A Miskolcon élő költő verseit 2010/Tél számunkból ajánljuk olvasóink figyelmébe

Rituálék

Hajnali köszöngetők,
búcsúzók,
más vágyába bújók.

Felelősség és
feszültség elől
menekülők.

Telehazudott levegő.

Rakamazra sörért
indulók,
folyóba csöndesen,
vagy hangosan ugrók.

Telefont eldobálók,
útszélén reppelők.

Nőket lekezelők,
férfiakat hergelők.

Fájó keblűek.
Fájó ágyékúak.

Csöndesek és hangosak,
titokban dohányosak.

Másnap
viselkedők,
figyelők,
előadók,
könyvet vásárlók,
késsel-villával evők.

mégsem

Feküdtem az ágyon és arra gondoltam,
hogy épp ideje eladni a lelkem,
s már láttam is magam előtt
soha nem látott sikert,
rengeteg pénzt, nőket, akiket megbaszhatnék.

Aztán egy folyosón találtam magam,
ahonnan valaki, akit nem láttam
belökött egy szűk fülkébe.
A fülke másik oldalán
ajtót sejtettem,
ami mögött a megbaszni kívánt nőt találom.
Aztán mérhetetlen sötétség borult a fülkére,
az ajtót nem találván, valami kapcsolót kerestem.
Kutatásom egyre kilátástalanabb lett,
immár egyre csak azt akartam tudni,
voltaképp hol vagyok, tovább hogyan jutok.

Ekkor a bal oldalamon rémisztő csaholást hallottam.
Már nem éreztem mást, csak rémületet.

Rémületet, sötétséget és fogaknak csikorgatását.

hívatlan

Egyszer csak ott állt mellettem
nem tudom honnan érkezett.

Nem voltam már józan,
nem volt elég részeg.

Aztán bőszen érdeklődött:
Zsidó vagy? Buzi vagy?

S arról is honnan indul a miskolci vonat.
Bár kevésbé artikuláltan.

És sörözni hívott, amit én
finoman elutasítottam.

Ezt ő úgy értékelte, hogy
mert zsidó vagy buzi vagyok.

Közben azon járt az eszem,
vajon le tudom-e rázni,
mert nem szeretném, hogy
a vonaton egy zsidózó-buzizó
emberrel kelljen utaznom.

S közben mosolyogtam is magamban,
mert épp egy zsidókról szóló
gyönyörű könyvet olvastam,
hogy mit is szólna, ha látná.

Talán a címbeli Stein gyanút keltett volna.