismerős szerkezet, Idegenek
a baleseti halált/
felülírja a közös nevezőre ébredő szenvedély/
de hamar beleszoktál a hiányba/
megtaláltad a szabadnapos álmok helyét/
Kategória: Szépírás
Horváth Florencia: A nap után, Hasad
megsózol minden kiskanalat,/
a tenger morog egy kávényi helyen./
ezek az elidegenedés határterületei,/
próbálj meg nem lelépni róluk./
Mindák Dániel: Negyvenkettő
Amint végzett, letörölte, emlékezetből újabb és újabb Babits-versrészletet írt fel. Azokról is bebizonyította, hogy miért költőietlenek, sőt egyenesen rosszak; némelyiket átalakítva ízlésének jobban megfelelő verssé.
Tovább
Somos Zsuzsanna Sára: A majdnem lány
“Ha igazán megismersz egy embert, néha egyetlen szó is elég, hogy leírd – kezdtem bele egy nagy levegő vétel után – Ha ez a feltevés igaz, az én szavam, azt hiszem, a „majdnem”.
Tovább
Az emberek kora, Nem repül, Eddig nem hittem, Oszlop
de láthatom, ahogy az istenek,/
a tisztaság, a tér/
lehetőségeket tolnak alád./
Ráeszmélhetsz a lét/
jól kihasználható hibáira./
Király Csenge: A kirúgók, Szederinda
Hozzád dobom. Nem talál, ám de/
keres, aki gyűlöl, tollakat fehérrel kitépni,/
folyóssá kopasztani hangomat,/
dobod hozzám./
Palotás Zsuzsi: Fent és távol, Áram a vízben, Folyékony
Szódavízben fürdik néhány hattyú, nyakuk/
talán leér az iszapba is, könnyen előkotorhatnak valami/
titkot, akármelyik pillanatban alámerülhetnek,/
Lady Chatterley a pohár fenekére néz – és más versek
“Nem képes rá, a biológia /
tette ilyenné kódolását sajnos, /
te képzelheted, hogy na végre, majd most, /
lenyugszik biztos, ha lesz egy fia,”
Magyar Boglárka: Erdő
“Itt, középen található az egyik legnagyobb fa, melynek törzse pontosan olyan hosszú, mint a légcsöve. De kérem, ne aggódjon, ebben a kórházban remek orvosaink vannak, akik ehhez hasonló esetekre specializálódtak, könnyen megszabadulhat minden egyes fától.”
Tovább
G. István László: Kettéesett barack, Rév
A szobák, a morzsák,/
az asztal, mint mélyszegénységben/
az alamizsnák fölöslege.
Nagy Izabella: Vakációzó lány, Orgazmus
Vajon látja-e a lányát bennem,/
ki éhesen, naptól lebarnulva várom az új kalandot,/
Bundáshoz rohanok és a fészekből tojást szedni,/
a poros földúton a kékszeművel a tóhoz szaladunk,/
Csapó Angéla: Az idomár, Váltságos
Ő persze végig tudta az igazat. Olyasféle érzés volt, mint mikor a mesehősök alkut kötnek az ördöggel. Arra már nem emlékezett, hogy is keveredett bele, de abban biztos volt, hogy akkor történt, mikor a ketrecükbe lépett.
Tovább