Kulin Borbála beszélgetése Kövesdi Leventével Katalin Bírónő című krimije apropóján

Kulin Borbála: Hogy hogy jutott eszedbe, hogy éppen krimit írjál, miért kezdett el foglalkoztatni ez a műfaj?

Kövesdi Levente: Ez az írás egy pályázatra született, amiben kifejezetten krimit kértek a kiírók. Igaz, nem éreztem nagyon távolinak a műfajt. A krimi széles közeget biztosít az elmélkedésnek a fény és a sötétség egyensúlyozásáról. Aktív, dinamikus műfajnak tartom, mozgásban tart.

K. B.: Nagy krimirajongó vagy? Vannak kedvenc krimijeid, olyanok, amelyek példaként lebegtek a szemed előtt írás közben?

K. L.: Még gyerekkoromban akcióhős akartam lenni természetesen (nevet). De nem mondhatni, hogy sok krimit olvasok. Ha olvasok, annak jelentős része inkább szórakozás, mint inspirációkeresés. A sokat emlegetett Tetovált lány például tetszett, kidolgozott karakterekkel volt tele, volt súlya a konfliktusnak és felszínre hozott komoly társadalmi kérdéseket is. Példaként inkább az olyan regények jelennek meg írásban, amelyeknek súlyuk van. Mondjuk a hull apadó kútba. Az is krimi, de valahogy egy kicsit többet ad egy szimpla fejtörőnél, mélyre hatol. Amúgy is szeretem megfigyelni az élet apró részleteit, de mivel nem lettem körzeti megbízott, így krimit írtam inkább.

K. B.: Társadalmi kérdéseket és elmélkedést említesz: a te krimidben is nagyon hangsúlyosak ezek. Hangsúlyos a környezet, amiben játszódik, a magyar vidék, a tanyasi környzet. Akár Nyíregyháza környezete is eszünkbe jut. Gondolom, nem véletlen ez…

K. L.: Persze, hogy nem véletlen. Nekem a vidék az egyenes beszéd helye, míg a városi közösségben sok álarcot látsz, addig a vidéki tájakon egyenességet találsz. Szerintem azért, mert arrafelé még „természetesen” élnek. Emellett a magyar vidék, vagy akár Szabolcs megye számomra romantikus és olykor borzongató történetek helye, amibe én is beleszülettem, és cseperedvén azt vettem észre, hogy ezek a sztorik legalább olyan izgalmas témák némi akciódús meséhez, mint amilyeneket a felturbózott hollywoodi kasszasikerekben láthatsz. Minden itt van. Csak észre kell venni. Szeretem ezeket a vidéki történeteket és hangulatokat. Szívesen írok róluk. Szeretem éltetni ezt a tájat. Társadalmi kérdéseket pedig szerintem szerencsésebb lehet fikciós történetben feszegetni. Általad kitalált karakterek szájába adni mondatokat, amikert valójában te gondolsz. Ebben van számomra valami felszabadító.

K. B.: Ismerőseid tudják rólad, hogy az utóbbi években te magad is megmártóztál” alaposan a tanyasi világban. A krimid figuráit, mondhatjuk, hogy élő emberekről mintáztad? A Sor idős cigányasszonyát például, aki talán az egyik legelevenebb figurád?

K. L.: Minden figurához láttam mintát, de mégis mindegyik figura önálló. Mondjuk, hogy látok valakit az utcán és beugrik róla valami, és akkor a figura kicsit hasonlítani fog rá, de a cselekményben mégis önálló és egyedi. De az igaz, hogy sok figurát a szeretteimről mintázok. Mert úgy tűnik, hogy ők örülnek, ha kicsit átszínezik és leírják őket. Meg persze én is, hogy van minta a világon.

K. B.: A történet tétje a főhős számára (és ezzel remélem, nem lövöm le a poént) a tisztaság megőrzése, gyakorlatilag lehetetlen körülmények között.

K. L.: Így van, ahogy mondod. A Katalin név jelentése: tiszta. Szerintem a legnagyobb hősiesség, ha meg tudod őrizni a tisztaságod egész életen át. Ezért akartam egy ilyen hősről írni, aki nagyon aktív és elveiben elég megközelítheten. Azt gondolom, mindannyian tisztának születünk, de a földi lét velejárója, hogy az ember sáros lesz. Aztán a végére érve talán lemosódik a sár. Sok az inger, sok a csábítás, van, aminek bedőlünk, van, aminek nem. Az indiánok szerint mindenkiben van vadság és béke. Rajtad áll, hogy melyiket táplálod. Folyamatosan egyensúlyozunk fény és sötét között. Nappalról éjszakára.

K.B.: A tisztaságért folytatott harcában így Katalint „külső erők” segítik, így szinte mítikus figurának tűnik, modern környezetben. Szándékodban áll Katalin-mitológiát” írni, lesz folytatás?

K. L.: Igen, igazából ahogy telik az idő, egyre inkább családregénnyé terebélyesedik bennem ez az univerzum, sok izgalmas figurával. A külső segítség pedig fontos monetum. Az amerikai filmekben többnyire a géppisztolyban bíznak, én inkább a Teremtő Gondviselésében, aminek rengeteg megnyilvánulási formája van.

K. B.: Említed a műfaj amerikai mintáit – szerinted kell, hogy legyen magyar krimi”?

K. L: Mint műfaj, ez nem helyhez kötött. Az olvasnivaló íze, hangulata, szimbolikája azonban kiadhat valami helyi jellegzetességet szerintem. Ez inkább csak érzés, mint címke. Amúgy semmi sem kell. De minden meglehet. (mosoly) Érdekes, hogy az egyik elbíráló azt írta a pályázatomra, hogy „a szerző kísérletet tesz a magyar nemzeti konzervatív bűnügyi regény megteremtésére”. Pedig nekem ilyen eszembe se jutott. Csak szeretem volna összehozni egy viszonylag kerek sztorit.

*

A Katalin Bírónő című krimi e-könyv formájában jelent meg, erre a linkre kattintva megvásárolható.