A 12 legszebb vers program keretében 2013. április 26-28. között  kerül megrendezésre Szombathely–Celldömölk–Csönge helyszínekkel Weöres Sándor Valse triste című verséről szervezett konferencia számos kísérőrendezvénnyel.
*
A konferencia- és könyvsorozat (2007–2013) története:
„Az ma már a kérdés, hogy egyáltalán mit kezdjünk a kultúrával, mit kezdjünk a költészettel a harmadik évezredben.”
 (Margócsy István, Koltó, 2007. szeptember végén)
A rendezvény és a könyvsorozat célja, hogy kísérletet tegyen a magyar irodalmi kánon 12 remekművének újraértésére és újraértelmezésére. A versek közismert és kedvelt költemények, az egyetemi képzés és a középiskolai tananyag fontos darabjai, melyek nemegyszer a tudományos gondolkodást is megtermékenyítették az elmúlt évtizedekben.
*
A konferenciák (és az előadások anyagából készülő tanulmánykötetek megjelenésének) sorrendje:
1. Szeptember végén (Koltó–Nagybánya) 2007. ősz
2. Apokrif (Szombathely–Bozsok–Velem) 2008. tavasz
3. Szondi két apródja (Szécsény–Drégelypalánk) 2008. ősz
4. Esti kérdés (Esztergom) 2009. tavasz
5. Levél a hitveshez (Abda–Pannonhalma) 2009. ősz
6. Hajnali részegség (Szabadka–Újvidék) 2010. tavasz
7. Ki viszi át a Szerelmet (Veszprém–Ajka–Iszkáz) 2010. ősz
8. Kocsi-út az éjszakában (Nagykároly–Érmindszent–Nagyvárad) 2011. tavasz
9. A közelítő tél (Szombathely–Celldömölk–Egyházashetye) 2011. ősz
10. A vén cigány (Székesfehérvár–Kápolnásnyék) 2012. tavasz
11. Eszmélet (Balatonalmádi–Balatonszárszó) 2012. ősz
12. Valse triste (Szombathely–Celldömölk–Csönge) 2013. tavasz
 + 1. Szeptember végén (Koltó–Nagykároly–Nagybánya– csak Nagy Versmondás és számvetés) 2013. ősz
*
Weöres Sándor: Valse triste
Hüvös és az öreg este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hűvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hűvös és öreg az este.
Weöres Sándor szobra Szombathelyen (Veres Gábor, 2007)