"Úgy éreztem, a bűneimet helyezi mérlegre, / mivel csak rakta, és rakta, míg ki nem csordult. / Néztem, hogy folyik le az asztal lábán a leves." - Butcovan Figerald versei. ...

"Az egész történet tulajdonképpen említést sem érdemel. Minden gond abból fakadt, hogy úgy döntöttem, panírozott halat készítek. Egyébként általában így döntök, ha kolléganőm, akit a magam visszafogott módján barátnőmnek is tartok, ebédre hivatalos hozzám. A gyerekével, egy neveletlen rémséggel együtt szokott meglátogatni, akit talán hiba volt megtartani." - Papp-Zakor Ilka prózája 2018/1 lapszámunkból. ...

"Anyám kertjében a hóvirág bújt ki először, nálam a nárcisz. Furcsa ez a tél, csupa ellentmondás. Januárban virágoztak a fák, a barátaimnál a tulipánfa kezdte, nálam a nárcisz. Kimegyek a kertbe, sehol egy hóvirág. Anyám ültetett nálam is, ne csak neki legyen, de azok nem törődnek velem. Csak a nárcisz. Nem nyűgöz le, a jácintot jobban szeretem, meg a fehér tulipánt, nem rikító sárgák, nem hivalkodnak. Nem kérnek visszaigazolást, csodálatot, nem fejlődnek annyira ütemesen. Türelmesek." - Viland Gabriella prózája ...

"Az szégyen, hogyha nem görögnek / születsz. Hogy Firenzébe se / szánt a sors. Az istennők felröhögnek." - Vörös István verse ...

"Sanyi bácsi következő dolga az volt, hogy átheverje a felnőtté válást. Ebben egy Mici nevű lány volt a segítségére. Mici egészen törékenynek számított kétezer-harmincas években a maga hetven kilójával tizenhat évesen. Sportot űzött a kezdő férfiak szüzességének elvételéből – valami ezoterikus tanból kiindulva úgy gondolta, hogy így halála után is tovább élhet azok emlékezetében." - Nagy-Laczkó Balázs rövidprózája ...

"– Pocsék idő! – jegyezte meg valaki. A megszólított férfi a menet legelején ácsorgott. Egyik lábáról a másikra nehezedett, és reflexszerű vállrándulásaiból a legtöbben arra következtettek, hogy átjárta a csontig hatolóan hideg szél, mint ahogy egyébként mindenki mást is. A kocsi mögül kilesve hol az ágaskodó lovakkal bajlódó hajtót figyelte, hol pedig a lezárt koporsót a fekete bársonnyal bélelt kocsi belsejében. Földig érő, vízhatlan kabátban, csuklyával a fején úgy festett, mintha legalábbis valamilyen titkos rend papja lenne." - Lencsés Károly novellája ...

"fejébe nyomja a koronát / és két lépést tesz az ajtó felé / fejébe nyomja az ajtót / és két lépést tesz a korona felé" - Debreczeny György versei ...

"A fekete jó erős volt, amit még rendeltünk a főúri lakoma végén. A lakatos mester és idősebb tanítványa lassan elhagyta a boxot, miután Zoli rendezte a számlát. Nehezen mozogtam, meggörnyedtem kissé, pénztárcámban ott gyűrődött az aznapi ebédjegy, siettem is vissza a lapkiadóba. Semmi sem veszett kárba. Az Oktogontól – sohasem mondtuk, hogy novhét tér – elkísértem Zolit a Zeneakadémiáig. Fölszálltam a hatosra, és abban a pillanatban olyan jó volt embernek lenni Budapesten." - részlet Koppány Zsolt Kocsis Zoltán alakját megidéző, készülő regényéből. ...

"Mint egy fordítva bekötött londoni magyar, egy idő után számomra ez a hideg, albion-szerű táj jelentette az otthonosságot, végignézni a tízemeleteseken és szomorkodni, aztán valami apróságon elmosolyodni, hogy utána még szomorúbb legyek. " - Szerényi Tamás prózája ...

"üvegszilánkok / szerteszét az aszfalton / ijedt féknyomok" - Gerliczki András haikui ...