A rendszer ujja – és más versek
Függöny söpör a széksorok között,
/ egy láthatatlan zsinórszerkezettel,
/ mit nem tudom, ki rángat, de nem ember,
/ az biztos, egy madárraj ütközött.
Kategória: Vers
Kutyabaj, Pokróc – versek
” Alszanak az utcán.
Krákogás. Köpés. Hideg.
/ Átlépem őket.
/ Nem tartozom semmivel és
senkinek.”
Egy merész terv és más versek
Az nem úgy van, hogy nincs már semmi dolgom, / hogy nincs már semmi megtennivaló: / mert házat kell építenem a Holdon.
Tovább
Az ember csak
“Minden céltalan semmiség, / minden céltalan, jön, / megy a semmiért. / Vetődik partnak, mint a víz, / s aztán a mederbe visszatér.”
Tovább
{leveszem}, inszomnia
“a kollégiumi szobák sötétek és mocskosak / pár embert összezárnak jut nekik egy ágy / egy asztal egy szekrény egy polc a hűtőben / a fogason egy akasztó és egy kulcs amiből / csak egy lehet igazi a többi másolat / és a szobában nem lehet nyugtod ha egy / régi szeretőd nevét valaki a fejed fölötti / polcba véste” – Nagy Rita versei
Tovább
Látja, hogy minden; Titkos tangó – és más versek
A felejtés alkalmazottjai kitörlik / az űrlapokról a válaszokat. / Az új lány próbaidős, / ő még látja, hogy minden/ olvasható marad.
Tovább
Szajha-ciklus
“A közelség azonban megrémíti.
/ Az ágya közterület, / de a vacka egyszemélyes,
/ lámpaoltás után felöltözik, / elrúgja az idegen test melegét,
/ ingerülten fújtat és hátat fordít.”
Törékeny kitartás, Cifra szolga, sárga pillanat
Ki vagyok? – kérdezed. Ki vagy te? – pontosabban így, / ha egyszer megtalálsz, mert keresni is fogsz / (bár ez még előbb lesz), ezt mondom: ki vagyok? / Felesleg, redundancia vagyok; / egy rész fény egy rész velő vagyok: /
ám valahogy mégis konzisztens; /
vagyok dühből és sárból gyúrt szerves esszencia.”
Település, temető
“A sírok közét használd haladásra. / A sírokat megkerülésre használd. / A temetőt ne használd semmire.” – Szálinger Balázs verse 2018/2 lapszámunkból.
Tovább
Kölcsönversek Arany Jánostól
“Más ebből erényt faragna, / S fenn villogna, mintha kés! / Én inkább elfedezem, / Ne szeplőzze életem,” – Lackfi János verse, 2018/2. lapszámunkból.
Tovább
Vörös István: A Krúdy-féle katarzis
“Addig a töpörtyűt utáltam, / de megkívántam, úgy írta le Krúdy. / Az olvasástól változott a vágyam.” – Kortársak Krúdyról-sorozatunkban Vörös István verse.
Tovább
Mars poetica
“Már fényév, műhold, Tejút, üstökösök; felsőbb /
osztályba léphet. Nagyapjától hétvégén ajándékot /
kap. Úgy forgatja le-föl a műanyag fedelű, sasszegre /
fogatott, keménypapírra festett csillagtérképet, mint /
aki az életével játszik.”
