Szakralizáció és de(és/vagy re)szakralizáció – Kosztolányi Dezső: Lucifer a katedrán

“Amikor Kosztolányi látszólag színházról ír, azaz a színészi játékra, a gesztusokra, a jelmezekre, a mimikára, a díszletek megjelenésére, a megvilágításra koncentrál, akkor is inkább irodalmárként viselkedik. A színház Kosztolányi felfogásában Kékesi Kun szerint akkor jó, ha megfelel az irodalmár szövegről alkotott elvárásainak, s emiatt valójában úgy tekint arra, mint művész és kultúra közötti puszta közvetítő átmenetre.” Zákány Tóth Péter tanulmánya Kosztolányi színházfogalmáról

Tovább