“Az elmúlt hónapokban megtehette. Négy év várakozás minden feszültségét zúdította a rá az anyósülésen, azokon a reggeleken munka előtt. A saját nevére is rákeresett, azt hitte lesz célzás az Édenkertre, de nem volt. “Éva: saját biztonságát szeretné elsősorban megteremteni. Kettős személyiség, ha érzelmileg független akar maradni, akkor a karriert választja és sikereket is ér el, de idősebb korára gyakran magára marad. Ha a kötődés fontos a számára, akkor minél előbb családot alapít. Csak akkor lehet irányítani, ha akarja.” Az biztos, már az első szerelmével el tudta volna képzelni az életét.”

Kisprózák 2011/téli lapszámunkból

Éva

Olvasta valahol, a gondolatnak hatalma van. Teljes meggyőződéssel kell hinni, hogy van egy parkolóhely, ahova szeretne állni, és lesz. A ház előtt talál egy helyet, pedig általában csak jóval messzebb tud megállni. Lehet, hogy most először sikerült kételkedés nélkül hinni, vagy inkább túl korán ért haza? Ma nem volt kedve bent maradni az irodában, túlságosan felzaklatta az a nő.

A korlátba kapaszkodva mászik felfelé a lépcsőn, mire felér a negyedikre, már nehezen veszi a levegőt, nagyokat fújtat. Kotorássza a kulcsot a táska alján, ingatja a fejét, már hányszor megkérdezte magától, miért nem dönti el, melyik zsebbe teszi, akkor nem kellene mindennap keresgélni. A szoknya elviselhetetlenül szorít köldök tájékán, a csinos ruha a nap végére mindig kényelmetlen, akármilyen kényelmesnek tűnt reggel. Reggel minden szebbnek tűnik. Nyitja az ajtót, megcsapja a hőség, elfelejtette lehúzni a redőnyöket, lassan semmire se tud odafigyelni. Délután a pénztáros kiabált utána, kifizette, aztán ott hagyta a zöldséget. Reggel még van hátha, még van miért kibírni, egy ideje a felkelés utáni másfél óra a legszebb része a napnak. Lepakolja a szatyrokat, végigsimít bőrtáskán, felakasztja a fogasra, meglepte magát vele karácsonyra. Talán még van folytatás. A nappaliból halk csipogás hallatszik, Lóri ébredezik, hazajött a gazdája, most már nincs egyedül.

Kigombolni gyorsan, kibuggyanhat végre a has, gumis melegítőt húz, az nem szorít. Csak azt a három szót ne ejtette volna ki a száján. Kiengedi a kalitkából, az ócska konyhabútornak úgysem árt, ha a madár a csőrét köszörüli rajta. A barátnőjének is ilyen nimfája van, megtetszett neki és vett egyet, azóta nem fél este. Ha valami neszt hall, az biztos a madár. Az egyik ujja csonka, így hozta el a kereskedésből. Biztos egy nőstényért folytatott harcban vesztette el. Vagy két nőstény veszett össze egy hímen. Bekapcsolja a rádiót, valami szóljon. Miért pont ez a szám megy, hogy most múlik pontosan és hogy ez tényleg. Lórit a hiányzó ujja miatt könnyen lehet azonosítani, kétszer is elszökött és mind a kétszer meglett. Első alkalommal nem hitt benne, hogy megtalálja, csak kiírta néhány fecnire, hogy szeretett madárkája jelenleg élvezi a szabadságot, jutalmat is felajánlott a megtalálónak és kitűzte néhány buszmegállóban a fák törzsére. Most egy madár suhan a dalban. Az első alkalommal egy lány telefonált, szákkal fogta be a kerítésükön. Másodszor a patikus mesélte, egy család fogadott be nem rég egy ilyen madarat. Valószínűleg nagyon éhes lehetett, mert egy tökmagot ropogtató kisfiú vállára szállt le. Annyira megszerette az egész család, nem akartak megválni tőle. Az apuka kikötötte, csak akkor adják vissza, ha az állítólagos igazi gazdája vesz nekik egy ugyanilyet. Igazán megértheti, már mindent beszereztek, kalitka, etető, hinta. Másnap elmentek együtt és vett nekik egyet.

Ma valami vicceset kéne nézni, a romantikustól feszült lesz. Tegnapelőtt a moziban megfogadta, egy ideig nem néz csöpögős filmeket, pláne nem a barátnőjével. A tévékettőn a Tibor vagyok, de hódítani akarok lesz. Miért Tibor? Nem lehetne valamilyen másik név? A név már önmagában is felborzolja, nem kell hozzá a személy. Megnézte a neten: “Tibor: a problémákat meg kell oldani, nem túllépni azokon. Egyéni utakat keres, nehezen tud alárendelődni, ebből a munkahelyén is adódhatnak gondjai, még akkor is, ha erről a felettesei nem tudnak. Rendkívül szenvedélyes, mind a munkában, mind az érzelmekben. Életének alapvető gondja a vágyak és szenvedélyek keretek között tartása.” Ilyen lenne igazából? Ő azt a kedves arcát ismeri, amikor csokoládét vagy kakaót hoz.

