Esszé a kütyükről, amelyekkel olvasni fogunk – lapunk 2010/Tél számából.

Kapcsolat szépirodalom és informatika között egyre több található. Egy új szerkezet, az e-reader megjelenésével pedig mondhatni néhány éven belül akár egybe is forrhat a két fogalom. Ez a gép egy újabb lépcsőfokot jelent azon az evolúciós lépcsőn, amelyen a kódexmásolás, a nyomda, mint korábbi lépcsőfokok helyezkednek el. A kérdés az, hogy a magyar társadalom hol áll ebben a globális fejlődésben? Nem meglepő azon állítás, hogy ismételten egy lépéssel van lemaradva a nyugati országokhoz képest, bár jelen témában ez nem annyira feltűnő, hiszen ez az egész fejlődés más gépek kialakulásával és elterjedésével ellentétben sokkal lassabb folyamat. Az utóbbi évek internetes sajtóját és blogjait figyelve nyilvánvaló, hogy az egyik kedvelt és folyamatosan aktuális téma az e-bookok, e-readerek és az internetes könyvtárak világa. Ezen írásokból is érződik, hogy nem állunk messze valami ismételt, globális technikai áttöréstől, amely jelen esetben a könyveket fogja érinteni. Negatívumok-e ezek a gépek s problémát okoznak az ember életében? Hogy viseli majd el a magyar társadalom vagy éppen a magyar irodalmi élet ezt a váltást? Megbarátkoztunk már az ismételt technikai változás tényével?

Fontos néhány kulcsfogalmat előre tisztázni, hiszen ezeket gyakran a témával foglalkozó cikkek írói is összekeverik. E-book és e-reader nem ugyanazt az eszközt takarja, hiszen e-book alatt az interneten megjeleníthető, vagy az internetes könyvtárból letölthető, a számítógépen vagy az e-readereken betölthető könyvet értjük. Emellett az e-reader egy új, a 21. századi, normális könyv méretű, elektronikus szerkezetet takar, amely egészen más elven működik, mint az eddigi számítógépek. Az első e-readerek 2000-ben jelentek meg, melyekkel lehetővé vált, hogy egyszerre több, akár Tolsztoj-regény méretű könyvet is a táskánkban tarthassunk, hiszen a legnagyobb előnye az e-readereknek az, hogy több kötet is egyszerre belefér egy könyv méretű szerkezetbe. A megjelenésük óta eltelt 10 évben hatalmas fejlődésen mentek keresztül ezek a gépek, a fekete-fehér kijelző mellett színes társaik is feltűntek, emellett az újabb generációs e-readerekben az mp3 lejátszó is be van építve. Továbbá azt is érdemes megjegyezni, hogy ma már több cég is jelen van az e-readerek kereskedelmében, elkezdődött az elektrotechnikai piac e területén is a verseny. Nálunk ma a legnépszerűbb típusok a Booken 3 gen, Sony PRS 505, Hanvon N520 és az első, magyar nyelvű szoftverrel rendelkező Koobe.

Akármennyire is izgalmas az e-readerek és e-bookok világa, az e-readerek terjedése az egész világon lassan halad. Minek köszönhető ez? A válasz összetett, ám mégis egyszerű, hiszen az alapvető indok, hogy az e-readereknek elképesztően magas az áruk. A könyvmoly bölcsész, annak ellenére, hogy tudja, ez az ár a vásárlás után majd egyszer esetleg megtérülhetne, még az elkövetkezendő pár évben biztos nem fogja tudni megfizetni: ma hazánkban 80 000 Ft körült mozog egy e-reader ára. Emellett tény, hogy ezek a gépek nem a filmek vagy a zene világához kapcsolódnak, hanem egy olyan szórakozási lehetőséghez, ami, ha nincs is kihalóban, de nyugodtan állíthatjuk, hogy a háttérbe szorult, így az áruk elég lassan kezd csökkenni. Azt pedig már csak mellékesen jegyezhetjük meg, hogy a gazdasági válság csak tovább rontott az e-readerek helyzetén a piacon. A teljes piacra való betörés akkor jönne el, ha a következő években hirtelen árzuhanás történne, amelynek hatására egyre többen kezdenének el e-readereket vásárolni. Mi generálhatna egy áttörést is okozó árzuhanást? Elképzelhetőnek tartok egy olyan helyzetet, amikor elsősorban nem úgy kötődnének ezen szerkezetek az olvasáshoz, mint hobbieszközök, hanem mint oktatási segédeszközök, amelyeken keresztül akár az egyetemi jegyzetek egyszerűbb elérhetőségét s könnyedebb olvashatóságát tennék lehetővé: így egy fokkal gyorsabban terjedhetnének az e-readerek, hiszen oktatási segédeszköz megnevezése alatt már nagyobb hajlandóság lenne az emberekben a vásárlásra. Valószínűnek tartom, hogy két évnél még távolabb vagyunk ettől az áttöréstől, hiszen, bár gyakori téma a sajtóban s az internetes portálokon az új olvasási eszközök helyzete, ez még mindig nem jelenti azt, hogy a társadalom nagyobbik részéhez már eljutott volna az e-readerek gondolata.

