Útban a halál felé

Régi, fekete-fehér fénykép. Négyen mennek lassan, leszegett fejjel, görbe háttal valahová rajta. Hátulról fényképezték őket, egyiküknek sem látom az arcát.

Elől két gyerek és egy idősebb nő, fogják egymás kezét. Középen a kislány úgy három éves lehet. Világos színű nagykabátja majdnem a sarkáig ér, a karján hurkákba gyűrődik, szinte elveszlik benne. Balról egy ötéves forma gyermek fogja a kezét. Fején a kendő hátulra, a tarkójára van kötve. Fekete, térdig érő kabát, mackónadrágféleség van rajta, egyik lábán a kötött harisnya a bokájára szaladt. Bal kezében csöppnyi, fehér vászontarisznya, talán valami elemózsiát visz benne. Fejét a kicsi felé fordítja, mintha éppen mondana neki valamit, lehet, hogy biztatja vagy nyugtatja.

Az asszony meghatározhatatlan korú, lehet a gyerekek anyja, de a nagyanyja is. Feje sötét kendővel bekötve, a kendő elöl csúcsosra hagyva, úgyhogy ha nem háttal lenne, se láthatnám az arcát. Hosszú, fekete kabátjára még egy pepita kiskabátot is rávett, hóna alá ruhafélékből álló motyót szorít. Fogja a legkisebb gyermek kezét, de nem foglalkozik vele, csak megy lehajtott fejjel, meggörnyedve.

Mögöttük szintén egy gyermek, ő lehet a legidősebb: hét-nyolc éves kislánynak nézem. Nem tudom, hozzájuk tartozik-e vagy csak úgy odacsapódott. Rajta is kabát, fején kendő, mindkét lábszára csupasz, harisnyája a bokájára szaladt. Lábán kitaposott, pántos félcipő. Semmije sincs, kezét a zsebébe dugva, fejét lehajtva, lépked a másik három nyomában.

Két lépésre tőlük egy sínpár, azon túl legalább két méter magas szögesdrótkerítés, a betonoszlopokon hat sor biztosítékkal. A szögesdrót valami épületfélét választ el, mintha egy hatalmas barakk lenne az. A sarkában egy ember ül a földön, pihen, nézelődik.

Útban a halál felé 2
A másik képen vagy húszan vannak. Csupa nő – idősebb, fiatalabb – és gyerek: a karonülőtől a tízévesig. A bal szélső kisfiú nem engedi a pillantásomat. Megy maga elé nézve, háta meggörbülve. Térdnadrág, valami ingféleség és kiskabát van rajta. A kiskabátnak csak a legfelső gombja van begombolva és az ujja is rövid. A gyerek a kabát alól az ingujjat a kézfejére húzta, és hogy melegebb legyen, kezét ökölbe szorítja. Fázik és fél.  Szája félig nyitva, szemöldöke enyhén összehúzva, szemében rettegés.

Neki, és mindenkinek a képeken, úgy két órája van még hátra az életből. Már túl vannak a szelektáláson, mindnyájukat baloldalra állították, menetoszlopuk a II. krematórium felé tart.

Az ún. Auschwitz Album, amelyből ez a két fotó is származik, több mint kétszáz felvételt tartalmaz. 1944. május 26-án készült egy kárpátaljai magyar zsidó transzportról.

Auschwitzban általános fotózási tilalom volt érvényben, 1944 májusában azonban az SS Azonosítási Szolgálatának vezetője, B. Walter és asszisztense, E. Hoffmann – az elgázosítás és hullaégetés kivételével – engedélyt kapott egy akció megörökítésére. Ők ketten a megérkezéstől kezdve végigfotózták egy transzport sorsát: a személyes tárgyak elkobzását, a szelekciót, a munkaképesek és a halálra ítéltek útját, a gázkamrák felé haladó menetet, sőt, a krematórium előtti várakozást is.

Az Auschwitz Albumot 1945. április 9-én, a dora-mittelbaui koncentrációs tábor felszabadításakor, a kárpátaljai Bilkéről deportált Jákob Lili találta meg, amint egy elhagyott SS barakkban meleg ruha után kutatott. 1946-ban másolatokat készített róla a Prágai Zsidó Múzeum, az egyik sorozat később Budapestre került. Az eredetit 1980-ban Jákob Lili a jeruzsálemi Yad Vashemnek adományozta.

Április 5-én lesz hatvanhat éve, hogy minden hat évnél idősebb zsidó tízszer tíz centis, kanárisárga színű, hatágú csillagot volt köteles felső ruhájának bal oldalán viselni. És április 16-án lesz hatvanhat éve, hogy Nyíregyházán gettóba zárták, május 6-án, hogy Harangodra, Simapusztára, Nyírjespusztára hajtották őket, május 14-én, hogy elindult az első vonat Auschwitz felé velük.

Törvény bünteti immár a holocaust tagadását Magyarországon is. Mindhiába, még mindig léteznek olyan szélsőséges politikai erők vagy akadnak olyanok – közöttük pedagógus is – akik szerint a holocaust a zsidók világméretű összeesküvése, arra, hogy valóban megtörtént „semmiféle tárgyi vagy dokumentumon alapuló bizonyíték nem áll rendelkezésre, csupán a „szemtanúk” képtelenebbnél képtelenebb állításai.” Vajon ők ismerik az Auschwitz Albumot?