A Nyíregyházán elő fiatal költő verseit lapunk 2010/Tél számának Úti füzetek rovatából ajánljuk olvasóink figyelmébe.

A vadász imája

Be elfáradtam én, Uram.
Űzni a vadat, konokul, sötét ösvényeken,
szagolni légbe, hol szalad,
s a friss csapás mellett figyelni rá
lélegzetvisszafojtva is.
Be megundorodtam űzni én, Uram.
Mert űztem én,
a vadat űztem, s a vad űzött engemet
bozótba, sötét gödörbe lapulni, lesni őt,
a nagy vadat.
Jaj, űztem én, Uram, s kezemre barna vér tapadt,
mert öltem én, Uram, s már nem tudok.
Mert láttam én.
Láttam a vadat.
Törékenyen csak állt, s ivott
s fehér melle kitárva ott
dagadt előttem, láttam őt.
És láttam barna szőrzetét,
s agancsát, mit benőtt a zöld moha,
s fehér mellét, láttam őt, Uram.
S én mozdultam, feszítve íjamat:
„No lőjj, vadász, hisz ő a vad!”
Csak állt, s ivott,
s a tó vizében tükröződve észrevettem én:
engem figyelt.
Jajj, láttam őt.
S kezemből kiesett az íj, Uram.

Boszorkaballada

„Kavicsszemű mi jó apánk, öreg, de mindig jó apánk!
A táncba jöjj, a lányaid ma űzik éjjel árnyait!
Gyerünk, gyerünk mi jó apánk!”

„Fonotthajú leányaim, karcsú, kecses leányaim!
A szú kirágta térdemet, meguntam én az életet.
Ne hívjatok leányaim!”

„Fehérszakállu jó apánk, öreg, de mindig jó apánk!
A táncba jöjj, a csillagok között ma fönt csak egy ragyog!
Gyerünk, gyerünk mi jó apánk!”

„Sebesbokáju lányaim, karcsú, kecses leányaim!
Öreg vagyok s nagyon beteg, reggeltől estig reszketek.
Ne hívjatok leányaim!”

„Mi görbehátu jó apánk, öreg, de mindig jó apánk!
A táncba jöjj, az ördögöt verik ma hét bokánk között!
Gyerünk, gyerünk mi jó apánk!”

„Parázsszivű leányaim, karcsú, kecses leányaim!
Poros, mohás a két kezem, ha meghalok, mi lesz velem?
Ne hívjatok leányaim!”

„Barázdaarcu jó apánk, öreg, de mindig jó apánk!
Hét lányod innen elrepül s az ég sötétbe szenderül.
Gyerünk, gyerünk mi jó apánk!”

„Boszorkaléptü lányaim, karcsú, kecses leányaim!
Az élet engem elgyötört, s fölém guggolt a barna föld.
Ne hívjatok leányaim!”