Megszületett. Semmit nem tehetsz. Szeretned kell.

A Vörös Postakocsi Online ünnepi írásai.

(kerengő bolygó friss humusza lelkem)

– Vázlatok egy számra –

Merkúr. Vénusz. Föld. Mars. Jupiter. Szaturnusz. Uránusz. Neptunusz. Plútó.
Fények egy ember mítoszában Tarisznyájába teszi fényeit. A távolságot, mint üveggolyót.
Talizmánja a Föld. A szíve helyén dobog. A Tejút a lelkében kavarog. Orion-köd szemében. Mert minden ember külön világot alkot egymaga.

Merkúr. Vénusz. Föld. Mars. Jupiter. Szaturnusz. Uránusz. Neptunusz. Plútó.
Tüzei egy prométheuszi-mindenségnek. Az égi tanyák tüzei. Hogy mindig tűz gyúljon a csillagász szemében. Mert minden ember csillagász.

Merkúr. Vénusz. Föld. Mars. Jupiter. Szaturnusz. Uránusz. Neptunusz. Plútó.
Az ember fogja mind. Mint használati tárgyakat egy raktáros, és a helyére teszi.
A bolygókat, mint titkos ékeket falba kapart lyukba teszi gyermekkora szobájában.
A Napot, mint Jamie csodalámpáját rakja párnája alá. A Holdat. Mint a holló és a róka
mesében a sajtot leejti a hóba. És a lelke sokszor elszökik. Mint a Süsüben a lepke.
Várj meg lepke, várj meg. Mert minden ember kisgyerek.

Merkúr. Vénusz. Föld. Mars. Jupiter. Szaturnusz. Uránusz. Neptunusz. Plútó.
Bábuk nevei egy társasjátékban. Dúlnak és fúlnak az anyagok. Keveredik láva és gleccser.
Tajga és tundra. Őskor és újkor. Férfi és nő. Fekete meg fehér. Észak és dél. Mágia és költészet. Ráció és a gépek. És kimondja, Jumanji. És valóság lesz minden képzelet.
Mert minden ember álmodik. Mert minden ember fél.

Merkúr. Vénusz. Föld. Mars. Jupiter. Szaturnusz. Uránusz. Neptunusz. Plútó.
Bolygók egy ember teremtéstörténetében. Bolygók egy ember pusztulásmítoszában.
Bevonzza sorsát. Mint mágneses erő. Az életmezében. 33-as számmal. Rugdossa a Föld
fociját. És a bíró a Holdon szúrja le zászlaját. És síppal dobbal lest fúj. A tévében láttam.
Mert minden ember néző. És nézőpont kérdése.

Betlehem. Csillag. Gáspár. Menyhárt. Boldizsár. Kisjézuska. Mária. József. Nagyi.
Összeölelkeznek egy fényképen. Itt. Bennem. Világbogárkák szárnya csókra lebben.
Nagyi. Mint az öreg néne és az őzikéje. Egyszerre. Egyik lába támasztja a másikat. Megrogyik és a Mi atyánkat mondja. És gidáját simogatja. Engem. Mert mindenkinek van valahol egy nagyija.

Merkúr. Vénusz. Föld. Mars. Jupiter. Szaturnusz. Uránusz. Neptunusz. Plútó. Gömbjei egy nagy karácsonyfának. Vajon ki díszítette fel. Kérdi a homo sapiens. Kérdi a homo ludens.
És harcol istállószagú szívével. Mert minden ember valakinek a pásztora.

És minden emberben születik Megváltó. Nem is tudom, mi a nagyobb öröm. A születés. Vagy az újjászületés. Ha adják. Vagy, ha te harcolsz meg érte. Ahány életem, annyi halálom.
De ha mindent tudsz. Ugyanott vagy. Mintha semmit nem tudnál. Ha tágas. Ha szűk. Akárhogy csűröd és csavarod. Néha ki kell lógni az időből. Mert minden elrendeltetett. Megszületett. Semmit nem tehetsz. Szeretned kell. –

Mert minden ember külön világot alkot egymaga.
Mert minden ember csillagász.
Mert minden ember kisgyerek.
Mert minden ember álmodik. Mert minden ember fél.
Mert minden ember néző. És nézőpont kérdése.
Mert mindenkinek van valahol egy nagyija.
Mert minden ember valakinek a pásztora.
Mert minden elrendeltetett. Megszületett.
Semmit nem tehetsz. Szeretned kell. –

———————————————

Portálunk felkéréssel fordult szerzőihez, munkatársaihoz, hogy a tavalyi évhez hasonlóan idén is tegyék tartalmasabbá írásaikkal az oldalt az ünnepek idején. A következő napokban, az ünnepi időszakban ezekkel az írásokkal kívánunk minden kedves olvasónknak áldott, békés, jó olvasmányokban gazdag karácsonyi ünnepeket!