Versek 2011/nyári lapszámunkból
emlékeink szétválasztott sziámi ikrek
magányosak mint a cigarettafüst
hajnalig mégis lesben állok
hátha valamelyik álomban megtalállak
béklyóban
ölelésem fojt – álmodon átoson –
béklyómban túsz: heversz a vánkoson
tested lángoló vádirat – pőre –
nyomban meg tudok őrülni tőle
törékeny álom: nem zúzlak össze
csak a bőröd szürcsölöm vörösre
sikítasz – nem tudlak csendre inteni –
mert vágyamat a kéj élesre feni
szárítkozik a kannibál mámor
didergő tested takar be s ápol
nyelveink műszakot cserélve áznak
– nincs fedezete bennük a gyásznak
elkésett viharjelzés
a hétköznapok önzésébe tekeredtünk
már nem emlékeztetsz semmire
és ha volna is mit tovább mondanom
nincs múlt ami fogva tartson
parókát hord az éjszaka
– egy süketen hallgató telefon mellett dideregsz
előtted üres gyógyszeres doboz
s a tegnapok kihűlt sikátora
emlékeink szétválasztott sziámi ikrek
– magányosak mint a cigarettafüst –
hajnalig mégis lesben állok
hátha valamelyik álomban megtalállak
mérleghiány
már csak múltunk van
– elfogytál belőlem mint számlatömbből a lap
nekem pedig csupán a zárás
utáni csönd maradt s a mérleghiány…
A Vörös Postakocsi, 2011/nyár
