You Are Here: Home » Szépirodalom » Próza

Himalája-só

"Az egész történet tulajdonképpen említést sem érdemel. Minden gond abból fakadt, hogy úgy döntöttem, panírozott halat készítek. Egyébként általában így döntök, ha kolléganőm, akit a magam visszafogott módján barátnőmnek is tartok, ebédre hivatalos hozzám. A gyerekével, egy neveletlen rémséggel együtt szokott meglátogatni, akit talán hiba volt megtartani." - Papp-Zakor Ilka prózája 2018/1 lapszámunkból. ...

Read more

Front

"Anyám kertjében a hóvirág bújt ki először, nálam a nárcisz. Furcsa ez a tél, csupa ellentmondás. Januárban virágoztak a fák, a barátaimnál a tulipánfa kezdte, nálam a nárcisz. Kimegyek a kertbe, sehol egy hóvirág. Anyám ültetett nálam is, ne csak neki legyen, de azok nem törődnek velem. Csak a nárcisz. Nem nyűgöz le, a jácintot jobban szeretem, meg a fehér tulipánt, nem rikító sárgák, nem hivalkodnak. Nem kérnek visszaigazolást, csodálatot, nem fejlődnek annyira ütemesen. Türelmesek." - Viland Gabriella prózája ...

Read more

Levélkupac

"Sanyi bácsi következő dolga az volt, hogy átheverje a felnőtté válást. Ebben egy Mici nevű lány volt a segítségére. Mici egészen törékenynek számított kétezer-harmincas években a maga hetven kilójával tizenhat évesen. Sportot űzött a kezdő férfiak szüzességének elvételéből – valami ezoterikus tanból kiindulva úgy gondolta, hogy így halála után is tovább élhet azok emlékezetében." - Nagy-Laczkó Balázs rövidprózája ...

Read more

Egy szoba magánya

"– Pocsék idő! – jegyezte meg valaki. A megszólított férfi a menet legelején ácsorgott. Egyik lábáról a másikra nehezedett, és reflexszerű vállrándulásaiból a legtöbben arra következtettek, hogy átjárta a csontig hatolóan hideg szél, mint ahogy egyébként mindenki mást is. A kocsi mögül kilesve hol az ágaskodó lovakkal bajlódó hajtót figyelte, hol pedig a lezárt koporsót a fekete bársonnyal bélelt kocsi belsejében. Földig érő, vízhatlan kabátban, csuklyával a fején úgy festett, mintha legalábbis valamilyen titkos rend papja lenne." - Lencsés Károly novellája ...

Read more

1984. A nagy zabálás(ok) – részlet egy készülő regényből

"A fekete jó erős volt, amit még rendeltünk a főúri lakoma végén. A lakatos mester és idősebb tanítványa lassan elhagyta a boxot, miután Zoli rendezte a számlát. Nehezen mozogtam, meggörnyedtem kissé, pénztárcámban ott gyűrődött az aznapi ebédjegy, siettem is vissza a lapkiadóba. Semmi sem veszett kárba. Az Oktogontól – sohasem mondtuk, hogy novhét tér – elkísértem Zolit a Zeneakadémiáig. Fölszálltam a hatosra, és abban a pillanatban olyan jó volt embernek lenni Budapesten." - részlet Koppány Zsolt Kocsis Zoltán alakját megidéző, készülő regényéből. ...

Read more

Kicsi

"Mint egy fordítva bekötött londoni magyar, egy idő után számomra ez a hideg, albion-szerű táj jelentette az otthonosságot, végignézni a tízemeleteseken és szomorkodni, aztán valami apróságon elmosolyodni, hogy utána még szomorúbb legyek. " - Szerényi Tamás prózája ...

Read more

Titkok

"Az első eset egy alföldi kisváros helyőrségi klubjában esett meg, ahol kultúrmunka-szervezőként dolgoztam a hetvenes évek közepén. Szerelmi légyott helyszíne volt a hétfői szünnapokon az irodám, sötétedés után lopóztunk fel aktuális barátnőmmel az emeleti kis szobába." - Nyirán Ferenc prózája. ...

Read more

Pitty

"Aztán minden jóra fordult. Megtaláltam ezt a szuper kis munkahelyet és minden a helyére került. Van pénzem, munkám, életem, szép ruháim, kedves, intelligens, tanult kollégáim és rengeteg aranyos vevő, akikkel sikerült már pár hónap alatt elég jó viszonyt kialakítanom." - Viland Gabriella rövidprózája ...

Read more

Hámoriék – regényrészlet

"Nehéz volt okot találnia Alpárnak a verésre. Sokat gondolkodott a dolgon, mert okot találni kell. Miféle barbár ember ütne meg ok nélkül egy nőt? Végül a templomban ülve jött rá a legkézenfekvőbb magyarázatra." - részlet Novák Zsüliet készülő regényéből. ...

Read more

(osztályozás)

"Tüske ötlete volt. Más ki se találhatta volna. Megint a faasztal mellett ül, a térdig érő, szarvasbőrutánzat kabátjában – ritkán veti le magáról. Egyik kezét széttartott ujjakkal az asztalon nyugtatja, másik kezével pedig rámarkol a hosszú, fémnyelű vadászkésére, azt döfködi egyre gyorsuló mozdulatokkal a széttartott ujjak résein keresztül az asztal lapjába. De van, amikor nem csinál semmit, csak ül az asztal mellett, lábait az asztal élén pihentetve, a széket kicsit hátradönti, két lábon inogtatja maga alatt, miközben finom ívelésű ujjaival játszadozik; a hüvelyujjára nyomva ujjbegyeit, ízületeit pattogtatja." - Tamás Dénes regényrészlete. ...

Read more

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top