"Az a férfi nem illett bele abba a valaha jobb napokat látott, mára már erősen megkopott, körfolyosós házba. Sokszor láttam, ahogy az ajtaja előtt ül egy régi sámlin, az ölében egy nagy, csillogó szőrű fekete macskával. A külsejéből ítélve jóval elmúlt hetven és erősen elhízott. Mégis, valami egészen különös férfierő sugárzott belőle. " - Zoltay Lívia novellája ...

"A városnak megvolt a maga néhány jellegzetes figurája, iskolából hazafelé tartva szinte naponta találkoztam Kossuth-tal, aki nemcsak arcra, de öltözékében is megtévesztésig hasonlított az igazira sujtásos attilájában, kalapjával. A legnagyobb élményt azonban nekünk, vásott kölyköknek Jóska, a hordár jelentette, aki iszonyú haragra gerjedt, valahányszor elkiáltottuk magunkat meglátván őt, hogy: Jóska!" - Nyirán Ferenc prózája ...

"Kirúgtam egy embert. Hétfő délelőtt van, alig múlt el tíz óra, tizenegytől meeting lesz, nem volt választás. Szóltak a marketingről, az új lány rossz helyre küldött egy e-mailt, jelezte a partner, nem érkezett meg az anyag, péntek óta vár. Kiadtam a titkárnőmnek, intézze a lány kilépési papírjait. Három hónapja sem volt itt, nulla komplikáció. Nincs időm túlmagyarázni a dolgokat. Próbaidőn nem hibázunk." - Viland Gabriella prózája. ...

"Egy hetedik kerületi színház pincéjében, / ahol az óra már ősz óta fél kilencet mutat, / valahány órakor ültem, ittam, / és arra gondoltam, hogy túl fiatal, / vagy túl öreg vagyok a szerelemhez." - Kemény Gabriella versei ...

"és még a vágy is elévült. / Próbálkozik, hátha majd jó / lesz, mint a semmibe készült, / de elvétett hátraszaltó." - Majláth Dániel verse ...

"már csak valakit adjatok, hogy / lányainkat a határból a faluszélig / elkísérje. a majdani visszaútra hiába / készít fel bármi kézenfogás, gyermeki / játék, tétovaság csupán. az évszakok / rendre tanítanak, de nem a sajátjukra." - Csete Soma versei ...

"Zsinórmértékké lesz a métely. Akárha dugottan / a diktafon bősz frakción, / surrog a lélek, a vád." - Payer Imre verse ...

"tornácról nézi az oszlopok ritmusát: percek, / évek, emberöltők: a nap árnyékot rajzol / a vakítóan fehér hasábok mögé: a pillanat / megköt: szilárd lesz, törékeny, mint / a csend, amelyet a levelek nesze, a rigófütty" - Jenei Gyula verse ...

"Én csak megmutattam önöknek, de nem csak önöknek, hanem a beképzelt kis Mariónak, hogy az ember soha nem az, akinek látszik, hanem mindig az, amit megtenni képes. " Történik napjaink időtlenségében, valahol egy kisvárosban Magyarországon, még az is lehet, hogy Békéscsabán, aki ráismer, annak itt, aki nem ismer rá, annak természetesen máshol. - Zalán Tibor drámája, melyet a békéscsabai Jókai Színház mutatott be 2016. január 15-én, Kovács Frigyes rendezésében. ...

"Tizenhárom éves korában felfedezte ugyanis, hogy a suliban a fiúk csak az olyan lányokkal foglalkoznak, akiknek, – akárhogyan is öltözködjenek – nagyobb volt a mellük és kerekebb a seggük, mint neki. Eleinte bosszantotta, később már dühítette, végül kétségbe ejtette, hogy rá nem néznek olyan érdeklődéssel, ő nem téma a folyosókon. Jó tanuló lévén egyfajta stréber kategóriába is besorolták. Akkoriban sajnos erősen tartotta magát az a nézet a fiúk között (noha nagy részük még szűz volt), ami szerint az a csaj, amelyik jól tanul, az bénán kefél." - újabb részlet A. Miller Lájk című regényéből. ...