Az Ünnepi Könyvhéten került sor Nyíregyházán Kováts Dániel a széphalmi Kazinczy-emlékhely történetét feldolgozó könyvének bemutatójára. Most a szerző ajánlja olvasóink figyelmébe is a Feliciter Kiadónál megjelent kötetét.

Szerző és téma – úgy gondolom – olykor sorsszerűen találkozik. Tízéves gyermek voltam, amikor nem sokkal szülőfalum Magyarországhoz való visszacsatolás után nagyszüleim és keresztapám elvittek Abaújnádasdról a Hegyközön át Széphalomra. Maradandó emlékem nem maradt erről a látogatásról, de élt bennem a tudat egy nagy író jelentőségéről. Hét évvel később a miskolci református Lévay József gimnázium hetedikes diákjaként a Kazinczy Önképzőkör alelnökévé, a következő tanévben elnökévé választottak, s bár a névadóról nem tudtam többet, mint amennyit az iskolában tanítottak róla, éreztem, hogy valamilyen fontos hagyomány folytatói vagyunk. Tanár voltam már, amikor Kazinczy sírjához másodszor eljutottam, s akkor – elődeim törekvéseinek ismeretében – magam is meggyőződtem ennek az emlékhelynek a vonzásáról, az új nemzedék nevelésében való felhasználhatóságáról. Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon élve, dolgozva egyre nyilvánvalóbbá lett számomra Kazinczy példájának jelentősége. Voltaképpen nem is irodalmunk és nyelvünk megújításában vállalt kiemelkedő szerepe ragadott meg először, hanem Kazinczynak, az embernek a vállalkozása: hiszen egy számára hátrányos történelmi-társadalmi szituációban volt képes mozgalmakat indítani.

Könyvemben is leírom, hogy sokan tragikus színezettel festik meg Kazinczy sorsát. Kölcsey Ferenc „borzasztólag szép”-nek mondja pályáját: „félszázadig küzdött a pusztában, s egy messze pillantás az ígéret földébe lőn minden jutalma”. Való igaz, hogy Kazinczy családfőként soha nem tudott valóban rendezett anyagi viszonyokat teremteni, hogy élete utolsó évtizedében megtapasztalhatta egy felé tisztelettel forduló, de több vonatkozásban elveivel szembeszegülő új nemzedék, egy romantikus irodalmi irány térnyerését. Ő azonban sohasem vonult remeteségbe, nem tért ki új feladatok vállalása elől. Idős emberként ott volt a Tudós Társaság megalakítását előkészítő bizottságban, maga is az Akadémia választott tagja lett, odaállt Széchenyi mellé, kezét nyújtotta az ifjú tehetségek vezéralakjának, Kisfaludy Károlynak. A széphalmi „szent öreg” sorsa és küldetése egyre határozottabban foglalkoztatott, s pályám végén most alkalmam nyílt arra, hogy adott keretek között könyvben foglaljam össze, amit az íróról, a széphalmi évekről és utókoráról szélesebb körben is tudni érdemes.

A könyv középpontjában Széphalom áll, egy kicsinyke település, amely sokáig a térképeken sem szerepelt, de amelynek neve ismerősen cseng mégis, s ahová évente több tízezer magyar zarándokol el. Kazinczy életének utolsó negyedszázadát töltötte itt a maga építtette otthonában, olyan időszakot, amely kiemelkedően fontos és eseménydús a magyar irodalom és nyelv megújulásának történetében. Innen vívta pennaháborúit, irányította a neológia térnyerését; itt születtek legnépszerűbb epigrammái, szonettjei, episztolái; itt vetette papírra önéletrajzi műveit; innen indultak és ide érkeztek a szellemi közéletben mozgósító erejű levelek százai. A könyv első fő része ezt az életszakaszt mutatja be, beleértve széphalmi megtelepedését, házát, birtokát, családi hétköznapjait. Széphalom azonban az író halála után sem vesztett vonzerejéből. Megállt Kazinczy sírjánál Petőfi, Arany János, Tompa Mihály s sok más jeles utód, a településnév irodalmi alkotások tucatjaiban jelent meg, jeligévé magasztosodott. A kötet második része az emlékhely kiépülésének históriáját tárja fel, a harmadikban pedig azt mutatjuk be, miképp formálódott Kazinczy helyi kultusza a 19. és a 20. században, míg eljutottunk oda, hogy ma már a Magyar Nyelv Múzeuma hirdeti ott a hely nemes szellemét.

