2018. április 11-én, szerdán 17 órától kerül sor a MŰVÉSZASZTAL 4. estjére, melynek vendége a kortárs magyar irodalom egyik sikeres szerzője, Dragomán György író, műfordító. Dragomán Györggyel Kováts Judit író, a MŰVÉSZASZTAL sorozat háziasszonya beszélget a MŰvész Stúdióban, az est során A fehér király és a Máglya című regényekből színpadra állított jeleneteket láthatnak az érdeklődők.
TovábbKováts Judit a MEGTAGADVA és az ELSZAKÍTVA című regényei hőseiről, a sorsfordító időkben tanúsított emberi helytállásról és gyarlóságról beszélget Oláh András költővel, a Mátészalkai Vörösmarty Kör elnökével.
Tovább“Felszállás előtt kicsit arrébb sétáltam a fatemplom végétől, de Brenner rám kiáltott: Hartmann, maga hová megy?, és hebegésemre a mama is fejcsóválva mondta, hogy nem jönnek, ők nem németek, de én csak néztem értetlenül, mert addig a pillanatig soha nem gondoltam Kingára magyarként, Jarinkára szlovákként, magamra németként, akkor sem, ha Jarinka a tanévzárón szlovákul énekelt, Kinga a Magyar Házban magyar verseket szavalt, én pedig a Német Házban a Träumereit zongoráztam.” – Kováts Judit készülő regényének részlete.
TovábbA Vidor-fesztivál keretében debütált a Móricz Zsigmond Színház és a Vörös Postakocsi folyóirat közös rendezvény-sorozata. A Művészasztal első vendége Boldizsár Ildikó meseterapeuta volt, akivel az est ötletgazdája és háziasszonya, Kováts Judit beszélgetett. A beszélgetés után a Színház színművészei: Rák Zoltán, Kosik Anita, Dézsi Darinka és Gulácsi Tamás Boldizsár Ildikó Holle asszony című meséjét adták elő, saját feldolgozásban. Az est közreműködője volt továbbá Olajos Gábor gitárművész. Csutkai Csaba fotói az estről.
TovábbAz idei VIDOR Fesztivál augusztus 31-ikei irodalmi rendezvénye a MŰVÉSZASZTAL, melynek vendége Boldizsár Ildikó író, mesekutató, meseterapeuta. A Mese, mese, mátka… felnőtteknek című est egy különleges, egyedülálló irodalmi-színházi rendezvénysorozat első eseménye.
TovábbAz ünnepi könyvhéten Kováts Judit Elszakítva című regényéről beszélgetnek A Vörös Postakocsi folyóirat szerkesztői és munkatársai Nyíregyházán.
Tovább“Kováts Judit második regénye sajátos folytatása a 2012-ben megjelent első regényének, amennyiben ezúttal is a nemzeti emlékezetben különlegest státuszban lévő történelmi kort választott tárgyául. A „különleges státusz” persze legalábbis suta kifejezés, hiszen az elbeszélés mindkét kötet esetében a hivatalos emlékezési stratégiában jellemzően felejtés alá vont eseményekre fókuszál.” – Bódi Katalin recenziója Kováts Judit Elszakítva című regényéről.
Tovább2016. február 10-én mutattuk be 2015. évi nyomtatott lapszámunkat Nyíregyházán a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtárban. Az est során felolvastak: Kováts Judit, Nagy Zsuka, Kürti László, Oláh András. A lapszámot Kukorelly Endre...
TovábbKováts Judit Elszakítva című új regényének könyvbemutatói
Tovább“A halottaktól nincs mit félni, gyerekkorában a mezei kóborlások után a fiúkkal is mindig itt pihentek meg. Elmajszolja a kenyeret, amit Zoli bácsi felesége csomagolt, a kulacsból hideg forrásvizet kortyol rá, bevackolja magát a domb tövében a fűzfa ágai alá, a dombtetőn nagyanyja, nagyapja, bácsikái, nénikéi, fölöttük a csillagos ég. Mélységes mély a csend, se kutyaugatás, se tücsökcirpelés nem hallatszik, s a halál nem ellenség. Nem kell harcolni vele, és nem kell legyőzni! A halálban elrendeződik az élet.” – Kováts Judit Elszakítva című regényének részlete
Tovább“A hajnali fegyverropogás Wildner Áron anyját és fiát is kiugrasztja az ágyból. Hálóruhában, egymásba kapaszkodva, a földön lapulva vészelik át a tűzharcot. Amikor csend lesz, és az ablakhoz merészkednek, autókkal, lovakkal, pufajkás, usankás oroszokkal tele az udvar. A négy megpakolt szekérnek azonban hűlt helye. Éjszaka a németek, a magyarok vagy hajnalban az oroszok hajtották el? Nincs kit kérdezni felőle.” – részlet Kováts Judit Elszakítva című regényéből.
TovábbAz erőszak traumatizáló hatása egyéni és kollektív szinten – Takács Miklós tanulmánya Kováts Judit Megtagadva című regényéről (Bp., Magvető, 2012)
“A szóbeliségben nagy nehezen megnyíló visszaemlékező tanúságtétele kevés, csak egy hallgatója van egyszerre. Ha átkerül az írásbeliség médiumának egy fiktív hangjába ez a huszonhárom hang, akkor az idők folyamán megjósolhatatlanul sok olvasója lehet, s ezáltal ez az irodalom a kulturális emlékezet médiumává is válhat. Ezt véghezvinni egy Nyíregyháza melletti kis faluból nem lehetett volna, ennek a könyvnek viszont sikerült.”
