Világszoba, A Föld gyűrűje

” A semmi, mikor a világot / szülte, ordított. Áttetsző kezével / a lét peremét markolta / fájdalmában. A rend szövete / összegyűrődött keze alatt. / Hangja még most is ott / visszhangzik ebben a nagy / távolságoktól szűkös szobában.” – Vörös István versei

Tovább