Kategória: Filmekről

Asszociációs kaleidoszkóp

“Mind látványvilága, mind történetének kibontása elismerésre méltó. Van benne humor, izgalom, filmes utalás. Karakterei többszörösen is kidolgozottak. Ám legnagyobb erénye utalásrendszerének sokrétűsége. Már a karakterek megrajzolása utalásértékkel bír. Az pedig, hogy a néző milyen mértékben fogékony a történetben rejlő idézetekre, műveltségi állapotának mérőónja. Abban egészen biztosak lehetünk, hogy a művészettörténet oltárán áldozók sokkal több csatornán tudják fogni ezt a vizuális attrakciót, mint az utcáról csak éppen betoppanók. De nem kell megilletődni, a cselekményszál önmagában is érthető, nem lesz feltétlen hiányérzete annak sem, akinek a nevelésében nem vállalt komolyabb szerepet egyetlen képtár-rajongó rokon sem.”

Tovább

Tisztelet az anyáknak

“Nem tudom, milyen érzés lehet egy Szamosi Zsófi korú gyerekes nőnek, ha beül a moziba, és megnézi a filmet. Lehet, hogy a büdös életben nem jut el oda. Mindenesetre még a hasonló problémákkal nem küzdő férfikritikusnak is ökölbe szorult a gyomra ezúttal, látva e stresszes és boldogtalannak tűnő életet. Szilágyi Zsófia rendező ugyanis mindent megtett, hogy ezt érzékeltesse. Valószínű, hogy aki nem ilyen családszerkezetben él, az is áthangol magában minden ehhez kapcsolódó eddigi nézetet.”

Tovább

Összeakadt bajszok – a Bohém rapszódia című filmről

A film a valóság megformálása helyett egy pipiskedő nyeszledékre épít, aki a többi hisztériás zenekari taggal, saját családi környezetével, bevándorló gyökereivel és szexuális beállítódásával torzsalkodik. Ez kap ebben a filmben minden elmélyültség nélküli mintázatot. Azaz inkább kapunk egy fiktív zenekarról szóló mozidélutánt a Disney-vel, mint egy alaposan átgondolt koncepción nyugvó, múltértékelő zenekar-portrét. De annyira nem hördül fel még így sem a közönség, hiszen a filmben megszólaló zenék kárpótlást nyújtanak mindezekért.

Tovább

Keretek közé szorult társadalom – Ruben Östlund A négyzet című filmje kapcsán

“A most 44 éves svéd rendező, Ruben Östlund elég traumatikusan dolgozza fel filmjeiben a világ változásait. Már kezdeti rövidfilmjeiben is a krízisszerű élethelyzetekben megmutatkozó emberi viselkedési formák voltak érdeklődésének tárgyai. Paradox módon a valóság írta események mellett csak úgy elsuhanunk, vallják a filmjei, holott a magunkra is vonatkoztatható mély rétegű emberi történetek furtonfurt az orrunk előtt játszódnak le.” – Beretvás Gábor írása.

Tovább

Leleplező újságírás – a The Post (A Pentagon titkai) című filmről

“A The Post (A Pentagon titkai) mellesleg nem a legerősebb Spielberg-alkotás. Tény, hogy más megvilágítást alkalmaz, mint a fentebb említett filmek, mondhatni mélyebbre ás. Egy olyan ügyet vesz elő, amely Nixon bukása irányába mutat ugyan, de a film csak érintőlegesen érinti a „klasszikus” Nixon-botrányt.” – Beretvás Gábor kritikája A Pentagon titkai című filmről.

Tovább

XXI. századi tinédzser – kritika a Kszi, Simon című filmről

“Nick Robinson (Simon) jelenléte és fizimiskája az, ami kissé a múltba vetíti a történetet, és annak komolyságot kölcsönöz. Neki köszönhető, hogy a filmből nem lett klisés melegmozgalmi állásfoglalás. De persze amit látunk: az amerikai kertvárosi középosztály. Ahol a gimnazista autóval jár. Ahol a tinédzser reggele egy haverokkal való kávézás. Ahol az óra utáni foglalkozás nem más, mint a Kabaré című musical amatőr megvalósítása. Egyszóval a háttér nem egy közép-európai kis ország. De ez talán mindegy is. ” – Beretvás Gábor kritikája.

Tovább

Az apostolok apostola, avagy a tévesen megbélyegzett Mária Magdolnáról

“Aki tehát egy megtéréstörténet reményében ül be a moziba, csalódni fog. Magdolna csak mások (általában férfiak) elvárásai szerint bűnös. Nem akar ugyanis férjhez menni, gyereket szülni, és szabadon akarja gyakorolni a hitét, nem az idősebb férfi családtagok által meghatározott keretben. A mai ember szemében jogosan ellenálló nő, akit saját családja árul el.” – Rozsályi Anna kritikája a Mária Magdolna című filmről.

Tovább

Az ifjú Han Solo kalandjai

“Ha pedig egy több mint két órás eredettörténet végeztével nem érezzük azt, hogy ismereteink bővültek volna a címszereplőről, azt nyugodt szívvel könyvelhetjük el kudarcként. Tanúi lehetünk Chewie és Han találkozásának, megismerhetjük a fiú első szerelmét és fény derül arra is, kitől szerezte jellegzetes fegyverét. A filmet idézve azonban: „kit érdekel?” és még inkább, miért szükséges tudnunk? ” – Harsányi Domonkos kritikája a Han Solo filmről.

Tovább

A súlytalanság komédiája – kritika a Lajkó, cigány az űrben című filmről

“Maga az irány nem is lenne rossz, mint ahogy a film hiánypótló jellege sem – ugyanis a magyar filmművészetben oly kiemelkedő helyet elfoglaló szatirikus ábrázolások száma az utóbbi időben mintha megcsappant volna. Holott ennek a hagyománynak az ápolása és továbbvitele valóban akár nemzeti érdek is lehetne. Hiszen ha nem tudunk magunkon röhögni, akkor a dolgok egyre rosszabb irányba fordulhatnak.” – Beretvás Gábor kritikája a Lajkó, cigány az űrben című filmről.

Tovább
Loading

Szerzőink

Hírek

Gyorsposta

  • “Ha én, mint az olvasó belső hangja, valamit kívánhatnék, az az lenne, hogy legyünk sokkal elnézőbbek a múltunkkal, múltbéli énünkkel. Legfőbbképpen ne becsüljük le. Soha ne higgyük el, hogy lecserélhető.” -Szalay László Pál újévi gondolatai

Programok – A Vörös postakocsi ajánlja

Kultúrkalendárium

<< jan 2019 >>
hkscpsv
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3