Nagy Máté kritikája Bagossy László A sötétben látó tündér – mesebeszéd című mesekönyvéről (Pagony Kiadó, 2009)

A sötét a gyermeki tudat számára eredendően negatív, s ennek újraélése és leküzdése végett számtalan mese vagy mesei történet épít arra a közhelyre, hogy az ágy alatt, a sötétben vagy a sötét szekrényben szörnyek laknak. A két ellentétes pólus azonban nem semlegesíti egymást Bagossy László könyvében, hanem erős pozitív kisugárzással egyesíti a tündérleányban ezeket a tulajdonságokat.

Óvodás korunkban mesék ezreit hallgattuk végig s valóságnak hittük minden szavukat, s az is, hogy az óvónéni ezerféle hangon tudta megszólaltatni a szereplőket. Egy-egy mesét többször is meghallgattunk, a lelkesedés a mi részünkről, az előadás sokszínűsége pedig a mesélő részéről sohasem tette unalmassá. Iskolában aztán a mesei élmény azzal folytatódott, hogy megtanultuk kategorizálni a szövegeket, megkülönböztetni a népmeséket a műmeséktől, illetve ezeken belül is újabb kategóriákat felállítani: állatmese, varázsmese, tündérmese stb.

Bagossy László A sötétben látó tündér – mesebeszéd című könyve azonban a megszokott normáktól eltérően épül fel. A szerző alkotásáért „Az év gyermekkönyve 2009” díjat vehette át. Már maga a cím is a jól szerkesztettségét és összetettségét mutatja. Tökéletesen ötvözi a gyerekekre vonatkozó jellemzőket, ugyanakkor eligazítást is ad a mesélő számára. A címben két ellentétesnek tűnő fogalom rejtőzködik, melyek csökkentik egymás erejét, ám mégis kiegészítik egymást: a sötét és a tündér. A mesék többségében a tündér mindig valami jónak, igazságosnak, szépnek a megtestesítője. A tündér mindig káprázatosan gyönyörű, aranyszínű haja szinte vakítóan csillogóvá varázsolja. Előfordulnak gonosz és sötét tündérek is, de inkább az előbbiekben leírtak váltak a tündérség fő jegyeivé. A sötét a gyermeki tudat számára eredendően negatív, s ennek újraélése és leküzdése végett számtalan mese vagy mesei történet épít arra a közhelyre, hogy az ágy alatt, a sötétben vagy a sötét szekrényben szörnyek laknak. A két ellentétes pólus azonban nem semlegesíti egymást Bagossy László könyvében, hanem erős pozitív kisugárzással egyesíti a tündérleányban ezeket a tulajdonságokat.

A mesebeszéd jelleg hangsúlyozását azért tartom fontosnak, mert rendkívül szövevényes szerkesztésű a mű. Nem csupán Pirinyó Minyó és tündéranyukája beszélgetését követheti a könyv olvasója, hanem a beszélgetésükből kibontakozó újabb történetet. Ahhoz, hogy tökéletes előadásra tegyünk szert, szükséges egyrészt a rákészültség, másrészt az is, hogy a felbukkanó szereplők megszólalásai is elkülönüljenek egymástól. A könyv egyetlen mesének tekinthető, de több történetből épül fel. A befogadást kiválóan segítik a történetet kísérő illusztrációk, amelyek Takács Mari munkái.

A szöveghez csatlakozó képek egy-egy lényeges nagyítanak fel, ezzel is szemléltetve azt, hogy a tündérlányka milyen kicsi is valójában. A varázslatos mesei és a valódi világ elemei keverednek az ábrázolásban, ami hihetővé teszi a gyerekek számára, hogy a mesében zajló események valóban megtörténhetnek,amit az ábrázolt világ kellemes hangulatát a színek is fokozzák. A mese szereplői között kevésbé kedvelt szereplők is vannak: a sokszor elvert törpe, vagy éppen a tizenegy fejű sárkány, ám hiába keressük, az ő megjelenítésük nem, vagy csak részlegesen kap helyet a képi ábrázolásban, amivel az illusztrátor a félelmet keltő figurák hatását kisebbíti.

