Szymborska Prelude
i.m. W.Sz.

öreg hölgy voltam. a kezem között
teás csésze volt. elmúltam, akár a macska.
valami mégis kaparja a falat. a csend.
mégis mindegy. minden hely magára marad.

de senki se tartja szépnek őket. a tél
nélkülem olyan, mint 24 óra. jelző nélkül
változik a nap. a kéz, a bánat. a láb, a
gyengeség. nem tudom még mire gondolsz.

például, kozmikus Szymborska-mondatra.
a protokoll gyászt követel. az idő mégis
vihartól mentes. mert én csak úgy használtam
a világot. (de nem jut eszembe, mire)

 

Self Prelude

kesztyűs kézzel fogom meg kezed.
meleg még. a meztelenség vagy
a hiány, ezek foglalkoztattak téged.
a felhő olyan, a szűk tér olyan, mint

mi. olyan voltál, olyan voltam, akár
a hó. mégis meleg. a foltozott lyuk.
száraz a bőröd. a repedéseidbe
csókolok. lihegés, zihálás, kilégzés,

ennyit látnak messziről. köhögsz
egyet, majd tüsszögök. a lakás
hidegebb. a séta közben felolvad
a jég. ahogy a tej. megérintesz.

Boros György felvétele