Fortuna lánya, Versírás a Nagyerdőn, Tudod
Szőttesed van ki fonja,
ne légy hát senki gondja,
olvass sokat Attilát,
s lehetsz tán epigonja.
Kategória: Vers
Saját seb – Máriák zsoltára
Legsajátabb magam pedig, ahogy méhemből kibukott a fiam.
Fényesen, akár a nap az alvó víz mögül.
Elhagyott akkor az erő, vérem folyt, lábam közt lüktetett és tátongott a seb.
És megértettem a köldök titkát, a titkok titkát, az ősi kötést.
Apokalipszis és más versek
nyelvük idegen, jeget darál hidegen
a szán-alom a hó. ájm ö lígel élien
szánalmon siklok csizmasarkak közt
azt mondták, táncoljak előttük
ropd a havon, szökj fel, kabla
1982, 1995 és más versek
Az időt elkölteni akadt néhány
új szívet adó szerelem és barátság,
melyeknek végét nem említeni a jobb.
Mennyi testet kaptam s mennyi testetlent,
hol jutott, hol nem ruha és szó.
Ő ad többet, málnacsöpp kölyökvér és más versek
a szokásos templom áll a szokásos főtéren – legyen ezúttal
hétfő amikor zárva az ajtó se hívők se koldus
zavartalan a látvány
A fotós lány, Minek menni
Minek menni pecázni, mikor
Van otthon horgászbot,
Horgászhatunk a baromfiudvarban is,
Kukacot tűzhetünk a horogra, és
Etetni is szabad.
Zippo, Időhatározó, Csatatér
Ennyi maradt neki belőled,
egy zippo,
kattog a gyújtó az ujjai közt,
ahogy az emléked belékattan
Zérushelyem, Apátlan nyelv
szökik még két szinuszt a szívem,
míg meg nem találom a zérushelyem.
A legidősebb testvér meséje, Kirakatban
Nem szabad elfelejtenem, hogy középső gyerek vagyok
Tovább
radix, Festmény és centrifuga, Megálló
születésnapunk
a fájdalmaink évfordulója.
Buborék, Mindent, visszafelé, Akvárium
A flakonból kimegy a szóda,
vesztesekké pukkanunk mi is. Langyos élet.
arcodat viszem, alvajáró, játszótereink
már rég felöltöztél a halálhoz és itt
/ hagytad nekünk az otthontalan álmokat
/ az emlékezetből kikoptatott napok
/ ott gurulnak az októberi szél
/ pofozta falevelek között
