Egyén és közösség az irodalomban; magán- és közélet a szövegben, elefántcsonttorony és/vagy piactér

“Ha lenne annyi szabim és pénzem, akkor már inkább Atlantiszra mennék, nem az Elefántcsonttoronyba nézelődni. A nézést hamar meg lehet unni. Kétszer felmászom a toronyba, oké, de harmadszorra már unalmas, a szemhatár párás, semmit nem látni, csak a végtelen, egyhangú, szomorúkék óceánt az elmosódó horizonttal, és sehol egy sziget.” – Simon Adri tárcája.

Tovább