A szombati fejezet

Délután Eszterrel Leányfalura megyünk, a gyerekeket pedig átvisszük a nagymamához. Kettő óra kilenc perc. A gyerekek alszanak. A három-negyvenes révvel megyünk, négykor kezdődik a kiállítás-megnyitó a faluházban. Anett férje, Attila, fest, az ő kiállítása lesz most, Anna és Laci fognak zenélni.

Holnap Leventéékhez megyünk. El akartunk jutni hozzájuk a két ünnep között, de folyton betegek voltunk. Holnap visszük a gyerekeket is.

Kettő óra húsz. Harmincadikán lesz a születésnapom. Eszter nem szereti. Azt mondja, túl közel van a karácsonyhoz. Leventének adtam egyszer egy könyvet, de nem olvasta. Leventétől kaptam egyszer egy könyvet, de nem olvastam. Az ajándékok miatt.

 A sárga fejezet

Próbálom disztichonba szorítani az esemes tartalmát, hogy a boltba érve el ne feledjem. „Tíz dekagramm gépsonka, szezámmag, zsemle, ha morzsa, persze banán is, öt-hat sárga banán.” Kissé elszontyolodik, jobb lenne a banán is, ha rímelne rá a banális, de ezt a szót most nem sikerül ütemek közé préselnie.

Item: utódaimra testálom minden vétkemet.

Mit jelent olvasni? A Vizsgálódások egyetlen igazán érdekes kérdése ez. Mit jelent írni? Az előzőnél semmivel sem érdektelenebb kérdés. (Hogy is fogalmaz Nietzsche? Ez a számomra való.) Vegyük az orosz újság esetét. A hiba izgalmasabb, mint a javítás.

A pénteki fejezet

Radnára mentünk. Apám sok pénzt adott. Odaadtam az egészet a cigányoknak. Van, aki éhenhal. A halál oka: az étel hiánya. Van, aki ételmérgezésben hal meg. A halál oka: az ételben jelenlévő szín. A név neve, ha névtelen, értelmetlen az értelem. A szem szeme, ha szemtelen, ártalmatlan a kényelem. Azon gondolkodom, hogy lehet-e minden fejezetet ugyanazzal a mondattal kezdeni? Van, aki ételmérgezésbe hal bele. Azon gondolkodom, hogy meg lehet-e ismételni a halhatatlanság izzadságszagát?
Apám haragudott.

A zöld fejezet

Zoli mondta reggel a hajón, hogy decembertől meg fog szűnni a brikó. Tudom, mondtam én reggel a hajón, előző este hallottam a rádióban. Ki is kapcsoltam, ne szóljon muzsika. Csöndet minékünk, hallgatást.

Meglehetősen szomorú dolog ez, már csak a reklámújságok miatt is. A reklámújságokat nagyon szeretem, főleg a brikóét, mert jó nagy, és kiváló minőségű papír, igen jól ég, sőt nagyszerűen. Már nyáron elkezdtem gyűjteni a monumentális brikós újságokat, és alig vártam, hogy jó hideg tél legyen, előre élveztem a begyújtás örömét.

A brikó megszűnése tehát azt jelenti, kevesebb lesz idén télen a meleg. A teszkónak is könnyen éghető újságai vannak, de semmi sem tart örökké. A hajó is gyakran leáll. Lassan már nem lesz hely, ahol a megszűnő dolgokról beszélhetünk. Amióta megrendeltem a fát, mínuszban vagyok.

Mi az a munkahelyvédelem?
Olyan az életünk, mint a brikó: barokkos. A festett látszat mögött természetes és elkerülhetetlen pusztulás.
A minap Piroska jajongott a tanáriban. Bocsánatot kért, mert jajong.

Mindenkinek joga van a jajongáshoz. Just murmugandi, azt hiszem, a rómaiak így hívták ezt. Éppen ebben áll a különbség a diktatúra és a demokrácia között. Mindkét rendszer megköveteli tőlünk, hogy azt tegyük, amihez egyáltalán nem fűlik a fogunk, az utóbbiban azonban helyet adhatunk nemtetszésünknek.
Piroska azóta hiányzik.

