Település, temető
“A sírok közét használd haladásra. / A sírokat megkerülésre használd. / A temetőt ne használd semmire.” – Szálinger Balázs verse 2018/2 lapszámunkból.
Tovább
Kategória: Vers
Kölcsönversek Arany Jánostól
“Más ebből erényt faragna, / S fenn villogna, mintha kés! / Én inkább elfedezem, / Ne szeplőzze életem,” – Lackfi János verse, 2018/2. lapszámunkból.
Tovább
Vörös István: A Krúdy-féle katarzis
“Addig a töpörtyűt utáltam, / de megkívántam, úgy írta le Krúdy. / Az olvasástól változott a vágyam.” – Kortársak Krúdyról-sorozatunkban Vörös István verse.
Tovább
Mars poetica
“Már fényév, műhold, Tejút, üstökösök; felsőbb /
osztályba léphet. Nagyapjától hétvégén ajándékot /
kap. Úgy forgatja le-föl a műanyag fedelű, sasszegre /
fogatott, keménypapírra festett csillagtérképet, mint /
aki az életével játszik.”
Szeptember végén, október elején, konkrétan az ötödik napon
“Még messze az isteni csűr meg a kéve, / még messze süvít, te halál, a szeled, / de hogyha hiányzik a reggeli kávé,/ egy bazmeg a szájamon – upsz! – kiszalad.” – Ittzés Ambrus verse
TovábbHoltjáték, Meg nem érintett kéz – versek
“Úgy éreztem, a bűneimet helyezi mérlegre, / mivel csak rakta, és rakta, míg ki nem csordult. / Néztem, hogy folyik le az asztal lábán a leves.” – Butcovan Figerald versei.
TovábbRossz helyre születni – vers
“Az szégyen, hogyha nem görögnek / születsz. Hogy Firenzébe se / szánt a sors. Az istennők felröhögnek.” – Vörös István verse
Továbbfőhajtás, fejébe nyomja – versek
“fejébe nyomja a koronát / és két lépést tesz az ajtó felé / fejébe nyomja az ajtót / és két lépést tesz a korona felé” – Debreczeny György versei
TovábbTíz haiku – versek
“üvegszilánkok / szerteszét az aszfalton / ijedt féknyomok” – Gerliczki András haikui
TovábbPillanat, Ősz – versek
“Úgy emlékszem rád, / mint egyetlen pillanatra, / nem bűnös, nem is tiszta. / a beteg magához tér, / nem érti hol van, majd / viccelődni kezd.” – Bors Anna két verse.
TovábbLegyünk optimisták, A tavasz első napjai, Mint egy üvegpoharat – versek
“Mint egy üvegpoharat, / úgy akartalak összetörni. / A tenyerem szorításával, / idomítatlan dühvel, / hogy utána napokig szedegethessem / a szilánkokat magamból.” – Majláth Ákos, a tavalyi verspályázatunk első helyezettjének versei.
Tovább7:00; A könny képlete, Csontvéső – versek
“Akkor már a cigimet tekertem / az ágya szélén. A szája fénylett. / A takaróval testén olyan volt, / mint egy önmagunkra kész merénylet.” – Majláth Dániel versei
Tovább