A Budapesten élő költő verseit ajánljuk olvasóink figyelmébe lapunk 2010/nyár számának Úti Füzetek rovatából.

Nevethetnék

1.
Mindig előre köszönt a gyilkosának.
Nem félt a tűztől. Nem is úszta meg.

2.
Hajszálrepedések nyíltak szakadékká.
Hétmérföldes csizmám törpék fényesítik.

3.
Bolond volnék megválni bűneimtől.
Megtesznek mindent. Öröm nézni őket.

4.
Rossz helyen állsz. De ha már itt vagy, ülj le!
Életfogytiglan. Ne nekem köszönd!

5.
Azt adta mindig, ami neki sem volt.
Dupla szerencse. Kár nem esett.

Mellékdal:

kibújt a szög a zsákból
kifolyt a zsák a mákból
s ha folyvást ily vidám vagy
mi lesz a balla dámból?

Nemezis

ölni az jó mély esteli álmodban ki ha kést rántsz
menten megszabadulsz (Krúdy szerint legalább)

minden testi kolonctól megkönnyebbül a lelked
szárnyal mint a madár mit neki földi kalit!

ölni az jó no de hát megölelni a gyilkosainkat
(hajnali álmomban ez történt velem épp)

el- ki- be- kit mit árul e gesztus tudni szeretném
azt aki bosszura rest készteti erre az ég?

megcsalván a szivét ki ha ő nem volt az a tettes
kést hogy nem foga hisz ő maga volt az a kés!

Trianon 2009

1.
Hányszor nyakazták le. De visszanőtt neki.
Vigyorgó vízfej a pusztító aszályban.

2.
A sajt. A holló. A sötét hiúság.
Ez itt egy róka körberágta ország.

3.
Nagyot ha mondsz is – de egy nagyot mikor?
Egy jó nagyot se kúrhatsz itt bármikor!

4.
Strázsán az őrzők magukra vigyáznak.
Kis perselyükre. – Mit neki e gyásznap?

5.
Egyszemű óriás – tekintete kába.
Kő a kezedben – vágd a homlokába!

(Ha tán föleszmél, nem tipor el – hátha.)