You Are Here: Home » Úti füzetek » Próza

Vizyné habmerő kanala

"Lassan beavatott lettem. Nem mindig örültem neki, mert ez kötelezettségeket jelentett, mégis jó volt azt érezni, hogy felnőttszámba vettek. Már nem volt olyan titokzatos világ a konyha; tudtam, melyik lábost használjuk húsételhez, melyik fazék való levesfélének, mi fán terem a habarás. Minden eszköznek ismertem a nevét. Majdnem mindnek." - Parádi Andrea filológusnovellája ...

Read more

A gyűrű

"Megpróbálta, de nem ment. Csavarta, de az maradt a helyén, mintha egy második bőr lenne. Benyálazta, semmi. Bekente szappannal, de éppen, hogy csak megmozdult." ...

Read more

El Desierto

"Tegnap, kedden, behatolt a katonaság a városba. Lövöldöztek, hogy előjöjjünk; persze tudták, hogy El Desierto nem lakatlan. Kiparancsoltak a ház elé, a parancsnok, meghatározhatatlan korú, feketeképű, bajuszos férfi, közölte velünk, hogy csütörtökig el kell hagynunk a várost, pénteken kezdik a romok bontását. ...

Read more

Robotka úr hétköznapjai

" Hideg esők után a nap előbukkant, az útszakasz nedvesen csillogott. Ágra szúrt nejlonszatyrot lobogtatott a szél. Egy Batman-ruhás kisfiú széttárta denevérszárnyait a sétányon, megfáradt anyukáját kézen fogva vezette, az szőrös kapucniban, csíkos nejlonszatyorral lépdelt mögötte. A hölgyek süteményekről, kiváltképp a farsangi fánkról értekeztek. Szóval, ti szerettek főzni? – kérdezte Dvorszky, és érezte milyen hülyeséget forszíroz." ...

Read more

Bereki emlékek – A versmondó

" Pistám, magában egy művész veszett el! – a hangján érződött az őszinte elismerés, de mi akkor sem tudtuk megállni nevetés nélkül. Pista bácsi nem haragudott ránk ezért. Megígérte, hogy legközelebb végigmondja a verset, mert ez a kedvence, de a mama a lelkére kötötte, hogy ezentúl, ha szavalni támad kedve, a betonpadon ülve tegye." - Zoltay Lívia prózája ...

Read more

Elszakítva – regényrészlet

"A hajnali fegyverropogás Wildner Áron anyját és fiát is kiugrasztja az ágyból. Hálóruhában, egymásba kapaszkodva, a földön lapulva vészelik át a tűzharcot. Amikor csend lesz, és az ablakhoz merészkednek, autókkal, lovakkal, pufajkás, usankás oroszokkal tele az udvar. A négy megpakolt szekérnek azonban hűlt helye. Éjszaka a németek, a magyarok vagy hajnalban az oroszok hajtották el? Nincs kit kérdezni felőle." - részlet Kováts Judit Elszakítva című regényéből. ...

Read more

Nemzeti dohánynovella

"Hogy egy cigarettát? Hogyne, persze. Tessék. Szívesen. Hogy le kellene szoknia? Ugyan kérem, ne szabadkozzék. Ezt csak azért mondja, hogy valamelyest elnézést kérjen tőlem, amiért ismeretlenül megszólított engem, hogy cigit kérjen." - Koscsák Balázs dohány-tárcája ...

Read more

A serpa

"Nem tudom, a többiek észrevettek-e valamit. Biztosan. Egy ilyen zárt közösségben nem maradhat sokáig titokban az ilyesmi. De nem szólt senki, mindenki tette a dolgát, és egyre közelebb kerültünk a csúcshoz." - Nyirán Ferenc prózája ...

Read more

A segítő

"A két csendőr átlopakodik a Kossuth utcán, a lebukástól való félelem miatt most szinte nem is érzik a szekrény súlyát. Sikerül. Pihennek. Aztán újból nekirugaszkodnak, szakadjanak bár meg, csak legyenek minél hamarabb túl az egészen, mert nincs már messze a végcél." ...

Read more

A lelkiismeret megszólal

"A lelkiismeret megszólal, egyre ritkábban. Mikor nem szeretnék az életükbe látni, segít a szabályzat. Ülnek velem szemben, ők azt akarják, én beszéljek, én azt, hogy ők. Mindig sokan vannak. " Jassó Judit prózája ...

Read more

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top