Lovas Sz. Judit: At tenshun, at ease; Vörös oszlop
védtelenné/
aláz, hogy amit kér/
betartom, Önt pedig megilletődötté,/
Kategória: Szépírás
B. A. Taylor: Vágott pinák
– Gyere, csinálunk neked is egyet! – mondta. Átmentünk a szomszéd szobába, ami a húgáé volt. Rögtön az ajtó mögött mindenféle babák és plüssállatok sorakoztak, különféle színben és méretben. – Válassz egyet!
Tovább
Berényi Klára: Hetedik, Detox
Egy, ki vágytól vizek nénje,/
egy, ki hajaz kerge szélre,/
egy, ki naiv, mint a tejfog,/
egy, ki alkut kötni nem fog,/
egy, ki megköt, holdfénytánccal,/
egy, akinek nem kell nászdal,/
Hüse Lajos: Baromira nem igazságos
Nem igazságos, hogy valamit, ami ennyire jó, ennyire szép, ennyi boldogságot okozott már pusztán azzal, hogy el lehetett készíteni, többé egy szóra sem méltassunk, helyette egy méltatlanul legyilkolt, apró test legyen a téma végtelen időkig!
Tovább
Nyirán Ferenc: Tíz év után, A szemfényvesztő
Hová/
tűnt a méltóságod? Hol a laza/
eleganciád? Gyűrött felhők a/
fejed fölött. Kétes eredetű/
ráncok a szád szélén./
Oláh András: Megértem
Nekem az volt a szép, ahogy mi éltünk. Nekik meg az a szép, amit ők csinálnak. Így van ez, mióta világ a világ…
Tovább
Vass Tibor: Hangszerű vers költészet Kakjára, kizárólag hangos olvasásra
Az összes rokon nyelvet mától kezdjük rokonnak érteni./
Azt is, hogy a látszat milyen nyelveken csal,/
s kiket milyen mélyen bánt.
Oláh Péter: ebéd, vacsora, éjfél
Meg fognak ölni, erre gondolok. Nézem a sárga homokot, a közöny mozgásképtelenné tesz. Tudtam, hogy egyszer bekövetkezik, hogy nem néznek semmibe. Hányszor próbáltam nekik az ablakuk alatt elmagyarázni, hogy fontos vagyok nekik.
Tovább
Tatár Sándor: Karanténvers. Vagy nem(csak) az.; S megvédeni ki fog?(!)
“A föld alattunk porhanyós. Mindenütt / rejtett vermek, gödrök. / Tűrte már eleget a Földanya, / most megtorolja, hogy kapzsin / a /jövőjére törtök.”
Tovább
Molnár Krisztina Rita: Kovász három mérőnyi lisztben
“A kovász
legyél! A menny három mérőnyi lisztben, / mikor az ünnep, a kovásztalan /
kenyérnek ünnepe felfénylik itt lenn”
Jónás Tamás: Ki csak
“Most túlnőtt mindenen, mi máskor félig ér,
a fáktól szinte nem látszódik most a tér,
hol harminc éve mi, egymásra éhesen
kezdtük bevallani ugyanazt, mintha nem
tudnánk, mi a faszt akar a szerelem.”
Sztaskó Richard: Valami hasznosat
“Velem átellenben ült, pontosabban: huppant le a padra, a pohár koppant az ablak melletti asztalon, néhány csepp ki is löttyent, és csak mondta és mondta, megállás nélkül a magáét a telefonba. Olyan észrevétlen maradtam a számára, mint addig még soha, pedig a korábbi állapot se volt fényesebb.”
Tovább