A napokban megjelent 2010/Nyár számunkból a Szarvason élő költő versciklusát ajánljuk olvasóink figyelmébe.

– –

A taxiból kiszáll egy kopasz bácsi,
majd botjával hadonászva nekem ront.
Állítólag tudta nélkül adtam el az
egyik francia kastélyát.

– –

Észreveszem az ünnepi vacsorán,
hogy feszül a nadrágom,
tényleg meghíztam.
Kimegyek a mosdóba, a tükör előtt
elkezdem méregetni a hasam.
Mögöttem a volt kémiatanárnőm
állva szeretkezik
egy tizenéves sráccal.

– –

Lakókocsiban élek a parton.
Este kiülök a lépcsőre.
Ladával rendőrök érkeznek.
Azt mondják, időutazók.

– –

Meccs után takarítom a lelátót.
Egy köteg pénzt söprök ki az egyik szék alól.
Körbetekintek.
A bíró visszajött.
Azonnal megfújja a sípját.

– –

Sátrat állítunk. A törpe dirigál.
Észreveszem, hogy farzsebéből
kilóg egy csúzli.

– –

Tűzoltóautó lassít le mellettem.
Sofőrje tüzet kér.

– –

Lövészversenyen veszek részt.
Céltábla nincs, csak lövünk a falba.
Itt-ott már hullik a vakolat,
kivillannak a téglák.
Miért van ez így? – kérdem a szervezőt.
Mert mindent a delfinekért. – válaszolja.

– –

Szalvétagyűjteményt találok az ágyam alatt.
Nincs más választásom, egyikbe muszáj
belefújnom az orromat.

– –

Hajóskapitány csönget be hozzám.
Azt mondja, nálam kötött ki.

– –

Belépek a hálószobába,
és látom, hogy két galamb
tollászkodik az ágyon.
A sarokba gépfegyver támasztva.

– –

A fabódé pultjának támaszkodva
forralt bort kortyolunk.
Hajléktalan jön oda, azt motyogja,
hogy hetvenhét magyar népmese.

– –

Sárkányrepülős köröz,
majd landol az udvarunkon.
Azt mondja, üzenetet hozott.
Mi lenne az? – kérdem tőle.
Csak ennyi, hogy üzenet. – válaszolja.

– –

Gyárban vezet végig
a fehér köpenyes férfi.
Mérnök úr! – kiált utána egy fejkendős nő.
A férfi nem figyel rá, továbbmegyünk.
Nem hallotta, hogy szólították? – kérdem tőle.
Tíz évre van szerződésem, ráérek válaszolni. – feleli.

– –

Rudat kapok ajándékba.
Emelgetem, forgatom.
Mi ez? – kérdem a vendégeimtől.
Tömör távcső. – válaszolják

– –

Az orvos kezembe adja a szívemet.
Nem dobog. – mondom neki.
Dobjon bele pénzt. – válaszolja.

– –

Díszhalboltba lépek.
Percekig nézelődöm,
halkan járok az akváriumok közt.
Az eladó egy bárszéken ül.
Kávéscsészéjéből aranyló
halászlevet szürcsöl mosolyogva.

– –

Fóliasátorban dolgozunk.
A víz is meleg, amit kortyolok.
Ujjaim sárosak.
Felcsendül a nászinduló.
Bevezetik a menyasszonyt.

– –

Nyolcvanas évekbeli
akciófilmbe csöppenek.
Zöld neonfény egy irodában.
A frissen hátba lőtt férfi
asztalára borulva kiborítja
a bögre hosszúkávét.

– –

Lóversenyen szurkolok.
Örömöm felhőtlen,
a befutóra tettem.
A szelvényemre ez van írva:
érvénytelen.