Kimegy a konyhába, majd később elmosogat, úgyse zavar senkit a kupleráj. A hűtőből paradicsomot, paprikát vesz elő, meg vajat. Két szelet rozskenyeret vág, igazi teavajat ken rá. A zöldségeket kis kockákra darabolja, minden falat kenyérhez tesz egyet a szájába. Anyukája meséli mindig, hogy kislánykorában is milyen élvezettel evett. Pedig le kéne fogyni legalább tizenöt kilót, vagy még többet. De amit most a szájába tesz, nem étel, ami energiát ad, hanem gyógyszer, vigasztalás és kielégülés. Csokit is vett, Tibit, meg két mignont, pedig ezt azért már igazán nem szabadna, de ma ki nem szarja le, mit szabad és mit nem. Már úgyis mindegy, megtette, amit nem szabad. Az elején tiltakozott, mondta a férfinak, nem lehet, mert gyűrű van az ujján.

Napközben az iroda ablakából lesi, mikor kanyarodik be az autó a parkolóba. Nézi a férfit, ahogy az ajtóban rágyújt egy cigarettára, nem megszokásból, az élvezet kedvéért szívja. Ilyenkor legszívesebben azonnal lerohanná. Az elmúlt hónapokban megtehette. Négy év várakozás minden feszültségét zúdította a rá az anyósülésen, azokon a reggeleken munka előtt. A saját nevére is rákeresett, azt hitte lesz célzás az Édenkertre, de nem volt. “Éva: saját biztonságát szeretné elsősorban megteremteni. Kettős személyiség, ha érzelmileg független akar maradni, akkor a karriert választja és sikereket is ér el, de idősebb korára gyakran magára marad. Ha a kötődés fontos a számára, akkor minél előbb családot alapít. Csak akkor lehet irányítani, ha akarja.” Az biztos, már az első szerelmével el tudta volna képzelni az életét. Aztán kiderült egy nő ügy, és nem tudta megbocsátani.

Nem szabad görcsölni, lazulni kell, ma nem zuhanyozik, inkább tele engedi a kádat, a spórolás is le van szarva. Habfürdőt tesz a vízbe, legyen jó habos, nem akarja látni a saját testét, elég volt önmagából. Beszáll a kádba, behunyja a szemét, egy másik testet lát. Végigsimít a férfi hátán és az ujjbegyét bemélyeszti a kis gödörbe a derekánál. Stop. Gondolatstop. Mosakodni kell, tisztítani az arcot, nyakat, hónaljat, mellek alatt, hasat, hátat, feneket, combok között rövid, gyors mozdulatokkal kimosni, lábat, lábfejet, lábujj között megdörzsölni, fogat mosni. A pszichológus javasolta a módszert, amikor hét év után szakított az első szerelmével. Nem szabad belemerülni. Forró, megéget, sebek lesznek a bőrön, a test egész felületén. Az arcbőrt is károsítja, feszes marad, nem engedi a mosolyt. Pizsamát vesz, a hálóinget nem szereti, felcsúszik, és túl szabadon maradnak a testrészek. Stop. Enni ad a madárnak, friss vizet is tesz az itatóba. Kikapcsolja a rádiót, érdekli a film, mégis elalszik, valami zavarosat álmodik, hogy elvesztették egymást szem elől a tömegben, felriad, a filmből az utolsó jelenetet látja. Megint eszébe jut Tibor válasza, pedig az első alkalom után eldöntötte, ez így jó, nagyon jó. Azt hitte sokkal több időt bír ki ezzel a tudattal, a jelenben lubickolni, és nem akarni többet. Az egyik hajnali találkozás után felhívta a férfit és hallotta magát, ahogy a telefonban mégis rákérdez: csak erre kellek? Ezt az egyetlen kérdést ne tette volna fel! Akkor a választ sem kellett volna meghallgatni: neki nem kell több.