Jelenleg ebben a „várakozó fázisban” érdemesebb filozofálunk arról, mi lesz azután, ha –  ahogyan a Polaroid filmek gyártásával is pár éve leálltak – egyszer a könyvek nyomtatását is befejezik. Hiszen, gondoljuk csak bele, hogyan fogja az irodalmi életet érinteni ez a transzformáció? Ha ezek a gépek megjelennének, az egész könyvnyomtatás, mint üzletág eltűnne, jobb esetben átalakulna. Mi lenne a könyvvásárokkal, fesztiválokkal? Ma már Frankfurtban helyet kapnak az e-readerek, de most még inkább csak botrányt okozó eszközök, amelyek vitákat váltanak ki az emberekből. Húsz év múlva azonban nem kizárt egy teljesen új struktúrára épülő könyvfesztivál elterjedése, ahol az újabb e-readerek mellett külön e-bookokat lehet majd vásárolni, eddig úgy néz ki, ezeket sokkal olcsóbban, mint a mai könyveket. A könyvtárak is átalakulnának, a mai Magyarországon még egyedülálló MEK mellett egyre nagyobb szerepet kapnának a hasonló internetes könyvtár oldalak. Ezen irányú változás szintén elkezdődött az utóbbi években, hiszen a Google, habár folyamatos botrányt vált ki elektronikus könyvtárának bővítésével, s az ezt kísérő szerzői jog háborúkkal, mégsem kizárt, hogy pár év múlva, mint globális könyvtár fogja uralni a világhálóról letölthető e-bookok csoportját. Továbbá abban is biztos vagyok, hogy a dedikált könyvek ára drasztikusan meg fog változni, fel fog értékelődni, hiszen ma még elképzelhetetlen, s elég valószerűtlen, hogy egy szerző dedikálja az e-bookot.

A már korábban említett horribilis ár ellenére sem szabad megfeledkezni az e-readerek rengeteg előnyéről. A legtöbb internetes fórum ma már teljes mértékben pozitívan beszél az e-readerekről, bár öt-tíz éve még több negatív kritikát kaptak ezen a csatornán keresztül is a szerkezetek. A korábbi véleményezők inkább a papírszag hiányát hangoztatták,  pozitívumaival nemigen foglalkoztak. Ma a támogatók az erdők védelmére hivatkoznak, hiszen, ha ezek a gépek átvennék a könyvek szerepét, akkor kevesebb erdőt kellene kivágni. Aki pedig a papírszagot hiányolja az e-reader olvasása közben, mondja az egyik amerikai blog írója, nos az dugjon papírgalacsint az orrába, s könnyen eljut a könyvolvasás teljes élvezetéhez. Úgy gondolom, a legnagyobb előnye az e-readereknek az, hogy végtelen sok információ nagyon kis helyen elfér, a másik kiemelkedő pozitívum a látásproblémával rendelkező emberek szempontjából hozható fel, hiszen az e-readereken nagyíthatók a karakterek, így kényelmesebben olvasható, mint egy átlagos könyv. Jó, jó, mondja a könyvet még mindig védelmező olvasó, ezt a betűméret növelést a számítógépen is megtehetem, azonban az e-readerek újdonsága ezeken az eddig felhozott érveken felül még az, hogy a képernyőjük egészen más elven működik, mint az eddigi számítógép monitoroké, hiszen ezek az újfajta kijelzők nem villódznak, nem világítanak, így kevésbé roncsolják a szemet. Az már mellékes, hogy földinek épp nem mondható áruk éppen ebből fakad. Sokan hozzák fel még előnyként, hogy az akkumlátorral működő gépeken nemcsak, hogy egyszerre több könyv tárolható, de az akkumlátorok jó teherbíró-képességének jóvoltából egy hosszabb könyv egy töltésre elolvasható az e-readerrel.

