"Sanyi bácsi következő dolga az volt, hogy átheverje a felnőtté válást. Ebben egy Mici nevű lány volt a segítségére. Mici egészen törékenynek számított kétezer-harmincas években a maga hetven kilójával tizenhat évesen. Sportot űzött a kezdő férfiak szüzességének elvételéből – valami ezoterikus tanból kiindulva úgy gondolta, hogy így halála után is tovább élhet azok emlékezetében." - Nagy-Laczkó Balázs rövidprózája ...

"– Pocsék idő! – jegyezte meg valaki. A megszólított férfi a menet legelején ácsorgott. Egyik lábáról a másikra nehezedett, és reflexszerű vállrándulásaiból a legtöbben arra következtettek, hogy átjárta a csontig hatolóan hideg szél, mint ahogy egyébként mindenki mást is. A kocsi mögül kilesve hol az ágaskodó lovakkal bajlódó hajtót figyelte, hol pedig a lezárt koporsót a fekete bársonnyal bélelt kocsi belsejében. Földig érő, vízhatlan kabátban, csuklyával a fején úgy festett, mintha legalábbis valamilyen titkos rend papja lenne." - Lencsés Károly novellája ...

"fejébe nyomja a koronát / és két lépést tesz az ajtó felé / fejébe nyomja az ajtót / és két lépést tesz a korona felé" - Debreczeny György versei ...

"A fekete jó erős volt, amit még rendeltünk a főúri lakoma végén. A lakatos mester és idősebb tanítványa lassan elhagyta a boxot, miután Zoli rendezte a számlát. Nehezen mozogtam, meggörnyedtem kissé, pénztárcámban ott gyűrődött az aznapi ebédjegy, siettem is vissza a lapkiadóba. Semmi sem veszett kárba. Az Oktogontól – sohasem mondtuk, hogy novhét tér – elkísértem Zolit a Zeneakadémiáig. Fölszálltam a hatosra, és abban a pillanatban olyan jó volt embernek lenni Budapesten." - részlet Koppány Zsolt Kocsis Zoltán alakját megidéző, készülő regényéből. ...

"Mint egy fordítva bekötött londoni magyar, egy idő után számomra ez a hideg, albion-szerű táj jelentette az otthonosságot, végignézni a tízemeleteseken és szomorkodni, aztán valami apróságon elmosolyodni, hogy utána még szomorúbb legyek. " - Szerényi Tamás prózája ...

"üvegszilánkok / szerteszét az aszfalton / ijedt féknyomok" - Gerliczki András haikui ...

"Az első eset egy alföldi kisváros helyőrségi klubjában esett meg, ahol kultúrmunka-szervezőként dolgoztam a hetvenes évek közepén. Szerelmi légyott helyszíne volt a hétfői szünnapokon az irodám, sötétedés után lopóztunk fel aktuális barátnőmmel az emeleti kis szobába." - Nyirán Ferenc prózája. ...

"Úgy emlékszem rád, / mint egyetlen pillanatra, / nem bűnös, nem is tiszta. / a beteg magához tér, / nem érti hol van, majd / viccelődni kezd." - Bors Anna két verse. ...

"Mint egy üvegpoharat, / úgy akartalak összetörni. / A tenyerem szorításával, / idomítatlan dühvel, / hogy utána napokig szedegethessem / a szilánkokat magamból." - Majláth Ákos, a tavalyi verspályázatunk első helyezettjének versei. ...

"Aztán minden jóra fordult. Megtaláltam ezt a szuper kis munkahelyet és minden a helyére került. Van pénzem, munkám, életem, szép ruháim, kedves, intelligens, tanult kollégáim és rengeteg aranyos vevő, akikkel sikerült már pár hónap alatt elég jó viszonyt kialakítanom." - Viland Gabriella rövidprózája ...