A Dickens név hallatán legtöbbünk valószínűleg Charles Dickensre, a híres angol íróra gondol, aki olyan – több filmadaptációt is megért – irodalmi alkotásokkal ajándékozott meg bennünket, mint a Twist Olivér, a Copperfield Dávid vagy a Szép remények. Azonban él Angliában egy hölgy, aki ugyancsak a Dickens családnévvel büszkélkedhet, és írással (is) foglalkozik. A családnevek egyezése nem véletlen. Kovács Ágnes Charles Dickens ük-ük unokájával, Lucinda Dickens Hawksleyvel beszélgetett. Nyári interjúsorozatunk harmadik része.

Kovács Ágnes: Természetesen Magyarországon is ismerjük az ük-ük nagyapád, Charles Dickens műveit, illetve több filmet is, melyek a művei alapján készültek, viszont rólad eddig nem sokat hallottunk, pedig te magad is írsz. Mikor vált egyértelművé számodra, hogy Charles Dickens nyomdokaiba szeretnél lépni?

Lucinda Dickens Hawksley: Már egész kicsi koromtól fogva tudtam, hogy író akarok lenni. Akkoriban nem is Charles Dickens, sokkal inkább Roald Dahl és Penelope Lively inspiráltak engem; két olyan író, akiknek a könyveit gyerekként újra és újra elolvastam.

K. Á.: Hány éves voltál, amikor írni kezdtél és miről írtál először?

L. D. H.: Erre nehéz válaszolni, mert mindig is szerettem írni. Már iskolás koromban rengeteg novellát írtam, viszont hogy melyik volt az első, azt már nem tudom.

K. Á.: Milyen jellegű dolgokat írsz?

L. D. H.: Életrajzokat és művészettörténetről, Londonról és történelemről szóló könyveket írok (ezeken kívül pedig útleírásokat is készít; egy Gibraltárról szóló beszámolóját Ed Lacy-díjjal jutalmazták – a szerk.). Megjelent írásaim közé tartozik Lizzie Siddal (19. századi, prerafaelita modell, művész és költő), Kate Perugini (művész, Charles Dickens lánya) és Charles Dickens életrajza. Ez utóbbi az író 200. születésnapjának tiszteletére készült. Nem életrajzi írásom például: Essential Pre-Raphaelites (A legfontosabb prerafaeliták), 50 British Artists You Should Know (50 brit művész, akiket ismerned kellene) és When Art Really Works (Amikor a művészet tényleg hat).

K. Á.: Miért éppen ezek a témák foglalkoztatnak?

L. D. H.:A világ legcsodásabb városában, Londonban élek, Ez a város nem csak gyönyörű, de a történelme is lenyűgöző. Vidéken nőttem fel, de minden iskolai szünetet a nagymamámnál, Londonban töltöttem. Miután felvettek az egyetemre, végleg ide költöztem. Elképzelni sem tudom, hogy valaha is elhagyjam ezt a várost – London hihetetlen módon feltüzeli a képzelőerőt. Életrajzi könyveket egyszerűen csak azért kezdtem el írni, mert volt egy ember, Kate Perugini (Dickens művészlánya), akinek az életrajzát mindenképpen meg akartam írni. Miközben ezen a művön dolgoztam, rájöttem, mennyire érdekes életrajzot írni – azért mert az emberek érdekesek.

K. Á.: Mit jelent számodra az írás, illetve írónak lenni? Vannak íráshoz kapcsolódó rituáléid?

L. D. H.: Mindig is író akartam lenni. Szerencsésnek tartom magam, hogy végül olyan karrierem lett, amilyenről álmodtam. Óraadóként is dolgozom, és élvezem, ahogy a két munka kiegészíti egymást. Nem igazán vannak íráshoz kapcsolódó rituáléim, viszont mielőtt véglegesíteném egy-egy könyvem kéziratát, mindig nagytakarítást végzek otthon.