Néhány éve Magyarországon még az volt az elterjedt ellenérv az e-readerek vásárlásával szemben, hogy ami kortárs magyar irodalom vagy klasszikus magyar irodalom, annak befogadása kivitelezhetetlen ezen a csatornán keresztül, hiszen csak angol s más nagyobb nyelveken voltak még ekkor elérhetők az e-readerekkel betölthető szövegek. Ennélfogva, aki egy ilyen gépet vásárolt és azt akarta, hogy a pénze megtérüljön, annak legalább két-három nyelven kellett tudnia olvasni. Ma már az e-readerek elfogadása ott is érződik, hogy az utóbbi pár évben, amióta .html, .doc, .pdf fájltípusok is megjeleníthetőek a gépeken, azóta a kisebb nyelvek irodalma is elérhetővé vált. Jelenleg ott tartunk, hogy az interneten keresztül rengeteg .html formátumú kortárs magyar irodalom tölthető le, hiszen (és itt jön egy már valós a bevezetőben említett összefonódás irodalom s informatika között) a Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából rengeteg kortárs szerző és alkotása vált elérhetővé a világhálón keresztül. Továbbá az e-readerek terjedését segítette hazánkban az idei karácsony egyik legnagyobb marketing fogása a T-Home részéről, amely kábeltévé előfizetés mellé kedvezményes e-reader vásárlást ajánlott ügyfeleinek, s a megvásárolt gépek mellé még ajándék: ingyen letölthető e-book kortárs magyar irodalmi művekkel (többek között például Grecsó Krisztián írásaival) kedveskedtek a vásárlóknak.

Végül központi kérdés az is, hogy mennyire alakulnak át ezekkel a gépekkel az olvasási szokások. Az optimistábbak szerint ezzel javulhat az olvasás aránya a többi ma elterjedtebb időtöltéshez képest. Valójában az e-readerek segítségével most még nem újabb rétegekhez jut el az olvasás lehetősége (nem tartom kizártnak, hogy egyszer ez is bekövetkezik), inkább az eddigi olvasóközönség könyvespolcán lesz több hely, vagy már a mai 10–20 éves olvasóközönség otthonában kevesebb könyvespolcra lesz szükség. Aki lustaságból, vagy érdeklődés hiánya végett eddig nem olvasta el a Háború és békét, azt ösztönözni fogja valami, hogy ezen a gépen keresztül olvassa el? Nem hinném. Nemrégiben a könyvesblog.hu a napi sajtó e-readerrel való megjelenítéséről közölt egy cikket. Ezt már egy valószínűbb útnak tartom, mellyel több emberhez eljuthatnak az e-readerek.

Két választás van. Vagy azt látjuk ebben az új fejlődési jelenségben, hogy az e-readerek, e-bookok és a könyvek úgy lesznek egymással, mint a cd, kazetta s az mp3 lejátszó, amelyek megvannak egymás mellett a piacon annak ellenére, hogy pár éve a cd-t hasonló írások eltemették. Azonban az mp3-lejátszók megjelenésével nem szűnt meg az audio cd árusítása, sőt a bakelit lemezeké sem, csak éppen háttérbe szorultak. Egyes véleményezők szerint az e-könyvek is hasonló helyzetbe hozzák majd a könyveket. Vagy elképzelhetjük az általam már a bevezetőben felvetett evolúciós folyamatot is, amely néhány éven, évtizeden belül elég sok jelenséget maga után vonhat mind a hétköznapi, mind az irodalmi életben. Akkor viszont most tényleg egy új evolúciós lépcsőre értünk? Ebben az esetben, most ott tartunk, hogy az emberiség már felemelte lábát a nyomda, nyomtatott könyvek lépcsőfokáról, de még nem tette le a következőre. Kezdjünk el barátkozni a gondolattal, hogy hamarosan leteszi, s akkor nem bővül a könyvespolcok készlete tovább, hanem mint kódexmásolónak a nyomda, valami határozott változás jön.

A Vörös Postakocsi 2010/Tél