Utánad

Elillant a bánat, végre élek újra,
szabad vagyok, senkinek se birtoka.
Kidobtam életünk ostoba kacatjait,
kitakarítottam a lelkem utánad, tiszta megint.
Könnyű vagyok, mint szélben a madárpehely,
tortán a hab, gyermeket ha apja emel.
Most mindent lehet, nincsenek zárt törvényeink.
Nem vagyok jelen, lengő, szelíd hópihe
hullok csöndesen, nem tör meg semmi se.
Előttem út, fehér kőszegély, aszfaltozott
hátán lovasszekér, mi idehozott.
Ébren vagyok minden álló pillanatban,
viszem magammal, amit tőled kaptam.

 

Táncok

Futni, rohanni a kies térben kergén és vadul. Elesni, hogy felemeljenek, sírni, hogy megvigasztaljanak, elrejtőzni, hogy megtaláljanak.
A létezés játékba hív, incselkedik, zokog és nevet: kézenfogva táncolja át veled keservesen derűs gyermekéleted.

Parttalan szerelmeid elvesztették már izgató bájukat, nem kínálnak lágy nyugalmat a selymes bőrbe bújtatott vállak. A zűrzavar örvénye elért, hiába kapaszkodsz, a biztos pontok elolvadtak a négyzethálón, önmagába görbülő spirál lett az egyenes vonal. A szakadások nyomán nyíló állkapcson át a zajos semmibe zuhansz, s kapkodva próbálod összekötni újra fonalát annak, ami előtte volt. Vigyorgó démonaid tüzes táncukat járják, tekinteted a távol szögére akasztod, vársz valamit.

Meghallottam a csöndet. Ott, a szülőszoba vakító fehérjében, az izzadságszagú, vérszagú
vajúdó nők magányos alakjainak lenyomatát viselő ágy mellett, amikor fogtam a kezed.
Még nem tudtam, hogy megszületni kemény munka, nem csak elszenvedése egy hihetetlenül erős izomműködésnek, ami ha akarjuk, ha nem, kitaszít a
világra. A gyermek körbefordult, mint egy lassított felvételen.Táncával térbe véste az időt. Történt valami végleges abban a csöndben. Aztán a világból tapasztalt első érzés, a fájdalom hatására felsírt. Szeméből halott nagyapám tekintett vissza rám azzal a kemény nézéssel, amivel az ő táncába készülődött. Gyakran üldögélt a műhely karosszékében pokrócba csavart lábakkal, meleg sapkával a fején, és én szerettem meghúzódni a nagy szabóasztal melletti zugban, ahol halkan dudorászott slágerek és egy öregember csöndes derűje ölelt körül.

A vidámság parkjai 11

Ferenczy Zsolt: A vidámság parkjai 11