K. Á.: Milyen érzés egy világszerte híres és kedvelt író leszármazottjának lenni? Sohasem érezted, hogy jó lenne, ha más családneved lenne, nem pedig Dickens?

L. D. H.: Erre a kérdésre nehéz válaszolni, mert mindig is tudtam, hogy tőle származom. Van egy másik nevem is: Hawksley. Amikor olyasmiről írok, ami valamilyen módon kapcsolódik Dickenshez, mindig a Dickens Hawksley nevet használom, viszont más írásaim esetén csak a Hawksley nevet tartom meg, éppen ezért a legtöbb könyvem Lucinda Hawksley név alatt jelenik meg.

K. Á.: Melyik volt az első Dickens-regény amit olvastál és hány éves voltál ekkor?

L. D. H.: Attól tartok, nem tudom! Azt hiszem, talán a Twist Olivér volt az, de nem vagyok benne biztos. Dickens összes könyve megvolt nekünk otthon, én pedig mindig csak leemeltem egyet a polcról; azt olvastam, ami a kezembe akadt.

K. Á.: Az ük-ük nagyapád művei közül melyik volt rád a legnagyobb hatással és miért?

L. D. H.: Ez ismét egy olyan kérdés, amit nehéz megválaszolni, mivel a könyvei nagyon sok témát felölelnek és a mindennapi élet több területét is inspirálják. Az A Tale of Two Cities (Két város regénye) például egy remekül megírt, megható történet. Mégis, az a történet, amelyik talán a legnagyobb hatást gyakorolta rám, az az A Christmas Carol (Karácsonyi ének)

K. Á.: És az ük-ük nagyapád élettörténetében van esetleg olyan dolog, ami hatást gyakorolt rád?

L. D. H.: Szerintem Dickens hihetetlenül érdekes ember volt. Minden pszichológus hallgatónak tanulnia kéne az életéről és a személyiségéről. Dickensre ugyanis nagyon mélyen hatott a gyermekkora és az őt akkoriban ért hatások nagy mértékben befolyásolták írásait.

K. Á.: Jelenleg dolgozol valamilyen szövegen?

L. D. H.: Nemrég fejeztem be egy írást a nagy-britanniai nőmozgalomról. 1928-cal zárul az áttekintés íve, ugyanis ez az a dátum, amikor minden nő szavazati jogot kapott az Egyesült Királyságban. Ez a munka most, 2013 májusában jelent meg (a könyvről bővebb információ ezen a linken érhető el).

K. Á.: Mik az írással kapcsolatos jövőbeli terveid?

L. D. H.: A Kate Peruginiről (született Dickens) írt életrajzom legújabb kiadása idén júliusban fog megjelenni Amerikában. Egy másik könyvem pedig, melyet néhány hónapja fejeztem be, idén novemberben kerül a boltokba. Ez is egy életrajzi mű, mely a szobrász, Louise (Lujza) hercegnő (Viktória királynő és Albert herceg lánya) életét mutatja be. További terveim egyelőre nincsenek, jelenleg egy kis szünetet tartok és próbálom kigondolni, miről írjak legközelebb.

K. Á.: Említetted, hogy az írás mellett óraadó is vagy. Milyen kurzusokat tartasz?

L. D. H.: Amerikai egyetemistáknak tanítok művészettörténetet, valamint egy londoni főiskolán egy Dickensről szóló kurzust is tartok.

K. Á.: Az írás és óraadás mellett foglalkozol még mással is?

L. D. H.: Igen, a londoni National Galleryben dolgozom, ahol tárlatvezetéseket szoktam tartani, a festményekről és az azokon látható alakokról beszélek a látogatóknak. Mivel szónok is vagyok, nagyon sokszor tartok nyilvános beszédet, valamint sok tévés és rádiós felkérésem van. Ilyen alkalmakkor Dickensről és saját könyveimről is beszélek.