Csabai László: Szimulánsok
“– Remek. Van most beteg?
– Van.
Felsőhorkay összehúzza szemöldökét.
– Hány fő?
– Úgy… úgy kétszáz.
Az ezredes akkorát csap az asztalra, hogy lerepül róla az összes kártya.
– Mííí!? Szórakozik velem?
– Jelentem, elkapták ezt a… náthát.
– Náthát meg halál kénköves faszát! Az nem betegség.
– Én vizsgál… gatom őket. Úgy látom, tényleg legyengültek. Szinte mindenki. Nincs is már gyengélkedő. A legénységi szállás egy kórház lett.
– Szimulálnak, hogy ne kelljen kimenni a frontra.”
