Ha van tavaszi fáradtság, talán létezik nyári is: ki kell pihenni az év első felét, a tanév második felét, várni a nyaralást, elodázni kicsit az év vége közeledését. Megkerestük állandó szerzőinket néhány kérdéssel, nem csak a nyárral kapcsolatban. Ezúttal Darvasi Ferenc válaszait olvashatják.

Darvasi Ferenc 1978-ban született Gyomán. Irodalom- és színházkritikus, prózaíró. Zuglóban él, a Bárka folyóirat szerkesztője. Díjai: a Bárka folyóirat díja (2009), A Vörös Postakocsi Díja (2009). Első kötete a 2010-es Ünnepi Könyvhéten jelent meg a Kortárs Kiadó gondozásában Határjárás címmel, mely kritikai írásait tartalmazza, 2012-ben a Palatinus Kiadónál jelent meg novelláskötete Elválik címmel.

VP Online: Milyen nem irodalmi (tehát pl. színházi, képzőművészeti filmes stb.) esemény volt a legutóbb Rád a legnagyobb hatással?

Darvasi Ferenc: Ha színház, akkor a Csíkszerda Kórusból faragott királyfija; ha film, akkor az újranézett Európa Lars von Triertől. Az Európán nincs mit ragozni. A Csíkszerda előadásán viszont van, hiszen azt viszonylag kevesen láthatták, hiszen alig játszotta a társulat. A Kórusból faragott királyfi nem a szó hagyományos értelmében vett színház, hiszen a Fából faragott királyfi történetét énekli el népdalokat beépítve az előadásába egy kórus, de hogy ritka közösségi élmény, az fix. Itt valakik hisznek valamiben nagyon, éspedig a kórus tagjai, és ilyet azért manapság (is) szívmelengető látni. Már-már meghökkentő, hogy irónia nélkül is lehet hitelesen beszélni színházban fontos dolgokról, és fel lehet dolgozni úgy népdalokat, humor, mindenféle modernkedés nélkül, hogy azok érvényesen szólaljanak meg a műfaj iránt nem feltétlenül elkötelezettek számára is.

VP Online: Van-e olyan hely a világon, ahová semmilyen körülmények között nem utaznál el?

Darvasi Ferenc: A Mars-utazásra én már biztosan nem iratkozom fel.

VP Online: Mit viszel magaddal olvasni, ha nyaralsz?

Darvasi Ferenc: Ha nyaralok, véletlenül sem viszek magammal olvasnivalót, mert az már nem nyaralás lenne. Inkább a párommal vagy a barátaimmal vagyok ilyenkor, az szerintem sokkal izgalmasabb. A nyaralásnak mégiscsak az volna az értelme, hogy az ember mást csináljon, mint az év többi részében – márpedig úgy nagyjából az év 50 hetében nem csinálok szinte semmit, csak olvasok.

VP Online: Megemlítenéd azt az egy-három (stb.) könyvet, amit éppen most olvasol vagy olvastál?

Darvasi Ferenc: Hamarosan a Magvető Kiadónál leszek szerkesztő, ezért ottani, régebbi könyveket, illetve megjelenés előtt álló kötetek kéziratait. Legutóbb például az érzelmi zűrzavarok távolságtartó megjelenítésének egyik mesterétől, Rubin Szilárdtól olvastam a Csirkejátékot, következőleg pedig Darvasi László új kisprózagyűjteményét fogom – ezt különösen várom, hiszen a Vándorló sírok szerzője mégiscsak az egyik legkiválóbb novellistánk.

VP Online: Gyerekként mi volt a kedvenc olvasmányod és miért? Mit adnál gyermekeid kezébe?

Darvasi Ferenc: Karl May indiános könyvei ugranak be, azok voltak talán az első nagy élményeim. Gondolom, vonzott az indiánok védtelensége, hatalmas szíve. Ha volna gyerekem, előbb-utóbb biztosan megpróbálkoznék nála A Pál utcai fiúkkal, azt a mai napig kiemelkedőnek tartom, többször újraolvastam, és még a napokban is bele-belelapoztam.

VP Online: Szerinted ki a leginkább méltatlanul, illetve méltán elfeledett magyar író/költő?

Darvasi Ferenc: Méltán elfeledett? Nem kicsit cinikus ez így? Erre inkább nem válaszolnék. Méltatlanul elfeledettek rengetegen vannak. Amint meghal egy író, szinte mindenki elfeledkezik róla – alig éli túl egy-egy prózista vagy költő a halálát, mondhatnánk. Most említhetném Mándy Ivánt, a személyes vesszőparipámat. Épp a könyvhéten beszélgettünk arról Reményi Jóskával, hogy Mándy halálakor még semmi nem utalt rá, hogy teljesen el fogják feledni. A Holmi Mándy-különszámmal jelentkezett, hogy csak egy példát említsek. Ma meg azt sem tudja szinte senki, ki ez az író, és mennyire kivételes és a mai napig páratlan az, amit prózában csinált. De hát más, szintén kiváló kortársairól sem esik sokkal több szó.

VP Online: Szerinted a citromos sör vagy a fröccs a megfelelő folyadékpótló kánikula idején?

Darvasi Ferenc: Mindkettő. Bár engem mindig kinevetnek a barátaim, hogy férfi létemre képes vagyok meginni a citromos sört, de én attól még szeretem – a citromos sört és a barátaimat is. A rendszeres fröccsözés viszont eddig valahogy kimaradt az életemből: vagy bort iszom, vagy szódát, a kettőt keverni minek.

VPOnline: Mit gondolsz az éppen zajló labdarúgó Európa Bajnokságról?

Darvasi Ferenc: Azt, hogy rettenetes ízléstelenségre vall a könyvhéttel egy időben megrendezni.