Kategória: Próza

Krémes

“gyógyító anyu nem szólt hozzám, talán soha nem is fog, csak gyógyít mindenkit, mint később Pesten is, és én akkor már az árvaházban voltam, mert Pesten nem lakhattam vele, és akkor olyan sokáig dolgozott a kórházban, hogy lemaradt a 6-os villamosról, arról, amelyikről még most is lehet látni régi fényképeket, hogy két kocsija kiáll a Dunából”

Olvass tovább

Völgyi Anna: Órai levelezés

Lehettem akármilyen fura, amióta az eszemet tudtam, ódzkodtam a hangulatemberektől. Az én furaságom kiszámítható és permanens volt, ezért különösen zavart, ha valakinek váltakozott a kedélye – Bori érzelmei pedig csak úgy hullámzottak, mint a Csendes-óceán tájfun idején.

Olvass tovább

Támba Renátó: Sikátor

Egy fiút láttam akkor, aki egy halott bolygón keresi a szeretetet, és bár még csak az út elején volt, már akkor láttam, hogy hamar kiábrándul majd ebből a világból… hiszen a férfiak egymás közt nem tudnak szeretni. Csak a testkultusz megy. A testimádat. Az pedig nem melegít fel.

Olvass tovább

Robert McGowen: Vera

Vera sosem tudta meg, mi nyomja férje lelkét, amitől inni kezdett, és nem volt képes megtartani az állását. Habár Verát sosem bántalmazta, erőszakossá vált, tárgyakat tört össze a lakásban, még a fürdőszobában található tükröt is kétszer összetörte, mivel meglátta benne saját magát.

Olvass tovább

Emlékszeletek

“Ezek a barátságok megmaradtak oly sok évtizeden át. Nemrégiben az egykori zenekar megalakulásának ötvenedik évfordulója alkalmából zártkörű koncertet adtunk. Most, a fél évszázadba és az idő múlásába belegondolván, magam is hajlok arra, hogy Kukorellyvel szóljak: ezt inkább hagyjuk.”

Olvass tovább

Ösztönvilágaink

“Egyszer hallottam egy demens úrról, aki elvesztette minden, valaha létezett emlékét. Ápolójának eszébe jutott az a megszokott sétaútvonal, amit a bácsi hetente bejárt élete java részében. Amikor arra elkísérték, az idős férfinak hirtelen fény gyúlt elméjében és teljesen kitisztult a tudata.
Engem majd ide hozzatok.”

Olvass tovább

Májusi alkony

“Nem tudta volna megmondani, pontosan mennyi ideje fekszik a hátán, csak a derekában lüktető fájdalomnak élt. A nap minden percben magasabbra hágott az égen, időnként elbújt egy-egy hatalmas, fodros hegyre hajazó felhő mögött, ám hamarosan újra előkerült, igaz, nem ugyanott, ahol korábban eltűnt, hanem egy leheletnyivel jobbra, és talán egy kicsikét feljebb is, mint azelőtt. “

Olvass tovább

Kádban

“A vízbe bámulok. A testet és a langyos vizet, ahogy körülveszi. A térdek két kis csúcsos szigetként emelkednek ki, a lábszárak vonala torzul, a lábfejeké korralként remeg a ringó vízben. Mozdulatlan vagyok.”

Olvass tovább

Newton almája

“Óvatosan a fortyogó üst fölé hajolt, és elfújta a belőle felszálló mérges gőzt, az edény alján zöld massza sistergett gonoszul. Az anyag ezúttal sem engedelmeskedett. Az öröklét eszenciája továbbra is elrejtőzött az idősödő tudós elől, aki most beletúrt göndör, ősz hajába, mintha csak az összegubancolódott gondolatait akarná kiegyenesíteni.”

Olvass tovább
Betöltés

Szerzőink

Hírek

Gyorsposta

Programok – A Vörös postakocsi ajánlja

  • Nincs esemény

Kultúrkalendárium

<< jún 2021 >>
hkscpsv
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 1 2 3 4