bizonyos határok; Anna néni és én –Karádi Márton versei lapunk 2010/Nyár számából

bizonyos határok

megengedted, hogy virágokat ültessen a kertedbe,
most ezeknek a szirmait tépkeded.
azt mondta,  veled lenni
mint egy méhen kívüli terhesség, olyan
ez meg benne még nem is él, ezért végső soron…
osztrigát enni kegyetlenebb dolog.
most azért írsz neki, hogy tudasd,
míg kórházban volt, kerted túlburjánzott,
veszélyezteti a szomszéd veteményesét.
rajtad ezentúl óvszer. növényei gyökerén cserép.

Anna néni és én

Anna néni az öcsém tanára.
Anna néni még sosem nyaralt tükörben.
Anna néni férje nőtlen.
Anna néni új ruhája ráncos, mint egy öregember.
Anna néni nem sajnálja a tükröt, nem tudja, hogy az valójában egy vak szem.
Anna néninek arról fogalma sincsen,
hogy én elmagyaráztam az öcsémnek,
hogy lélegzéskor
a száj szoknyája, az orr pedig nadrágja lesz a levegőnek
Anna néni nem tudja, hogy hideg időben elég azt mondanom,
inkább öltöztesse gatyába
Anna nénit ez nem érdekli,
Anna néni hagyja, hogy az öcsém a száján keresztül kapkodja a levegőt
ezért inkább elkísérem őket még az állatkertbe is
Anna néni meg majmoknak tart minket
és közben olyan unottan nézi az emberszabásúakat az üvegen át
mint turkálók kirakatában a sok régi, levetett ruhát.