Somlyói Annának és Kováts Juditnak
Dsida-hanggal – –

Nem lesz csatlakozás. Több évtizednyi késést jeleztek.
Aszva ülünk igaz történeteken. Úgy mint a vermekben
tizenévesen. Kiskedden, dobszerdán, szerelemcsütörtökön.
Nagypénteken. Kezünket marja lúg, hamu, kender
fejünket petróleum. Tetves-emlékezet. Lihegő-kiguvadt
szemek. Áporodott hagymaszag. Vizelet. Ürülék. Meddő
jelen. A lélekről senki nem beszél. Ha van. Sebes. Bűzös
az is mint a test. Mi a haza a nemzet. Ki van ki ellen.
Mi ez a harc. Mire képes az ember. Csak magyar, zsidó,
román, orosz, német. Az istállókban katonák. Oroszok.
Részegek. A frontvonal. Vér, ondó, szétszaggatott harisnya.
Nemi fegyverek. Szégyenakasztott. Agyonlőtt nőnemek.
Szavanincs gyalázat. Állatok Vágya. Félelme.
Állomás rég nincsen. Lebombázták. Sors rég nincsen eladták.
Csak az úgy van. Szerencse sincsen. Csak egyenruhák.
És benne ideológiák. Szeretném ha valaki rám mosolyogna,
és szerettem volna úgy, mint ahogy Szűz Mária. De akkor
senki nem aludt. Senki nem szólt. Kiszaggatták a kezemet.
Vittek. Nyúztak. Kövér vércseppek hullottak a lábam közül.
Égő gyertyacsonk. Lábam között őrület. Megtagadva és eltitkolva
minden mi lehettem volna nagypéntek szerelemcsütörtökdobszerda. –

Paul Gauguin: A szüzesség elvesztése (címvariáció: A tavasz ébredése), 1891