A Vörös Postakocsi szerkesztősége az ünnepek alatt felkerülő, az alkalomra született írásokkal kíván minden kedves olvasójának boldog, békés Karácsonyt!

Viola napok. Bűnbánat. Fegyelem. Összeszedettség. Aztán mindig egy rózsaszín.

Hit. Remény. Szeretet. Öröm. Fény. És egy fenyő. Zöld. Illatok. Színek. Szegfűszeg.

Fahéj. Bors. Forralt bor. Gyanta. Halászlé. Végre kitakarítok. A hétköznapok szagait váltják fel az ünnepi illatok. Tiszta vagyok

Friss ágynemű. A konyhában nincs mosatlan. A könyveim a polcon. Nem bástyaként, páncélként körbe az ágyam mellett. És társként az ágyamban. A porcicákért eljött a síntér. A porszívó. Minden láthatóbb lett. Hóemberes bögrében tea.

Nem kell korán kelni. Nincs kötelesség. Olvasok. Egyszerre kettőt. Nyugalom. Béke. Tényleg

áldott. Nyúlos kifli a boltból. Retro-kifli. Nagyon finom. Vajjal. Emlékszel? Az utcán egy kislány. Beszél. Van fekete angyal. És lila angyal. Ők a rossz angyalok. Mert a fekete mindig feketét akar. A lila angyal mindig csak lilát. A kék és a fehér angyalok a jók. Mert ők kéket akarnak meg fehéret. Este vályogház. És nagyanyó. Sült oldalas. Sült kolbász.

Házi pálinka Párolt káposzta. Anya. Család. Kukorica csuhé. Díszek. Szárított citrom és narancs. Mint napocskák a fán. Nagyi zserbója. A bejglit nem szeretem. Bocs.

A vályogházból haza. Anya hozzájuk hív. Nem merem mondani. Várom. Őt. Ez a tizedik. Szenteste. Diana Krall. Kundera. Ghymes. Tóth Ilona. Hogy jön ez össze. Ajándék. Mézeskalács házikó.

Kézzel készített ékek. Szépek. Egy pohár száraz vörös. Koccan. Jó. Ünnepi üzenetek az iwiw-en. A freemail-en is. Meg sms-en. És egy igazi levél. A postaládában. Nem vagyok álmos. Nézem az angyalkát a fa tetején. Fehér. Fehéret akar. Mindig várok. Nem Godot-ra. A Messiásra. És most megszületett.

A szalmadíszeknek istállószaguk van. És irul-pirul bennem egy Mária. Mint boldogságos kismama. Más lenne. Ha nekem is megszületne. Józsi hol vagy? Gyere, gyere gyorsan. Na, ne izélj már. Rózsaszín. Három lila.