“Aztán szivacsot mártottak
valami lébe, nádszálra
tűzték, szájához emelték.

Ajka barázdái között
kínlódott a vágy. A halál
dúdolta a feltámadást.”

Farkas Arnold Levente versei: Temetés, A hal, Resztelt, Vers, Árad

Temetés

Hárman mentünk a temetésre.
Végig én vezettem. Váradon
telepakoltuk a kocsit
koszorúval. A hátsó ülésen

anyám és anyósom közé is
került egy jókora koszorú.
A pap szépen beszélt. A sírásók
románok voltak. Mind a négy. Míg

a pap szépen beszélt, nevetgéltek.
A temetés után kalácsot,
pálinkát és kávét osztottunk

a megjelenteknek. Az egyik
öreg a pálinkából háromszor
ivott. Ez nem kocsma, mondta apám.

 

A hal

Az élet célja a halál,
mondta a temetkezési
vállalkozó. Azért fizette
fiait, hogy halálukat

okozzák az apáknak. Mert
minden fiú valamelyik
apának a fia. Az élet
célja a halhatatlanság,

mondta a pap a temetőben.
Az örök apa fiának
munkatársaként kereste

kenyerét, de örökké csak
bort talált. Az élet célja
a kresz, mondta a kamionos.

 

Resztelt

Tegnap kereszteltük Lőrinckét.
A karácsonyfát arrébb kellett
tolni a templomban. A pap
szépen beszélt. Lívi és Endre

a keresztszülők. Mögöttünk
ült Panka a nagyszülőkkel.
Már csak az egyik dédi él.
A pap nem akart elfogadni

pénzt. Aztán addig erősködtem,
míg csak-csak. Lőrincke hasán
kopogom ennek a versnek

a szótagjait. Megáldja
isten a vidám adakozót.
A jókedvűt, nem a vidámat.

 

Vers

A disznóhoz írtam ezt a verset,
aki elé többé már nem szórod
gyöngyeid. Szúrt sebben a vér
megpihen, ahogy levegőben

a mozdulat. A halálnak
törvénye van. A gyilkolásnak
szabályai. Belőled esznek,
ki enni kérsz, többé már sosem.

Hóval kevert vér az udvaron.
Elolvad a fény, a szánalom.
A hideg füst majd felmelegíti

halott húsodat. Táplálni kell
a szerelmet, mint a tüzet ott,
ahol aprók a gyermekek.

 

Árad

A vérző isten fáradt volt
nagyon. Azt mondta, szomjazom,
de nem volt elég aprója,
hogy a gépbe hajigálja.

A gép teste, mint a lélek,
kérlelhetetlen. Elromlik
hamar, de addig várni kell.
Világít az a kis izé.

Aztán szivacsot mártottak
valami lébe, nádszálra
tűzték, szájához emelték.

Ajka barázdái között
kínlódott a vágy. A halál
dúdolta a feltámadást.