A szépség vonalai. Aktok az Antal-Lusztig-gyűjteményből, kiállítás katalógus, a DVD-t szerkesztette: Eleőd Ildikó, Debrecen, 2012. A kiállítás 2011. december 1. és 2012. február 26. között volt látogatható a MODEM 3. emeleti kiállítóterében.

A késő modern élménykultúra intermediális összetettségében a kommunikációs stratégiák többfókuszú innovációjával létrejövő, majd folyamatosan újragenerálódó kapcsoltság olyan kulturális-művészeti tereket fűz össze, melyek együttélése újfajta befogadói pozíciót vár el, így a recepció feladata egyre komplexebbé válik. Az internet s a digitális technológiák létrehoznak egy új, egy másik „jelenlétet”, mely megengedi, egyszersmind megköveteli, hogy az eddig hagyományosan az épített nyilvános terekhez kötött befogadói perspektíva egy privát szférában történő, közösség nélküli interpretáció felé mozduljon el. Eme jelenség szemléletes példája a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ DVD-katalógusa, mely egy könyvformátumú múzeumkatalógus utódja, s tematikáját illetően az akt izgalmas dimenzióiba kalauzol el, amit az Antal-Lusztig gyűjteménynek köszönhet a közönség.

 A múzeumi tér mint keret hiánya
A kiállításra látogatókat a múzeumba való belépéskor, de már jóllehet, az épület vonzáskörzetébe kerülvén is számos inger érheti. Az épület térrendezése, a térhasználat testi, fizikális tapasztalása, az alkotások témája, ki- és elhelyezésének logikája, vagy éppen az annak hiányából adódó feszültség, a szórakoztató, olykor bizarr kellékek által termelődő impressziók, s a közösségben történő értelmezési aktus mind-mind új narratívákat emelnek be, vagy meglévőket transzformálnak át, így ezek által alakulhat ki egy összetett tapasztalat az adott gyűjteményről.

A “látogatóbarát múzeumról” folytatott diskurzus (…) az élmény vonatkozásában beszél a szórakozás és a kulturális tevékenység teréről; az “eseményközpontúságról” és részvételről; az építészet és térelrendezés vonatkozásában pedig fizikai térélményről és érzelmi kapcsolódásról. (Huszár Zsuzsa, A múzeum, ahogyan önmagára emlékszik) A virtualizált kiállításon nincs nyilvános, közösségi szféra, hiányzik a múzeumi tér mint keret, de a művek bármikor komfortosan „látogathatóak”, mindössze egy számítógépre, internetre van szükség, s persze a hordozóra. A Szépség vonalai kiállításkatalógusának felülete felhasználóbarát keretek között, egyszerűen kezelhető módon próbál kiengesztelni az autentikus múzeummiliő hiányáért.

A múzeumi hagyomány
A görög museion „múzsáknak szentelt berek” jelentéssel bír, s az Antal-Lusztig-gyűjtemény múzsái most egy izgalmas online térben léteznek. A museion szó az antikvitásban már tudományos gyűjteményeket jelölt, melyekben főként írásos feljegyzések voltak, a templomokban, szentélyekben pedig kezdett kialakulni a tárgyi emlékek megőrzésének kultúrája. Ritkaságokat, régiségeket, művészeti alkotásokat később a középkorban is gyűjtöttek, a néprajzi tárgyak felhalmozása pedig a nagy földrajzi felfedezések idején kezdődött meg. „A 18. században a múzeum jelenthetett könyvtárat, dolgozószobát, szertárt, lehetett különleges természeti tárgyak gyűjteménye is. A múzeumi gondolat Európában két párhuzamosan futó irányzat, a romantika és a klasszicizmus jegyében formálódott, s a nemzeti és egyetemes emlékezés objektivációjaként intézményesült. (…) A mai tendenciákra és elvárásokra a látogatóbarátság, a nyitottság, az interaktivitás és a virtualitás fogalmaival utalunk.” (Huszár Zsuzsa, uo.) Napjainkban az élménykultúra fogyasztói igénye a látvány, s kialakult a szükséglet a szórakozásként értett művészet iránt.

