Étterem
Egyszerű ételek
Hasas Pasas
Búevő vagyok, mi tagadás. Sok a munka, nagy a stressz, csoda, ha időnként leeszi magát az ember?
Sziklakert étterem
Hasas Pasas
Étteremkritika A Vörös Postakocsi 2010/ősz számának “Egy flekken” rovatából.
John Bull Pub
Hasas Pasas
Lapunk étterem- kritikusa ezúttal nem ment messzire – Nyíregyháza főterének sarkán járt. Étteremkritika lapunk 2010/Nyár számából.
Ati Bátyó Étkezdéje I-II.
Hasas Pasas
A vasutas bérházak tövében szakadozó, csíkokban foszló feliratot tépdes a szél: Huszár söröző. tovább »
A Bujtosi Bujdosó Étterem
Hasas Pasas
Bujtos az én Bakonyom. Kevesebb a fa, hegyek sincsenek, körbeveszi a város, tenyérnyi hely, elbújni nem lehet, mégis: vadkacsa költ a zsombékos nád között, a tó mellett füves térség a sétához, focihoz, kutyafuttatáshoz. A víz szélén megállva mindig jut pár nyugodt perc, háttal a városnak, háttal a gondoknak. Futó Rózsával erre kerekezvén számtalanszor megálltam itt pihenni, lélegezni, céltalanul bámészkodni, hogy aztán haladjak tovább a körúton át (ha éppen délidő van, akkor a Bujtos utca felé). Az étterem – nevéhez illően – kis időre elrejt a világ elől. A belvároshoz közeli, mégis csendes utca közepén az utcafronti terméskő lábazat és az ívelt ablakok nyugodt méltósága fogadja a betérni szándékozót. tovább »
A Lugas Étterem
Hasas Pasas
Vegyük például a harcsapaprikást! Vegyük! – bólintok, s magam elé képzelem, mint Steinmann, a jó tanuló a csonka gúlát. De hát milyen is legyen? Zsindelyes birspálinka röpteti a gondolatom (enyhe gyümölcsösség, sóhajnyi fanyarság, tiszta, száraz íz). Meglepetést várok, könnyű halat, s jaj! ne túl sósat, ne túl savanyút, ne túl fűszerest, ne túl paradicsomost, ne túl paprikás’t. Míg az étel megérkezik, hadd dúdolom a harcsa dalát: „Jaj, a harcsa én vagyok, / Nyelek, nyelek, mert hal vagyok, / De most aztán harapok: / Mert a harcsa én vagyok.” tovább »






A nyíregyházi Városi Galéria és a
Móricz Zsigmond Megyei és
Városi Könyvtár tisztelettel meghívja
Önt és kedves barátait a
Szökő fotóalbum bemutatójára
Az egy éve elhunyt János Istvánra emlékezve "...örök jóság az Isten részéről..." címmel kiállítás nyílik János István és Szilágyi Péter merített papírra készült könyvlenyomataiból.
Öt évfolyam, tizenhét lapszám után megszűnik A Vörös Postakocsi folyóirat nyomtatott kiadása.



Friss lapszámunk Útirányul A régi Nyíregyházát tűzi ki: Kujbusné Mecsei Éva Múltbéli kapcsolatok c. tanulmányában Nyíregyháza 1753 és 1848 közötti kapcsolatairól ír, Galambos Sándor pedig a dualizmus kori Nyíregyházáról közöl tanulmányt. A Fogadó rovatunk a mai Nyíregyháza köztereivel foglalkozik: előbb Onder Csaba kérdezi Simon László talajvédelmi kutatót a Kossuth téri fákról, majd Gucsa Magdolna írását olvashatják az Életfáról. Gyaloggalopp rovatunkban Kulcsár Attila értekezik Nyíregyháza múltjáról és jelenétől a városfejlesztés tükrében, de Forspont rovatunk -- melynek alcíme ezúttal Iskolapéldák -- első tanulmánya is a városhoz kötődik még: Kedves Júlia Nemzetiség és nyelvhasználat a nyíregyházi evangélikus népiskolában (1876-1910) címmel közöl tanulmányt - valamint még sok minden mást. Immár letölthető pdf-formátumban is!