A könyv a kissé önbizalomhiánnyal küszködő tündérlány történetét mutatja be. Az édesanyjával való beszélgetés alkalmával olyan mese szövésébe kezdenek, melyben szintén hasonló problémával küzd Tökmag királyfi. Ahogyan a mesebeli mese története halad előre, úgy csökken Pirinyó Minyó félelme is. Hozzájárul ehhez az is, hogy bár az édesanyja alakítja a történetet, abba Pirinyó Minyó is beleszól. A lány életjavaslatait a vele történt eseményekből meríti, így több ponton összeér sorsa a királyfi sorsával, a mesét pedig maga Pirinyó Minyó fejezi be. Kölcsönös igazolást nyerhetnek egymástól: a mese mesebeli kiegészítése valósul meg. A könyv így természetesen tanítói célzatú is: Pirinyó Minyó által példát mutat arra, hogy minden ember tehetséges valamiben, de néha külső beavatkozás szükséges ahhoz, hogy ennek tudatába kerüljön. Tökmag királyfi pedig azt a fajta képet állítja fel, hogy a kitűzött célok megvalósíthatók, lehet, hogy nem a legegyszerűbb módon, de kellő kitartással sikerülhet.

A mese pretextusaként Benedek Elek Világszép Nádszál Kisasszony című meséjét említhetjük. A legkisebb királyfi szintén a legszebb feleséget keresi, és hasonló utat tesz meg a boldogságának elérése érdekében. Az akadályokkal, fordulatokkal teli utazás végül olyan szerelemmel zárul mint Tökmag királyfié. A klasszikus népmesei kezdet, a meseküszöb (hol volt, hol nem volt…), a népmesei számok, a tündérek, a sötét erdő, a szerencsét próbáló és szerelmet kereső királyfi felbukkanása is efféle ismerős panelek, tipikus építőköveknek minősülnek a mesékben. Bagossy a bőséges merítéssel a tündérmesék újabb változatát állítja elő, mert jól ismert figurákat, elemeket használ fel a történet írásához.

Bagossy mesealkotásának egyedisége, hogy a mese eredetileg színpadra íródott, a darabot az Örkény Színház mutatta be 2005-ben Pogány Judit előadásában. A színpadon a mesei motívumok, az élőbeszéd hatása és a mozgás ereje még erősebb hatást gyakorolnak a gyerekekre. Az előadás színesebbé teszi a mesét, ez által pedig a gyerekek képzeletének további tarkításához járul hozzá. A színházi előadás különlegesebb abból a szempontból, hogy a mesélő által elmondottak életre kelnek s betöltik a színházi teret, a testi jelenlétük igazolást adnak létezésüknek és történetük hitelességének. Az olvasással a tér leszűkül, viszont így bensőségesebb viszony alakul ki a mesélő és a gyermek között, az egyéni befogadóképesség még hangsúlyosabbá válik. A nehezen értelmezhető részek magyarázata is megvalósulhat. Nehezen vitatható, hogy hátrányt szenved-e el a könyv az előadás élőszerűségével szemben. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az előadás lényegesen kevesebb nézőszámmal bír, hiszen az előadás csak a színházra korlátozódik, míg könyv tárgyként is sajáttá válhat. A vizuális megjelenítés, az elképzelhetőség nélkülözhetetlen a gyerekek szocializációs folyamatában, éppen ezért mindkét interpretáció célja és célközönsége a gyerekek érzelemvilágának és tudatának gazdagítása. Bármelyik formát is választjuk, tanító szándékát nem vitathatjuk, az pedig, hogy rendkívül gazdag a népmesei elemekben, még vonzóbbá varázsolhatja a gyerekek körében.