Zippo, Időhatározó, Csatatér
Ennyi maradt neki belőled,
egy zippo,
kattog a gyújtó az ujjai közt,
ahogy az emléked belékattan
Kategória: Szépírás
Zérushelyem, Apátlan nyelv
szökik még két szinuszt a szívem,
míg meg nem találom a zérushelyem.
Apám naplója
A naplót egy régi láda legmélyére süllyesztette, mintha azt szerette volna, soha, senki ne találhassa meg.
Tovább
A legidősebb testvér meséje, Kirakatban
Nem szabad elfelejtenem, hogy középső gyerek vagyok
Tovább
radix, Festmény és centrifuga, Megálló
születésnapunk
a fájdalmaink évfordulója.
Buborék, Mindent, visszafelé, Akvárium
A flakonból kimegy a szóda,
vesztesekké pukkanunk mi is. Langyos élet.
arcodat viszem, alvajáró, játszótereink
már rég felöltöztél a halálhoz és itt
/ hagytad nekünk az otthontalan álmokat
/ az emlékezetből kikoptatott napok
/ ott gurulnak az októberi szél
/ pofozta falevelek között
Mehemed válasza és más versparódiák
Karádi Zsolt idei Vidor fesztiválon elhangzott versparódiáit ajánljuk Szilveszterre.
Tovább
újságolvasás helyett, eltűnt jelen – versek
“híd alatt
/ parki padon / ha hagynak / onnan
/ nézed az arcokat
/ de egyet sem ismersz fel
/ pedig (bár) / már mind láttad anno”
pszeudo, tájélmény, heg – versek
“hófelhők jönnek, és a varjak
/ mennek az erdőbe vissza.
/ olyan egyértelmű minden,
/ mint ez a végtelen hófehér.
/ nem állok fel az ablaktól
/ soha, soha többé.”
Arktisz
Egész kicsi korom óta tudok a földönkívüliekről. Bár anya nem szereti, hogy így hívom őket, apának pedig sosem mertem még csak említeni sem, biztosan nagyon kikapnék érte.
De a húgom nagyon szereti, ha villanyoltás után róluk mesélek. Kicsit ugyan fél, olyankor egészen az orráig húzza a takarónkat, de nagy kék szemekkel várja a történetet.
