Zemlényi Attila és k. kabai lóránt eklógája 2011/téli lapszámunkból.

PÁSZTOR:
Rég nem láttalak erre, a nyár heve űzi a szíved?

KECSKE:
Új rablói űznek a nyárnak, ördögi körben,
görbebottal ütnek, vernek, el sose fárad
a gyilok, a nyakló, mi nélkül lábaimból  inal el
erő, kedv, s öröm. Igyunk hát!

 

PÁSZTOR:

Rég nem láttalak erre, a nyár heve űzi a szíved?

KECSKE:

Új rablói űznek a nyárnak, ördögi körben,
görbebottal ütnek, vernek, el sose fárad
a gyilok, a nyakló, mi nélkül lábaimból  inal el
erő, kedv, s öröm. Igyunk hát!

PÁSZTOR:

Igyál inkább nyárból telt pohárt, sárga mezőket.
Ördögi körbe ne fuss hát, vágd le a csattogó héját,
húsát vesd bő tűzre, rikoltó szíve is hulljon.
Mért vagy olyan szomorú, nem akarsz ideülni a kőre?

KECSKE:

Ülni a kőre, hátra se nézni, elvigyorodni:
nem könnyű az máma a vén kecskének,
nyelni a borra-, húzni a talpalávalót se –
ördögöt kapva hátulról, álmodva piros del-
finnel, démoni üzlet, bakkhuszi álom a vérrel –,
hát törekedjünk beljebb, fentebb, búfeledésbe,
töltekezésbe, vad szerelembe, tétova este
nem rettenthet: angyali mélybe’ zúgjon a jóság.

PÁSZTOR:

Jaj, szilaj kedv, s szív, fröccsenjen hát Holdig a vér ma?
Pörköltté válsz kecske, ha vak vagy, áldozat, isteni
kolbász, szép Afrodité kései reggeli étke.

KECSKE:

És ne is érjen Afrodité pici ajkaihoz más
étel többé, mindenevő lakomája legyen a
húsom, a vérem, a lelkem; bőrömet vesse kutyáknak.

PÁSZTOR:

Kecske, nem féled a harci kutyákat?
Doboljon a bőrödön Ámor,
szívszorító tigrise a nyájnak,
mért olyan a szemed, mint két csuszatészta?

KECSKE:

Mit nekem egy fakutya, brunzolva halkan az éjben?
Ördög horkol pittbullbőrben, tészta az arca,
Űzzed az ördögöt el, ha te vagy a jó pásztor, menjen a vérbe!

PÁSZTOR:

Mér’ mindig a vérbe, ne húzzon inkább vissza
szurkai közé barna pokolba?
Ki se jöjjön a fényre a földi kutya! Mert
megismeri mogyorófakezem táncát a vállán.
Te meg egyél levest s nézd a gidákat a napban.

KECSKE:

Hát menjen pokolba, az övéi közé le!
Alkonyéjbe vájjon farkasod foga ma mélyen,
hozd italod, csak igyunk, igyunk hát! Vesszen a rútság,
vesszen a szépség, vesszen erény is, vesszen az ép ész!
Változzék a kecske férfivé, pata nélkül
szívesebben fúródnék az éj oldalába,
pásztori gúnya illik inkább éjjeli tánchoz.