Bognár Péter Petri-díjas költő verseskötete a Magvető Könyvkiadónál jelent meg nemrégiben Bulvár címmel. Ebből az alkalomból kérdezte őt szépirodalmi szerkesztőnk, Borbély Szilárd.

Borbély Szilárd: A Bulvár második köteted. Milyen érzés ma második kötetesnek lenni?

Bognár Péter: A Bulvár a második első kötetem. A 2005-ben megjelent első kötet szinte semmiféle visszhangot nem keltett, így történhetett, hogy a Petri-díj kuratóriuma nem tudott a könyv létezéséről és tavaly nekem ítélte a kötettel még nem rendelkező költőknek létrehozott elismerést. Második első kötetesnek lenni jó érzés, ha már így alakult, ezt a haladványt szeretném folytatni egy harmadik, egy negyedik stb. első kötettel.

Borbély Szilárd: Mikor találkoztál először Petri nevével és mit jelent számodra?

Bognár Péter: Petri munkásságát valamikor a gimnázium alatt ismertem meg. Elsősorban humorát tartom fontosnak. Nagyon sokat tanultam tőle arról, hogy a komor tematika és a humor hogyan erősíti, egészíti ki egymást. Becketthez hasonlóan Petri is szörnyűnek, kilátástalannak tartja a létezést, de ezt mintha mégsem venné halálosan komolyan.

Borbély Szilárd: Még a pálya elején jársz, hadd tegyem fel a kérdést: a költői beszédet érvényes választásnak érzed, mintha egyre korszerűtlenebbé válna?

Bognár Péter: Nem érzem, hogy a költészet kezdene korszerűtlenné válni. Bizonyos költői szerepek, nyelvek elavulnak, ez természetes. A költészet feladata éppen az, hogy újra és újra kidolgozza a világhoz való nyelvi hozzáférés lehetőségét. Ha valaki úgy érzik, hogy a költészet ma használhatatlan, nem ad eszközt az életben, a mindennapokban való eligazodáshoz, akkor ez szerintem nem a csalódott olvasó, hanem a kortárs költészet hibája.

Borbély Szilárd: A Bulvár üdítően kilép a lírát sokáig jellemző belterjességből. Ez természetes, magától értetődő döntés volt vagy a marketing is befolyásolt?

Bognár Péter: A költészet lényege talán a világhoz való nyelvi hozzáférés elavult összetevőinek korszerűsítése. Vagyis a használatban lévő költői nyelvből, nyelvekből való kilépést a költészet szükségszerű velejárójának tartom, Hrabal azért olvasott, hogy tudja, mit nem kell már megírnia, mi az, ami már megvan. Amíg a forgalomban lévő költői nyelvek között találunk olyat, amelyik minden tekintetben érvényesnek tűnik, addig azon belül próbálunk hozzáférni a világhoz. Ha valaki belterjesnek érez egy költői hagyományt, akkor úgy látja: ami másoknak még működőképes, neki már nem az. A kortárs magyar költészet egy részét a magam számára valóban használhatatlannak találom, helyette az egyetemes líra más rétegeit igyekszem továbbfejleszteni.

Borbély Szilárd: Egy elitműfaj keretén belül, amivé a líra óhatatlanul vált, a cím az ellenbeszéd, a bulvár tematikáját és hangját ígéri. Rejlik itt provokáció is?

Bognár Péter: A költészet, ami addig nyelvileg megközelíthetetlennek tűnő jelenségeket, jelentéseket tesz mondhatóvá, szerintem mindig provokáció, egyszerűen azért, mert szükségszerűen a korábbi nyelvhasználatok alternatívájaként lép fel. Ilyen értelemben gondolom provokációnak a kötet címét és szövegeit. Nem értek egyet azzal, hogy a líra elitműfajjá vált volna, és nem értek egyet a kortárs költészet azon képviselőivel, akik ezt a fikciót elfogadva eleve lemondanak azokról a potenciális olvasókról, akik nem képzett irodalmárok. Ha a magyar nyelvet használók közössége nem a kortárs költészetet, hanem a Blikket olvassa, akkor ezt – részben legalábbis – a kortárs költészet hibájának tartom. A költészet és a bulvár hagyományos tematikája nem áll messze egymástól, a bűntényekről, szerelmi kapcsolatokról, botrányokról beszámoló újságok ugyanúgy a halálról, az emberi viszonyokról, a normákról stb. igyekeznek mondani valamit, mint a költészet. Az, hogy a Blikkből naponta durván százhetvenezer példány fogy el, míg ezres példányszámban kinyomtatott verseskötetek alig találnak vevőt, számomra elsősorban azt jelenti, hogy a kortárs költészet elvesztette az olvasók bizalmát. Ez, úgy gondolom, egyáltalán nem természetes, nem szükségszerű és nem jó folyamat.

Borbély Szilárd: A politika mostanában annyira összezavarodott jelentésű szó, hogy a politikai költészetet újra fel kellett fedezni. Számodra mintha ez nem volna ilyen reveláció. Mit is gondoljunk a Bulvár politikai állásfoglalásáról?

Bognár Péter: Mit értünk politikai költészet alatt? A Bulvár szerintem több síkon is az olvasó megtévesztésére törő szöveg. Eljátssza, hogy krimi, de a bűnügyi narrációk legfontosabb elemeit elhagyja. A felkeltett várakozás a szerkezet szintjén kielégül ugyan, az utolsó versben megtalált bizonyítékról mégsem tudjuk meg, hogy micsoda és hogy valójában mit is bizonyít. Ugyanilyen álca számomra a kötet politikai költészetként értelmezhető rétege is. Ha politikai költészet alatt a politikai kérdésekben állást foglaló költészetet értjük, akkor a Bulvár szerintem nem tartalmaz politikai verseket, a szövegek a politikát inkább mintha anyagként kezelnék, ezen az anyagon keresztül valami általánosabb tartalomhoz igyekezve hozzáférni.

Borbély Szilárd: Közeleg a Mikulás. Ha az ország is kitenné valahová, Hegyeshalom vagy Záhony elé Miklós nap hajnalában a csizmáját, te mit kívánnál, hogy tegyen bele?

Bognár Péter: Humort. A világ felfoghatatlanul szép. Na nem mintha az volna, de én annak látom. Valahogy így szól Pepin bácsi életfilozófiája, amely számomra azt jelenti, hogy az élet, a világ mibenléte csak a humor eszközével közelíthető meg, benyomásaink e nélkül mindenképpen féloldalasak lesznek.

***

Bognár Péter BULVÁR című kötetének december 4-én kedden 19.30-kor lesz a bemutatója a Nyitott Műhelyben (Budapest XII., Ráth György u. 4.).