írhatatlan, a ki nem mondottak, a szem tükre – versek
“amikor legutóbb találkoztam apával, / végig lent a földön, a kavicsok között / kereste az egykor elgurult szavakat. / egy egész parknyi terült el közöttünk, / vakítóan fehérek, és egyformák egytől egyig.” – Papp-Für János versei
Tovább