Fiatal tehetségeket bemutató sorozatunk utolsó részében a SZIRT open mic 4 c. felolvasásán bemutatkozott Nagy Gergely három írását ajánljuk olvasóink figyelmébe. A szerző az ÉVISZ tanulója, versmondó, zenész – az esten szintén fellépett Phemius Jazz Trio tagja. Bizonyára zenei képzettsége is közrejátszik abban, hogy főként kötött formák, klasszikus beszédmódok jellemzik versépítkezését.

Fiatal tehetségeket bemutató sorozatunk utolsó részében a SZIRT open mic 4 c. felolvasásán bemutatkozott Nagy Gergely három írását ajánljuk olvasóink figyelmébe. A szerző az ÉVISZ tanulója, versmondó, zenész – az esten szintén fellépett Phemius Jazz Trio tagja. Bizonyára zenei képzettsége is közrejátszik abban, hogy főként kötött formák, klasszikus beszédmódok jellemzik versépítkezését.

EGY KAMASZHOZ

Vágyakkal teleszőtt, hívogató álom az életed.
Hűsölnél ligeted lombjai közt, enyhetadó borod
édes, mámoritó ízeivel megtelitődve? Lásd;
míg szólsz, jó borodat légy lepi el, s szádban az íz hamar
poshadt és savanyú lesz. Vagy a szép, lágy koszorúba font,
lányok karjaiban, bízva Erósz boldogító szavát,
várnál földi gyönyört? Balga fiú. Viszketeg és nyomor
lesz majd mit ma Erósz kéjre törő, hűs adományinak
gondolsz. Vagy mit akarsz? Fennmaradó hírnevet és dicső
glórját fonni jövő szálaiból homlokived köré?
Annyit nyomsz az idő mérlegein, mint ez a porszem itt.
Vizsgáld hát a világ változatos testesüléseit:
vetkőzd vágyaidat, mint a ruhát, s lásd meg; a kellemest,
gyötrőt, mind csak e vágy festi eléd. Nincsen egyéb, miért
szebbnek látod a szűz lágy derekát, mint eme tölgyeket
vagy lent lombjuk alatt foszladozó húscafat íveit,
mik, nézd, dögkeselyűk életadó étkei. Hidd no el;
Múzsák lágy teje és szörnyetegek bélszagu mérge; egy,
s mindegy melykböl iszol: így, avagy úgy isteni kertbe jutsz.

EKLOGA
Radnóti Miklós emlékének

KÖLTŐ
Hát te meg itt még mindig, öreg, rég láttalak, ó mondd,
hogy van a nyáj, amit őrzöl, farkas téved-e erre?

PÁSZTOR
Nyájamat elvették, s rég láttam farkasokat már.
Csönd alszik ma a tájon s eltűnt préda, vadász is.
Én vagyok itt csak, s játszom ezekkel a kis kavicsokkal.
Nézd a kopár domboldalt, erdő volt, letarolták.

KÖLTŐ
Erdő volt… emlékezetemben az illata még él.
Mily barbár ez a kor! Szívemben a gyűlölet ébred.

PÁSZTOR
Hagyd csak, nincs, mi megérné. Fogj te is egy követ inkább,
s dobd a folyóba; ahogy gyürüzik mondd, nem csodaszép az?

KÖLTŐ
Így ütöd el tán már az idődet kétezer éve?

PÁSZTOR
Lásd hát; így, és várj vele, még mielőtt kinevetnél!
Mondd, nincs benne a mindenség eme szép gyürüzésben?
Ott, ahogy ébred a hullám s elhal a víz-ölelésben,
több szentség van, mint amit elbír emberi elme.

KÖLTŐ
Ó, de a nyáj, meg az erdő illata, mondd, hova szállt el?
És nem fáj, hogy a költő is pont így tünik el majd?
Ocsmányabb ez a kor, mint bármely más a világon…

PÁSZTOR
Pontosan oly kor ez is, mint más, csak a látszata játszik.
Nézd csak, mint az a hullám ott, tükörén a folyónak.
Mondd hát, bántja-e azt a vizet, hogy a felszine fodros?
S mondd, hogy a nyájamat elvették rég, bánjam-e én azt?
Itt ülök inkább, s nézem a hullámok csoda-táncát.
Nem gyönyörű, ahogy elpihenésben fészkel a mozgás?
S egyiket is másiknál jobban, mért is akarnám?
Hidd el, rend van, még ha nem is látsz át ma e renden.

KÖLTŐ
Elborzaszt a szavad, tán írni se kell eme kornak?

PÁSZTOR
Hagyd el a kort! Te csak írj, és versedet add az öröknek.
Légy oly, mint ez a kő, mely bár fodrozza a felszínt,
süpped a mélybe és ott részévé lesz a medernek.
Várj, keresek neked is mindjárt egy szépivü példányt!

KÖLTŐ
Nézz nekem egy nehezebbet, messze repíteni vágyom!

LEGÉNYBÁJOLÓ

Borókafű virága,
kispatak folyása,
szellő simogatása,
piros tüzem, piros lángja,
napom pirulása,
gyönyörömnek okozója,
megsokszorozója.
Jöjj te, jöjj te, ide jöjj te,
fordulj ki a szeretődre,
ezüstcsípő-ragyogású,
leány szeretődre.
Várlak itten, minden jóval,
forró harmatos bogyóval,
tüzesedő, tüzesedő,
csupa mézíz patakommal.
Neked csöppen minden csöppje,
neked rügyzik minden rügyje,
ékességem, forróságom,
gyönyörű virágom,
göndörödő aranyágon
pipacspirulásom.
Vad viharú arany szárnyon,
ide, ide, ide száguldj,
édes csiklandósságom,
pajkosságom, cinkosságom,
tüzes pirulásom.
Selymes ágon, selymes barka,
selymes, jól megforgass rajta!
Forgass, forgass, bárány-ordas,
nyerítésre, ugatásra,
nyávogásra, szomjúságra,
csúnya táncra, ékes táncra,
arany-ezüst nászra.
Gyere, gyere, gyere, fuss,
aranyszárnyú pegazus!
Huss!
Édességem, csiklandósom,
örök adósom;
hogyha hozzám el nem jössz,
hajnalig ha el nem jössz,
alattad a keserű föld
szerteszéjjel repedjen,
arany szárnyad letörjön,
téged a kín megöljön,
anyád eltemessen!