Körbe a kert
Udvarold körbe a kertemet,
legyen hazám. Legyen árva.
Legyen kire nem sértődni meg.
Ne legyen törés. Legyen gomb a kabáton
és cérna. Készületlen nyíljon
a szívem, a hangos.
Nyíljon a virág ki, ne kelljen bontsam,
bomoljon magától, tízszer.
Figyeljek jól, legyen mire figyelnem.
Legyen ősz. Hervadjak hosszan, szépen.
Udvarold körbe a kertemet,
hogy ne kelljen tovább várnom,
hadd legyek én fenn a színpadon,
és a néző is én, legyek százszor.
Legyek a taps. Aki tapsol,
a kritikus, aki mindig ott van,
és a vidéki lány, aki nincsen.
Udvarold körbe a kertemet,
az udvarlástól lesz csak a kertem,
legyél az, akitől félnem kell,
ha nincs tolvaj, nem is lesz kertem.
Legyél a kerítés, kedvesem,
hogy mégse tudjak kihajolni,
jaj, legyél a léc, hogy legyen rés
mindig csak nézni a kintet.
