Gyorsposta
Gyöngyöspata és a Magyar Állam
Drótos Richárd
A zsidó Gyöngyöspata eltűnése ma is intő példaként áll előttünk: ez történik, amikor a jog és az állam elárulja önnön lényegét, a többségi társadalom pedig szolidaritását megtagadva segédkezet nyújt kisebbségei jogfosztásához, kirablásához, megalázásához, végső soron pedig elpusztításához.
EL A KEZEKKEL A MAGYAR FILOZÓFUSOKTÓL!
{a szerk.}
A Magyar Nemzet méltatlan támadássorozatot indított a magyar filozófia, esztétika és klasszika-filológia kiváló képviselői ellen. A célba vett személyek, többek között Bacsó Béla, Heller Ágnes, Radnóti Sándor, Steiger Kornél, Vajda Mihály és Weiss János a kortárs magyar bölcsészet legjelentősebb alakjai közé tartoznak. Ezt tanulmányok és kötetek sokasága támasztja alá és tanítványaik, kollégáik, vitapartnereik személyes tanúsága igazolja. Aki őket politikai kegyenceknek, sikkasztóknak, rablóbandának állítja be, az nemcsak e filozófusokat sérti meg, hanem a magyar tudományos életet. Tudomány és társadalom szembeállítása komoly károkat okozhat a mai magyar kultúrának.
tovább »
A véres(kezű) költők
Antal Balázs
Pár napig úgy tűnt, megvan a megoldás a magyar költészet egyik nagyon komoly, sőt, nem túlzás, égető problémájára: indult egy blog, mely megdöbbentően sok olvasót sodort a rajta közzétett versekhez. Volt bejegyzése, melyet állítólag több mint ötezren nyitottak meg, s száznál több kommentet számláltak hozzá. Márpedig 5000 olvasás éppen tízszer annyi, mint ahány példányban egy verseskötet megjelenik – mondjuk azé a költőé, akinek a verséről épp szó volt. És akkor arról még nem beszéltem, hogy ebből az ötszázból (ha ötszáz, gyakran kevesebb is), mennyi fogy el. Gondolhatnánk, hogy bebizonyosodott: mégiscsak van igény a versre. Hogy a netezők, és az ilyen nagy számból nyilvánvalóan, nagy részben nem irodalmár netezők, hát igen, nekik van igényük. tovább »
Újabb "Kertész-botrány"
Drótos Richárd
• Kertészt Imre Die Welt-ben megjelent interjúja (németül),
• és annak a Népszabadságban megjelent fordítása.
Megint felháborodtak, akik szeretnek felháborodni, okuk lett újra imrekertészezni. Megint verik a magyar értelmiségieket nemzetgyalázónak kikiáltó tamtamot. Messzire hangzik ezeknek a sámándoboknak a zaja, és jelzi minden európai értelmiséginek, hogy van, amiben a nyolcvanévesnek igaza volt. tovább »
Néhány erőtlen ellenérvre
Antal Balázs
Irodalomesztétikánk, -szemléletünk, -történetünk, de mindenképpen értékítéletünk válságához egy röpke adalék:
az eredetit a még egyszer mellékelt linken el lehet olvasni), hogy a „Virágos katona igen”, hogy Gion két ifjúsági regénye „remekműgyanús”, hogy pályakezdésének munkái „káprázatosan érdekesek és innovatívak”, az Ezen az oldalon novellaciklus „elbűvölő és már-már műfajteremtő” – de azért pályája egyenetlenségei, alkotói kiégése, unalmas munkái okán, vagy, ahogy összefoglalóan mondja (mondják?), az, hogy „egész egyszerűen a saját epikus világán belül, vagy a maga mércéjével mérve” nem tartható elég erősnek, mégsem teszi lehetővé, hogy az utóbbi évtizedek legjelentősebb prózaírói között tartsuk számon. Mindezt BZA nem kommentálja, se semmiféle felhanggal nem kíséri.
Hm. Két remekműgyanús könyv, már-már műfajteremtő novellaciklus, káprázatosan érdekes és innovatív munkák, meg egy „igen”-elt regény, bármi is legyen az – és akkor mi van? Mondja vagy BZA, vagy az idézett irodalomtörténészek-kritikusok.
Volt középiskolai tanárom azt mondogatta, hogy a jelentős íróknak vannak jelentős műveik is. Úgy látszik, az is „csak”-ra cserélődik, és a vannakkal helyet cserél az új mondat szórendjében.
Ebben az értelemben vagy BZA-tól vagy bárki mástól őszinte kíváncsisággal és nagy szeretettel várjuk az elmúlt évtizedek legjelentősebb prózaíróinak nevét a szerkesztőségbe.
Hajrá Skócia!
Onder Csaba
Sajnos nagyon ki fog kapni a Loki a Lyontól. Montalbano felügyelő egy vak férfi meggyilkolásának ügyében nyomoz. tovább »


A nyíregyházi Városi Galéria és a
Móricz Zsigmond Megyei és
Városi Könyvtár tisztelettel meghívja
Önt és kedves barátait a
Szökő fotóalbum bemutatójára
Az egy éve elhunyt János Istvánra emlékezve "...örök jóság az Isten részéről..." címmel kiállítás nyílik János István és Szilágyi Péter merített papírra készült könyvlenyomataiból.
Öt évfolyam, tizenhét lapszám után megszűnik A Vörös Postakocsi folyóirat nyomtatott kiadása.



Friss lapszámunk Útirányul A régi Nyíregyházát tűzi ki: Kujbusné Mecsei Éva Múltbéli kapcsolatok c. tanulmányában Nyíregyháza 1753 és 1848 közötti kapcsolatairól ír, Galambos Sándor pedig a dualizmus kori Nyíregyházáról közöl tanulmányt. A Fogadó rovatunk a mai Nyíregyháza köztereivel foglalkozik: előbb Onder Csaba kérdezi Simon László talajvédelmi kutatót a Kossuth téri fákról, majd Gucsa Magdolna írását olvashatják az Életfáról. Gyaloggalopp rovatunkban Kulcsár Attila értekezik Nyíregyháza múltjáról és jelenétől a városfejlesztés tükrében, de Forspont rovatunk -- melynek alcíme ezúttal Iskolapéldák -- első tanulmánya is a városhoz kötődik még: Kedves Júlia Nemzetiség és nyelvhasználat a nyíregyházi evangélikus népiskolában (1876-1910) címmel közöl tanulmányt - valamint még sok minden mást. Immár letölthető pdf-formátumban is!


