"már csak valakit adjatok, hogy / lányainkat a határból a faluszélig / elkísérje. a majdani visszaútra hiába / készít fel bármi kézenfogás, gyermeki / játék, tétovaság csupán. az évszakok / rendre tanítanak, de nem a sajátjukra." - Csete Soma versei ...

"Zsinórmértékké lesz a métely. Akárha dugottan / a diktafon bősz frakción, / surrog a lélek, a vád." - Payer Imre verse ...

"tornácról nézi az oszlopok ritmusát: percek, / évek, emberöltők: a nap árnyékot rajzol / a vakítóan fehér hasábok mögé: a pillanat / megköt: szilárd lesz, törékeny, mint / a csend, amelyet a levelek nesze, a rigófütty" - Jenei Gyula verse ...

"A gondolatainknak // találkozási pontjai vannak, / ha mindketten ugyanakkor gondolunk / a szépre, ha az időpont és / a szép dolog / megegyezik, akkor találkozhatunk." - Lovas Szilvia Judit versei ...

"Még mielőtt megsejteném,/ ki vagyok valójában, / nem duzzogón s nem haragból, / de kitenném a lábam / mindhárom javíthatatlan, / párhuzamos életből / hol a feszült ragaszkodás / sohasem elegendő – / folytatódjanak nélkülem, / egymást ők megérdemlik. / Sört szisszentek, és rágyújtok, / ha nincs több, elég ennyi." - Falusi Márton verse ...

"A szegények elvannak gazdagok nélkül, / de a gazdagok nincsenek el szegények nélkül. // A fiatalok létezhetnek öregek nélkül, / de az öregek nem létezhetnek fiatalok nélkül." - Vörös István versei ...

"vérzékenységbe haltál bele, / ezt mindig próbáltam elfojtani, / bőröd pórusai / olyanok voltak, mint millió szemgödör, / újra rajzolták a fényt, / de benn, megmaradni mégis csak / az tudott, ami a sötét" - Szabó Balázs versei ...

"Megnyugtat, hogy van rend kívülem, / hogy kiszámíthatatlanságom is az, / ha nem is tudok számolni vele. / Számonkérésről pedig inkább / ne beszéljünk." - Miklya Zsolt versei ...

"tekinteted tulajdonába veszi / amit lát / miközben átrohan rajtad az idő // ha megtanulod a nyelvét / talán egyensúlyba kerülsz / a természettel" - Gyukics Gábor versei ...

"megtörtént, például, hogy ablakomból kinézve, / tengert láttam, hajótörés, homoksziget, / öledben egy vízbefúlt asszony gyermeke sír, / hátradőlsz, mint annyiszor a kádban, most nem állít meg / a hideg kerámia" - Horváth Antal János versei ...