A könyv címében egy Kazinczy-idézettel találkozunk, amely elgondolkoztathatja a XXI. század emberét. Vajon miképp lehetett – mint Kazinczy 1811-ben Cserey Miklóshoz írt szonettjében mondja – „fény s nagyvilág” számára ez az ország központjától távol eső kicsinyke település? Erre Kazinczy életpéldája a válasz. Ifjú emberként, folyóirat-szerkesztőként, a kassai években már megkezdte szervezőmunkáját, nem véletlenül nevezi őt Németh László „tekintélyes ifjú”-nak, aki megteremtette a hazai irodalmi életet. A fogság hat és fél esztendeje azonban megtörte az ígéretes pálya ívét, s a Széphalom csendjében otthont és műhelyt teremtő írónak 47 éves korában szinte mindent elölről kellett kezdeni. Hogy ez sikerült neki azt barátok és ellenfelek sora bizonyította. Immáron folyóirat nélkül, levelei útján szervezi újra a szellemi közéletet, vitákat gerjesztve, művek születését ösztönözve. Politikailag rovott múltja miatt nem vágyhatott fényes közéleti pályára, meg kellett elégednie azzal, hogy a szűkre korlátozott keretek között teremtse meg a maga mozgásterét. Ehhez képest valóban csodálatos, amit elért. Sikerült otthonába telepítenie a nagyvilágot a német, az angol, a francia, az olasz, a klasszikus görög és latin szerzők és könyveik révén. Kortársai közül az egyik legtájékozottabb elme volt ő, akinek ízlése mérce lehetett mások számára is.

Kazinczy bebizonyította, hogy a leghátrányosabb helyzetből is van kivezető út. S hogy Széphalomról fény sugárzik szerte a magyar világba, azt a halála utáni történések is megerősítik. Kevés olyan helye van a Kárpát-medencének, amelynek vonzása vetekedhetne vele. Petőfi intelme, hogy ugyanis „kötelessége volna minden emelkedettebb lelkű magyarnak életében legalább egyszer oda zarándokolni”, épp ennek a felismerésnek szól: a széphalmi sír, az onnan sugárzó szellemiség az utókor számára felbecsülhetetlen erőforrás. Ez könyvemnek a végkövetkeztetése. A túlzottan központosított magyar kulturális intézményrendszer mellett támogatandónak kell ítélni minden műhelycsírát, amely a vidéki Magyarország szellemi emelkedését szolgálhatja. Kazinczy megmutatta, hogy leküzdhető a távolság, feloldható az elzártság, bárhonnan belátható a nagyvilág, mindenhová elvihető a fény. Amikor sírjánál megállunk, erre a tanításra is gondolnunk kell. És ma már nemcsak egy megszentelt nyughely, egy templomi áhítatot ébresztő emlékcsarnok fogadja a látogatót, hanem egy nagy jövőjű közgyűjtemény, anyanyelvünk háza is. Széphalom, amely Kazinczy idejében egyik szellemi központja volt a magyarságnak, továbbra is vállalhat hasonló küldetést.

(A kötet könyvesbolti forgalomba nem kerül, a kiadótól viszont kedvezményes áron beszerezhető. A megrendeléssel kapcsolatban a kovats@feliciter.axelero.net emailcímen, illetve a 42/504-930 telefonszámon érdeklődhet az olvasó.)