Tisztelettel meghívjuk Önt és Partnerét a kiállítás 2012. június 15-én 17 órakor kezdődő hivatalos megnyitójára a MODEM belső kertjébe.

Megnyitja: Bazsányi Sándor irodalomkritikus

Vendégünk: Dr. Antal Péter, a gyűjtemény tulajdonosa

A kiállítás 2012. december 31-ig látogatható.

Magyarországon a szürrealizmust mindig is fenntartásokkal fogadták, a második világháború előtt és az „újjáépítés” időszakában is. Nem épülhetett be a két világháború között formálódó nemzeti művészetbe, és a szocialista realizmus sem fogadta tárt karokkal, sőt kifejezetten irtotta. Talán ezért is lett a realizmus kérdésköre a hazai szürrealista törekvések egyik legfontosabb viszonyítási pontja. A szürrealizmus legfontosabb magyar teoretikusa, Kállai Ernő – korának filozófiájával és természettudományával összhangban – a szürrealista és absztrakt törekvésekben a „természet rejtett arcát”, a valóság mélyebb rétegeit fedezte fel, és az 1940-es évektől kezdve ez a nézőpont határozta meg a szürrealizmus magyarországi recepcióját pro és kontra is.

A negyvenes évek legjelentősebb hazai művészeti mozgalma, az Európai Iskola (többek között: Anna Margit, Bálint Endre, Barcsay Jenő és Korniss Dezső) is két magyar, „szürrealista” festőben (Ámos Imre és Vajda Lajos) fedezte fel renegát, „nem szocialista realista” törekvéseinek legfontosabb előképét. Előbbi Chagall és Bonnard, utóbbi pedig Eizenstein és az orosz ikonfestészet nyomán járta be a maga sajátosan közép-európai útját, melynek mindkét esetben a Holokauszt vetett véget. A kommunizmus és a szocializmus idején a szürrealizmus a nyugati dekadencia mételyeként egészen a hatvanas évek elejéig érvényes művészeti stratégia tudott maradni, és ekként a különleges anyagokat és szempontokat használó magyar neoavantgárd (például: Lakner László hiperrealizmusa és Erdély Miklós „nem naiv realizmusa”) munkássága is olvasható a felszínes és propangandisztikus realizmus tagadásaként. Valahol a hivatalostól eltérő „realizmus” lebegett az Európai Iskola szürreális hagyományait folytató Ország Lili és a Dürerig visszanyúló Kondor Béla szemei előtt is, akik az ötvenes-hatvanas években az „igazitól” gyökeresen eltérő, alternatív valóságokat hoztak létre. Sőt a hangsúlyos anyaghasználat és a tematika felől nézve még egyes kortárs művészek (például: Bukta Imre és Gyenis Tibor) festményei és tájátalakításai is integrálhatóak a „másfajta”, idegen realizmus hagyományához.

Művészek:

Anna Margit, Ámos Imre, Barcsay Jenő, Bálint Endre, Bukta Imre, Erdély Miklós, Farkas István, feLugossy László, Gerber Pál, Gulácsy Lajos, Gyenis Tibor, Kicsiny Balázs, Kis Varsó, Kondor Béla, Korniss Dezső, Koszta József, Lakner László, Mednyánszky László, Moholy-Nagy László, Nagy István, Németh Hajnal, Ország Lili, Román György, Schaár Erzsébet, Szűcs Attila, Tóth Menyhért, Vajda Lajos, Vaszary János, Veszelszky Béla

forrás

MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ

4026 Debrecen, Baltazár Dezső tér 1.
Telefon: +36-52-525-010; +36-52-525-018
Fax: +36-52-555-754
E-mail: modem@modemart.hu