Tudósítás Király Levente nyíregyházi kötetbemutatójáról, képgalériával.

20101019_kl_0001

Király Levente Hová menekülsz című kötetének bemutatóját tartották október 19-én a megyei könyvtárban. A népes nézőközönség — akár jó marketingmunka, akár kitüntetett figyelem eredménye is e nagy számú vendég — családias hangulatba csöppent az esten, melyen Csabai László mutatta be az írót, majd közös felolvasásokkal színesítve járták körül a L’Harmattan kiadónál megjelent novelláskötetet.

Király Levente költő, a Magvető Kiadó szerkesztője. Első prózakötetének fülszövege azt írja róla: „a párhuzamos világok utazója”, a szövegeiről meg ezt: „váratlan ponton nyitnak, hirtelen érnek véget, és miközben az olvasó még folytatná az előző történetet, meg szeretné érteni, még forgatni szeretné mondatait, az író már egy új történetbe fog.” Valóban a kötet érdekes, az olvasónak leckét adó, felfedezésre inspiráló hármast mutat: a Gond el messze című fejezet rövid, néhol versszerű alkotásokkal teli, sok esetben nem ad tiszta utat az értelmezéshez, krimiszerű eszközökkel él, ahol nyomoznunk kell (ha kíváncsiak vagyunk) a szöveg mögöttes világa után. A másik két – a Hallottátok hát históriáját és a Mi dolgom lehetne című – fejezet a klasszikus novellaszerkesztési eszközök mellett már több kísérleti síkot mutat meg a befogadónak, aki a szerzővel együtt keresi a kulcsot a formai megoldásokhoz, többnyire sikeresen, úgy, hogy közben élvezzük a kísérletezéseket, észre sem vesszük, hogy épp a valós vagy a misztikus, kitalált világ mezsgyéjén lépkedünk.

A hét évig érlelődött és csinosítgatott írások mögött komoly szándék húzódik, ez a szándék talán az lehet, hogy megmutassa hogyan érhető el a természetfölötti világ az emberi életből, hogyan juthatunk el oda, hogy megértsük saját gondolatainkat, a világot, annak misztikumát, a halálig vezető utat, miközben valójában nem értünk semmit, vagy mindannyian a saját igazságunkat hisszük el. A kötetben több olyan novella is van, amiben a szereplők közel jutnak a halálhoz vagy épp a feltámadáshoz. Nem egy vidám könyvről van szó, ám mégis ott rejtőzik a szürreálisban a szellemesség és a humor is.

A szereplők „gyakran kerülnek fájdalmas határhelyzetekbe, amikor is rájönnek: el kell számolniuk egész eddigi életükkel, mert a háttérben, igaz, láthatatlanul, de állandóan felbukkan a küszöb megvesztegethetetlen őre.” Mit tudunk ezzel a félelemmel kezdeni? – teszi fel a kérdést a könyv, de a szerző a félelmek felidézése ellenére mutat kiutat, még ha azt olykor az olvasónak is kell kibogoznia, felismernie, ez optimista felhangot ad a történetek befejezésének. Az írások közül különösen erősek a Fürdőben, Az én megtisztulásom és Az utolsó kól címűek, ez utóbbiban a már említett kísérleti formákra találunk példát, talán ez a legnehezebben felfejthető novella – arra keresi a választ, hogy milyen lehet az a pillanat, amikor eltűnik egy nyelv (ez esetben a kitalált kól nyelv). Az írásban különféle nyelvi síkok találkoznak: a beszélt és kitalált nyelvi közegek ötvözete, melyben a bemutatott nyelv és története sok játékkal megalkotott deformálása is jelen van, hiteles ízt adva a történetnek.

S ha már a misztikumot és saját kísérleteinket is felemlegeti a kötet, s nyomozásra is inspirál, érdemes utánajárni a borítón található alak, a „darázsfejű gombaember” történetének – a barlangrajz a dél-kelet algériai Tassili ’n’ Ajjerből való. Kalandra fel!

————————————————-

Király Levente a könyvbemutatón felolvasott novellája az Élet és Irodalom 2010. december 17-i számában jelent meg – itt elolvasható.