 Az alkotások halála és feltámadása
A kiállított tárgyak, festmények metaforikus halálának gondolatát idézi Karen Benbassat-tól Huszár Zsuzsa, amikor arról beszél A múzeum, ahogy önmagára emlékszik című tanulmányában, hogy az alkotások, ahogy a múzeumok falára kerülnek, „elpusztulnak”. Megszületésük után, az alkotás folyamatából kilépve, önálló életre kelvén ugyanis nem garantált, hogy „kulturális közhasznuk” lesz, azaz önnön létükkel hozzájárulnak a társadalom szellemi gyarapodásához. „Életük” egyben a „haláluk” is. Izgalmas kérdés, hogy egy virtualizált kiállítás esetében miképpen beszélhetünk az alkotások „temetéséről”, és lehet-e szó „feltámadásáról”?

Ha a művek szimbolikus halála a múzeumok falaira kerülve történik meg, akkor egy digitális technológia révén rekontextualizált kiállításanyag új életre kel, sőt nemcsak az opuszok „feltámadását” hozza el ez a formátum, de a halhatatlanságát is. Eljön a virtuális öröklét a megelevenedést követően. A tárlat időtartama behatárolhatatlan, az időkeret a végtelenségbe tágul. Továbbá a „kortárs” jelleg hozzájárul(hat) a fiatalok „múzeumlátogatási” arányának növeléséhez is, hiszen a webkettes generációhoz az online platformokon keresztül vezet az út.

A szépség vonalai kiállítás kiállítás anyagát és a műalkotásokhoz kapcsolódó kísérőanyagokat tartalmazó DVD-felület öt tartalmas menüpontjával járul hozzá az e-múzeumban történő kultúrafogyasztáshoz.

A szépség vonalai
A MODEM kiállításán az Antal-Lusztig-gyűjtemény aktfestményei, akt tanulmányrajzai, grafikai munkái és szobrai kerültek egymás mellé jellemzően a klasszikus modernség irányzatából, s már nemcsak ikonográfiai témaként, hanem formaproblémák tárházaként kezelik a műfajt.

A DVD bevezető írása A szépség vonalaihoz kapcsolódva enged betekintést az akt fogalmi hálójába, s történetiségéről is szót ejt: „E műfaj a művészet történetében hosszú időn keresztül csupán közvetett kifejezése volt a kitárulkozás és a szemérmesség között ingadozó testnek, hiszen a bibliai és mitológiai történetek sajátos módon éppannyira elfedik a meztelenséget, mint amennyire megmutatják azt.” Az első menüpont Bódi Katalin Az aktról írt esszéjét tartalmazza, melyben a meztelenség és a testiség bibliai és antik vonatkozásairól, az akt jelentésének történeti változásairól, a testábrázolás egyéb képzőművészeti ágairól, a műfajok – mint szobrászat, festőművészet, fotográfia – együttéléséről, egymásra hatásáról, s általuk nyert új jelentésekről olvashatunk.

Az Antal-Lusztig-örökség
A többközpontú – szakrális, filozófiai, mitológiai, mese-és álomvilágból is építkező – képzőművészeti válogatást két generációnak, nagyapának és unokájának köszönhetjük – tudjuk meg a következő, Az Antal-Lusztig-gyűjtemény című menüpontból.

A gyűjteményből nemcsak korok, iskolák jellemzőit ismerheti meg a néző, de egyes életművek is tisztán kirajzolódnak. Az alkotások többek között Csontváry Kosztka Tivadar, Bálint Endre, Kondor Béla, Samu Géza, Mattis Teutsch János, Tóth Menyhért, Ország Lili, Keserű Ilona, Vajda Lajos, Vajda Júlia, Földi Péter, Csernus Tibor pályájának állomásait mutatják meg.

