Paul Auster versei 2011/nyári lapszámunkból k.kabai lóránt fordításában: Krédó, Október: leírás, Mindenszentek, Hideg-töredék

“a levegő szeme semmi másra,
csak a szóra fog nyílni,
melyről lemondunk: a tél
lesz az érettség
tere”

Krédó

Végtelen
apró dolgok. Ez egyszer csupán beleszippantani
a bennünket körbefolyó végtelen

apró dolgok
fényébe. Vagy semmi sem
szökhet meg

e sötétség csábításától, és felfedi
a szem, hogy csak az vagyunk,
mitől kevesebbé leszünk,
mint vagyunk. Semmit sem mondani.
Mondani
— életünk

ettől függ.

 

Október: leírás

Kihűlt, mennyei északunk
lombjavesztett káprázat-tölgyei merednek
az érő szőlőskertek körül termő,
vérrel
adós levegőben. Odébb,
a részegségen túl
majd levegőhöz jutunk,
szarkaszárny rebben,
és tolla átmetszi árnyékunk.

Jöjj el
a nyomorúság aprópénzéért,
feléd nyújtom.

 

Mindenszentek

Névtelenség, úszó jégtábla: november
a nevet vitte halál-
táncba,
kapa és barázda
megtört beszédén át,
le
a megsemmisítő ereszeken — eme
kalapács imádta
dolgok
köpték
a vér köreibe.

Sötétség-átömlesztés,
a mészárlásba betolakodó,
csinált béke.

Az élet az élettel azonos.

 

Hideg-töredék

Mert megvakulunk
a már nem velünk eltelő napon,
és mert láttuk lehelet-
felhőnk
levegő-tükrét,
a levegő szeme semmi másra,
csak a szóra fog nyílni,
melyről lemondunk: a tél
lesz az érettség
tere.

Mi, akik más élet halottai
leszünk, nem a miénké.

(k.kabai lóránt fordításai)

A Vörös Postakocsi 2011/nyár