A csütörtöki fejezet

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tévedés. Ez a tévedés abban áll, hogy a szerda már harmadik napja nem mozdul a csütörtök felé. Határozzuk meg az álregény fogalmát, ha már szerda van. Csak arra ügyeljünk, hogy ne mondjunk csütörtököt.

Az álregény nem azonos a rossz regénnyel, hiszen egy valódi regény is lehet rossz regény. Az álregény ismérve, hogy írója valóban tehetségtelen.

Tegnap felvettem azt a srácot, aki már tegnapelőtt is stoppolt, hiszen szerda van. Az a srác azt gondolja magáról, hogy szabad. Szentendrén utcazenél.

Tegnapelőtt azért nem vettem fel, mert benn állt a busz a buszöbölben, nem tudtam volna megállni. Megálltam tehát, hogy felvegyem. Tegnap azért vettem fel, mert szerda van. Nem állt busz a buszmegállóban. A Lapidáriumnál stoppolt, nem a pataknál, mint a szerdát megelőző szerdán.

Erről van egy aranyos történetem, de nem mondom el. Hol a gitárod, kérdeztem. Most egy házat építünk Pomázon, felelte. Sörösüveg volt a kezében, úgy szállt be, nem kötötte be magát.

Nem akarok erről az emberről mesélni. Szabadsága sérti az én szabadságomat.

A bűn maga a létezés. Határozzuk meg a bűn fogalmát, ha már szerda van. A bűn színe szerdán fekete.

A felelősségtől való rettegés távolról sem lehet azonos a szabadsággal.

Lukács a tulok gyomrában talált halakkal eteti a sast. Az oroszlán az angyal tétova szárnyait tépázza áprilisban. A látvány a templom párkányáról gyönyörű és bizonytalan.

 A piros fejezet

Ha valaha regényírásra adnám a fejem (úgy értem, írnék egy valódi álregényt), keresve sem találnék jobb regényalakot apósomnál. Persze nem azzal kezdeném, hogy ezerkilencszáznegyvenhét augusztus tizenhetedikén született Visegrádon, hanem azzal a jelenettel indítanék, amikor Uzival hármasban feldobáltuk a kukoricát a garázs fölötti padlásra.

Egy esős októberi napon Uzi fent állt a padláson, apósom a létrán, én pedig hordtam a zsákot a remorkáról. Egy viszonylag éles kés segítségével kiszabadítottam a zsák száját, vödörbe öntöttem belőle a kukoricát, majd a sárga vödröket apósom kezébe adtam, aki Uzi kezébe adta, ő pedig terítette a padláson a kukoricát, mint a Jóisten a mennyek országában a hópelyheket.

Közben az irodalmi Nobel-díjról beszélgettünk. Szeptemberben olvastam egy könyvet a témában, Esztertők laptam valamelyik karácsonyra.

Apósom azon a véleményen volt, hogy Jókai is bizonnyal megkapta volna, ha nem hal meg idejekorán, hiszen Viktória királynő kedvenc olvasmányai közé tartozott Az arany ember, a magyar Midász király története. Próbáltam érvelni a minőség szempontja mellett, mert csak később jutott eszembe a döntő érv: Jókai ezerkilencszáznégyben hagyott itt bennünket (persze nem minket), az első Nobel-díjat pedig ezerkilencszázegyben osztották ki.

Jókai tehát háromszor-négyszer megkaphatta volna, Tolsztoj azonban soha nem kapta meg (ellentétben Adyval, aki bele is halt).

Az első fejezet

Kezdjük mindjárt az elején. Határozzuk meg pontosan, mi a lyuk.
Lyuk. Kettőspont. Fényáteresztő-képességgel rendelkező hiány.
Tegnap a néne szőlőt hozott nekünk. Lelkünkre kötötte, hogy mossuk meg jól, mielőtt a gyerekeknek adunk belőle, mert az Ildi gyerekeinek hasmenése lett tőle.
Volt ott egy kép. Egy akt. A bal felső sarokban két körte volt. A körték erotikusabbak voltak, mint az akt mellei. Jézus első csodája ez.
Négy fia volt. A sas csellózni tanult.

Soltész István / apa