Vörös István – A vers beszél, Kaland és más versek
minden megfoghatót felejts el,
a fundamentumok meginganak.
Amikor verset ír az ember,
a szó nem vers, a víz nem tenger.
Címke: Vörös István
Egy merész terv és más versek
Az nem úgy van, hogy nincs már semmi dolgom, / hogy nincs már semmi megtennivaló: / mert házat kell építenem a Holdon.
Tovább
Vörös István: A Krúdy-féle katarzis
“Addig a töpörtyűt utáltam, / de megkívántam, úgy írta le Krúdy. / Az olvasástól változott a vágyam.” – Kortársak Krúdyról-sorozatunkban Vörös István verse.
TovábbRossz helyre születni – vers
“Az szégyen, hogyha nem görögnek / születsz. Hogy Firenzébe se / szánt a sors. Az istennők felröhögnek.” – Vörös István verse
TovábbReggel, Trakl-fraktál – versek
“Az út menti árkok szárazak, / de ezüstösen csillan meg bennük egy-egy / műanyagpalack a holdsütésben. / Van más is, mint az éjszaka: / távoli úton autók fényszórója.” – Vörös István versei
TovábbA hűség jutalma, A szakítás művészete és más versek
“A hűségem jutalma, hogy ez alatt / a húsz év alatt az történt, ami történt. / Ha bármi kicsit is másképp esik, / csak rosszabb lehet, vagy ha nem az, se jobb. / És ami rossz volt, nem amiatt lehetett / volna jobb, hogy az időmből / másra szánok hónapokat, ami más / nem vitt volna közelebb a jobbhoz.” – Vörös István versei
TovábbEgyenlőtlen viszonyok és más versek
“A szegények elvannak gazdagok nélkül, / de a gazdagok nincsenek el szegények nélkül. // A fiatalok létezhetnek öregek nélkül, / de az öregek nem létezhetnek fiatalok nélkül.” – Vörös István versei
TovábbÉletöröm és más versek
“Élvezem a halandóságot, /
és hogy mást kell csinálnom, /
mint amit szeretnék. Élvezem, /
hogy máshol kéne lennem.” – Vörös István versei
Világszoba, A Föld gyűrűje
” A semmi, mikor a világot / szülte, ordított. Áttetsző kezével / a lét peremét markolta / fájdalmában. A rend szövete / összegyűrődött keze alatt. / Hangja még most is ott / visszhangzik ebben a nagy / távolságoktól szűkös szobában.” – Vörös István versei
TovábbEgy elszabadult könyvtár, A Thomas Mann-elv
“Mennyi időt bír ki egy vers / olvasatlanul? Megfullad-e, / mint a víz alá nyomott / fejű ember, és az irodalom- / történet már csak egy hullát / sodor? Versek hullái a folyóban.” – Vörös István versei
Tovább