Könnyű, nyári ruha; Talán emlékként – versek
“Feldob már az, ha csak gondolok rád,/ szinte látom a könnyű nyári ruhát,/ ami hoz felém. //A lábad, a combod, mint az ígéret, / amit egy nő férfinak ígérhet, / a mozdulatodban.”
Olvass tovább
Kategória: Szépírás
bábeli reggel, bábuk, matrica mortuorum – versek
“az emlékezés lerágott csont. a nosztalgia
meg olyan szirup, amitől összeragad az
idő.”
Májusi alkony
“Nem tudta volna megmondani, pontosan mennyi ideje fekszik a hátán, csak a derekában lüktető fájdalomnak élt. A nap minden percben magasabbra hágott az égen, időnként elbújt egy-egy hatalmas, fodros hegyre hajazó felhő mögött, ám hamarosan újra előkerült, igaz, nem ugyanott, ahol korábban eltűnt, hanem egy leheletnyivel jobbra, és talán egy kicsikét feljebb is, mint azelőtt. “
Olvass tovább
Majláth Dániel: Torpedó, krokodil gyomorsav
Mikor apám leszedte tested a kötélről,/
az ölelés ereje kipréselte belőled/
a tüdődben még bent rekedt levegőt,/
mint utolsó, elalvás előtti hányást részegen./
Kádban
“A vízbe bámulok. A testet és a langyos vizet, ahogy körülveszi. A térdek két kis csúcsos szigetként emelkednek ki, a lábszárak vonala torzul, a lábfejeké korralként remeg a ringó vízben. Mozdulatlan vagyok.”
Olvass tovább
Bábuk
“Szóval a próbababák. Ilyenek vagytok hát… Még ruha is van rajtuk… sőt szerintem kicsit túlöltözettek próbababának. Nagyon para… Némelyik mintha élne. Olyan… Igazinak tűnnek.”
Olvass tovább
Hátha csak nátha
“LIZA: A lényeg, hogy magát mi most túszul ejtettük.
MENTŐS:Tessék?
ANDRIS: Magát azért fizetjük évek óta a tébénkből, hogy csináljon végre egy rendes negatív tesztet. Becsületes, egészséges állampolgárok vagyunk, jogunkban áll dolgozni, és jogunkban áll elvárni Öntől is, hogy végezze a munkáját!”
Macskakő-teszt, Némafilm, Egy költözés után – versek
Esik. / Ékezetek ugrálnak a hegytetőn. / Párolog, omlik felfe-/ lé a mozdulatlanság”
Olvass tovább
Newton almája
“Óvatosan a fortyogó üst fölé hajolt, és elfújta a belőle felszálló mérges gőzt, az edény alján zöld massza sistergett gonoszul. Az anyag ezúttal sem engedelmeskedett. Az öröklét eszenciája továbbra is elrejtőzött az idősödő tudós elől, aki most beletúrt göndör, ősz hajába, mintha csak az összegubancolódott gondolatait akarná kiegyenesíteni.”
Olvass tovább
Amikor a múzsák visszavágnak – versparódiák
Szilveszteri mulatságul az ezévi Vidor fesztivál irodalmi paródiaestjén elhangzott verseket közlünk Karádi Zsolt tollából.
Olvass tovább
Tábor Ádám: Parkzenekar, Szűrő, Az arboréten
a májusmámor/
zivatarba csap/
a vágyott gyönyör/
sírva boldogabb/
Dal a vigasztalhatatlan túlélőről és más versfordítások
És látogatásaik arra emlékeztetnek,/
hogy ne nézz sokáig egy pisztoly csövébe,/
hogy ne hord saját véredet, mint egy sminket./