Ezt a hülye dalt nem tudja kiverni a fejéből, hogy azóta szüntelen, őt látom mindenhol. Minden összejátszik ellene, mindenki őt akarja bántani? Mára már éppen elég volt az a feszes női hang a telefonban. Számított rá, Tibor előre felhívta, hazudják azt, hogy csak egy alkalom volt. Megtette érte, megtenne többet is, akármit, csak kérjen tőle, amíg kér, addig teljesíti. Mégis mit képzel ez a nő, hogy őt így számon lehet kérni és még csak nem is védekezhet. Hiába vádaskodik, ő lett megcsalva, neki hazudtak féléven át, szánalmas, nem veszi észre, hogy nem tudja megadni a férjének, ami neki kell, Tibor csak a gyerekek miatt van vele.

Befészkeli magát a franciaágy jobb oldalára, a baloldalon a nagy plüss elefánt alszik. Már kislánykorában vágyott egy óriási plüss mackóra, akkorára, mint ő. Szigfridet, a rózsaszín fülű elefántot a tizennyolcadik szülinapjára kapta, miután kijött a kórházból. Szalmonellás lett a menza eperlevestől, finom volt, kétszer szedett belőle. A kórterem tele kis gyerekekkel, az ő lábuk nem lógott ki a rácsos ágyból. Elalvás előtt nekidönti a hátát az elefántnak, jó szorosan hozzábújik. Holnap majd küld egy levelet annak a nőnek, és mindent leír benne. A dal folytatódik.

 

Éva levele

Az egyetemen marketing szakon végeztem. A tananyagot csak akkor tudtam megjegyezni, ha értettem a lényeget. A szakkifejezésre pontosan nem emlékeztem, csak a jelentésére általában. Olvasom Éva levelét, és az jut eszembe, hogy ez nagyon hasonlít arra az érzésre, amikor veszek magamnak egy pár cipőt, és már útközben azon gondolkozom, mégsem lesz jó, nem ilyet akartam. Mire hazaérek, már biztosan tudom, rosszul döntöttem, mégis fölveszem, nézegetem a tükörben, és győzködöm magamat. Rákerestem a neten a vásárlási döntés folyamatára, és így találtam meg a megnevezést: kognitív disszonancia.

Az egyik leírás szerint ez egy feszültségállapot, ami minden olyan esetben fellép, amikor az ember tudatában valamilyen okból összeegyeztethetetlen tartalmak keletkeznek. Ezt a feszültséget az ember csökkenteni igyekszik. Én soha nem kezdtem nős férfival sőt, egy éjszakás kalandom sem volt soha. A tanulmány írója szerint az emberek gyakran magyarázzák a bizonyítványukat, igazolni próbálják cselekedeteik helyességét. Majdnem minden reggel munka előtt felhívott, és ha fél ötkor még úton volt, akkor is beszéltünk, vagy hétvégén, ha ideje volt. Ha kevés volt a munkája vagy csak úgy érezte, bejött hozzám, hetente többször is. És soha, SOHA nem én kerestem. A feszültséget sokszor úgy próbáljuk meg csökkenteni, hogy az adott szituációnak felnagyítjuk azt az oldalát, ami összhangban van a cselekvéssel. És igen, kaptam néha csokit vagy hozott nekem reggel kakaót, mert tudta, hogy szeretem, és nem csak azért, mert segítettem megírni a hivatalos leveleit.

Egy másik leírás szerint a kognitív disszonancia, azaz a vásárlás utáni bizonytalan érzés fokozottan fellép, ha a vásárlás költséges. Húsz kiló súlyfeleslegem van és nincs pénzem az öltözködésre, hát ennyire azon múlott, hogy én nap, mint nap szép vagyok-e. Egyébként ő nem is az a típus, akinek ez számítana. Nagyon rosszul hiszed, ha azt gondolod, hogy egy hirtelen dolog volt az egész. Ha csak szexre lett volna szüksége, nem velem kezdett volna. A vásárló utólag akkor is elbizonytalanodhat, ha nehezen hozta meg a döntést. Az első reakcióm az volt, hogy nem, mert gyűrű van az ujján, de kedves volt, jól éreztem vele magamat, szüksége volt valakire és belementem. Vagy abban az esetben, ha a döntés megmásíthatatlan. Igen én hibáztam, mert azt kellett volna mondanom, hogy csak akkor lesz közöttünk valami, ha elválik. Neki kellett volna tisztáznia veled, hogy mit érez, és ha nem sikerült volna megoldani a problémáitokat, akkor ki kellett volna lépnie ebből a házasságból, még előttem. Ha a vásárló szorongásra hajlamos, vagy a cselekvést kellő indokoltság nélkül vitte véghez, akkor a cselekvés után próbál további igazolást találni arra, hogy jól döntött. Neki a szexnél sokkal többre volt szüksége, amit tőled már rég nem kapott meg.

Az egyetemen a pénzügyesek úgy hívták a marketingeseket, hogy szakkörösök, azt mondták, ez nem egy komoly szakma.