Az Antal–Lusztig-gyűjteményt – amely kettős neve ellenére főként az unoka ízléséről árulkodik – leggyakrabban a „lírai”, „melankolikus”, „meditatív” jelzőkkel illetik (…), de a „tragikus”, „igazságkereső” hang mellett jelen van a groteszkbe hajló humor, az irónia is – derül ki a továbbiakban. A gyűjteményről írt összefoglaló megadja a gyűjtők koncepcióját, a gyűjteményben szereplő alkotások fő tematikáit, s felhívja a figyelmet arra az együttműködésre, „sajátos testvériségre”, mely révén a MODEM kiállítást nyithatott meg a munkákból, így a magángyűjtemény közkinccsé válhatott.

Ha tovább böngészünk, el is érkezünk a DVD legizgalmasabb szekciójához, melyben a Reprodukciók címet viseli, s fotókon keresztül enged betekintést a kiállítás aktmegjelenítéseibe.

Vonalakkal határolt „fantáziatestek”
Számomra a kiállítás legizgalmasabb pontja a vázlatos, vonalakkal történő testábrázolás, melynek szépsége, erotikája, egyszersmind lényege az aktok kapcsán a néző előzetes testtapasztalásainak mezejéről táplálkozik, amennyiben azokat az interpretáció során előhívja emléktárából. A fényképeken szereplő aktmegjelenítések “ki vannak mondva”, direkten irányítják a tekintetet, idegen élményt hordoznak. A képek jelentésteli felületek. Kiemelnek valamit – többnyire – a “kinti” téridőből, és ezt absztrakcióként (a téridő néhány dimenzióját a sík két dimenziójára szűkítve) teszik elképzelhetővé számunkra. (Vilém Flusser, A fotográfia filozófiája ) A fényképek segítségével eleve adott módon utazhatunk a tér-idő kontinuumban, viszont az aktvázlatok ideje és tere a szemlélődő empirikus élményeire hagyatkozik, így azt az időt és teret, melyben a jelentés létrejön, a néző alkotja.

 A vonalak közé és köré magunk kreálunk egy szimbolikus testet, mi tesszük “élővé”, legalábbis fényképszerűvé, amely így inkább egy bevillanó álomképhez vagy látomáshoz hasonlítható. Egy „fantáziatestet” fényképezünk össze, ahol az “apparát” maga az agy.

Módosult jelentések – szobrok az Antal-Lusztig gyűjteményben
Virtualizált tárlatunk nem elhanyagolható darabjai aháromdimenziós művészi kifejezések, a szobrok sem. A néhol bizarr kivitelezésű alkotások térbeliségükkel vannak leginkább hatással az érzékelésre, így egy fényképpel dokumentált szobortest veszít a mű eredeti jelentéséből. Egy szoborról készült kép másként referál formáról, színről, méretről, szerkezetről. A fényképet készítő személy perspektívájából szemlélődünk, ezáltal bizonyos részleteket, összefüggéseket eltérő módon tapasztalunk a fotográfia természetéből, s a szobor háromdimenziós voltából adódóan. Ez módosítja az eredeti jelentést, hiszen az elrendezéssel, határvonalakkal együtt alakul ki annak komplexitása.

Enteriőr a valóság felé
A DVD soron következő menüpontja, a Műjegyzék, segítséget nyújt abban, hogy azonosítani tudjuk a kiállítás opusait, majd az Enteriőr című egység elénk varázsolja a MODEM belső terét, az Antal-Lusztig gyűjtemény festményeivel, grafikai munkáival, szobraival, tanulmányrajzaival. Nagyon ötletes megoldás ez, mert így megidéződik a múzeummiliő. Ezt hiányoltuk leginkább virtuális kiállításból, de a DVD készítői erre is gondoltak.

Összességében egy kellemes designnal megalkotott, tartalmas felületet hozott létre a Modem az Antal-Lusztig-gyűjtemény aktjaiból, s ehhez a kísérőesszék is nagyban hozzájárultak. Általa egy virtuális túrát tehetünk a XX. századi és részben a kortárs aktmegjelenítések, testreprezentációk (egyik) sűrű erdejében. Sőt, unokáink is csatlakozhatnak majd hozzánk, ahogyan Antal Péter tette Lusztig Sámuel nyomdokaiba lépve.

*

képek forrása: modem